SzJG - Barátok

Ez már a negyedik kötet a sorozatból, vagyis már a felénél járok és tekintve, hogy még mindig olvasom, még mindig szórakoztat. Pedig problémám is akadt vele, nem is egy...

Az első gondom a borító förtelmesen sárga színe. Az eddigiekhez képest, számomra ez a mélypont, hiába értékelem a koncepciót, ez bizony túlságosan sárga.

Vastagságra a megszokott négy és félszáz oldalával és ha az olvasó vesz néhány mély lélegzetet, gyorsan végig lehet lapozni.

Fülszöveg:

"Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani. Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség… Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár…
Az osztály továbbra is a „legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…"

Ebben a pár sorban megint minden benne van, amit a cselekményről érdemes tudni. Az előző részhez (Egyedül) képest több a kaland és a konfliktus, ez pedig jót tett a sorozatnak. A napok pörögnek, így az érdektelen információk cseppet sem zavaróak (vagy már kezdem megszokni őket, a hangulatjelekre azonban még mindig fújok...) és a szereplők is formálódnak. Az olvasó egyre jobban megismeri őket, ezzel pedig egyre inkább meg is szereti ezt a balhés osztályt. 

Persze még mindig vannak kevésbé hangsúlyos és továbbra is sarkított figurák, például Robi és Andris, a többiek viszont jóval többet vannak reflektorfényben. Sorra is veszem őket.

Virág olyan kedvesen és aranyosan ostoba, hogy nem lehet nem szeretni. Nagyon tetszett a stílusváltása, még akkor, ha kicsit éles emóról hippire váltani és az, amit ez a váltás hozott. Az új fiújával pedig remekül passzolnak, szerintem jó hatással vannak egymásra és rendkívül viccesek, ezért csak drukkolni tudok nekik. Remélem, a kutyája többet nem lesz átnevezve.

"A neve, merthogy Virág halának kell név (nem is akármilyen), végül Peace lett. Ha így folytatja szegény hal terrorizálását, akkor hamarosan Rest in Peace lesz a neve."

Ricsi az előző könyv óta a szívem csücske. Nagyon kedvelem a beszólásaival és hogy mindig képben van, mi zajlik körülötte, de csak akkor avatkozik bele, ha már nagyon muszáj. (Gondolom, ő sem nagyon bírja cérnával a két főhős hülyeségeit...) Számomra ő a legszerethetőbb figura Virág mellett.

"– Na végre! – rántotta le Ricsi a cipzárját, amivel együtt leszakadt a beragadt tincse is. – Tessék, Kinga, ajándék – nyomta a kezébe."

Dave színfolt volt ebben a részben, mert végre kilépett a kütyüfüggő skatulyából és kicsit több szerepet kapott a telefonáláson kívül.

Zsolti hozta a formáját és ő is többet jutott szerephez, így szintén kilépett a kezdeti skatulyából. Nagyon tetszett, hogy több figyelmet kaptak, más oldalukról is megmutatkoztak és remélem, ez a tendencia folytatódni fog.

Kinga minden őrültsége ellenére a legszükségesebb szereplő. Ha ő nem lenne, Reni ostobasága csillagászati méreteket öltene. Hiába próbálja a narrátor olyan szörnyű személyiségnek beállítani, én nagyon kedvelem a szókimondóságával együtt.

"Andris és Robi a laptopjukon lövöldöztek, Jacques a táblánál amőbázott Gáborral, Kinga pedig a padján ülve egy könyvet bújt. 

– Mit olvasol? – kérdeztem. Felmutatta a borítót. A világ leggonoszabb diktátorai. Hű, remélem, nem tanulni akar belőle."

Arnold egyértelműen a feszültségkeltés miatt van jelen és ez meg is történt. Ezenkívül azonban nem sok vizet zavar és bár nagyon kedvelem, szerintem jobb neki kilométerekre távol Renitől. Sajnáltam szegényt és cseppet sem bántam, hogy azt tette a könyvtárban, amit, mert Reni enélkül is elbénázta volna a dolgokat. Hiányozni fog.

Cortez számomra érthetetlen. No, nem mintha olyan összetett figura lenne, mert egyszerű, mint a faék. Az érthetetlen, hogy mindenki körbeugrálja, mindenkinek ő kell, pedig az égvilágon  semmi megnyerő sincs benne. (Nem, a jó haj és kék szem nem elég, a deszkás cipő meg főleg.) A viselkedése pont olyan szánalmas, mint Reni lénye és a gyávasága cseppet sem menő.  Mert ez a fiú bizony gyáva, sosem meri kimondani, amit gondol és nem mer lépni azért, amit akar. Rettentően gyenge jellem, így még inkább érthetetlen számomra, mi a fenét esznek rajta.

Reni, aki olyan sötét mint az éjszaka, ebben a könyvben kétszer húzott fel. A nyafogását már megszoktam, már kezdem azt is megszokni, hogy egy nyüzüge vakegér, ha fiúkról van szó, de nem tudom lenyelni a hülyeségeit. Játszotta a mártírt, sajnáltatta magát, miközben többször közölték vele a nyilvánvalót, mégsem bírta felfogni és többször az ölébe hullott a nagy lehetőség fülön csípni élete szerelmét, de elcseszte. Ó, nem csak úgy véletlenül kihagyta, hanem szabotálta saját magát. Gratulálok, Reni, szerencsétlenebb vagy, mint Cortez és ez már teljesítmény!

Komolyan, összeillenek. Megérdemelnék egymást, a két gyáva sötét kukac igazán egymásnak van teremtve, csak a világ nem biztos, hogy elviselné, ha együtt lennének...

Gondolom, ebből már látszik, hogy a könyv első számú szerelmi szála cseppet sem tetszik, ahogy Reni és Cortez karaktere sem. Azonban a többiek miatt, hiába csuktam be többször a könyvet, mindig újra kinyitottam. Mert bármennyire is szánalmas és bosszantó ez a "románc", minden más rendkívül szórakoztató. Még mindig körbeleng a nosztalgikus hangulat, még mindig jókat kacagok a poénokon és még mindig szeretem a szereplőket (a főhősöket kivéve), így szívesen olvasom apró-cseprő kalandjaikat.

Szóval nem bántam meg, hogy elolvastam és olvasom tovább is, mert a hibái ellenére szórakoztató. Épp ezért azt mondom, akinek az előző három könyv tetszett, olvassa el ezt is. Aztán majd utána eldöntheti, képes-e tovább elviselni a főhősök nyűglődését vagy sem.

Zene a könyvben:

Nem értem, Reni miért szólta le, ez a szám tökéletes romantikus dalnak. Éljen Ricsi!

Korn - Somebody someone