SzJG - Kezdet

Évek óta pislogok A Szent Johanna gimi sorozatot övező hatalmas rajongásra és most végre utánajártam, vajon mire ez a nagy felhajtás.

A borító szerintem tökéletesen passzol a könyv hangulatához és igazán következetes, a további könyvek is megtartják ezt a formát. Egyedül a polaroid fénykép zavart. Közelről nagyon ijesztő a lány szája. (Mintha le akarná harapni az olvasó ujját...)

Alig négyszáz oldal rövid egységekre tagolva, szóval gyorsan lehet vele haladni.

Fülszöveg:

"Egy sorozat a való életről Egy sorozat, amely itt és most játszódik
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások
A történet rólad is szól!"

A semmitmondó fülszöveg ezúttal teljesen rendben van. Ennek a könyvnek ugyanis nincs kifejezett cselekménye. Naplóregény, vagyis egy 14 éves, gimit kezdő lány mindennapjait (Komolyan majdnem minden napot szeptembertől januárig!) írja le, szóval teljesen hétköznapi dolgokkal foglalkozik, amik nem vezetnek máshoz, csak egy újabb szokványos naphoz.

Sosem rajongtam a naplóregényekért, így kellett egy kis idő, mire belerázódtam a felkeltem, felöltöztem bala-bla-bla stílusba és a naplóbejegyzések végén szereplő értékelésekbe. Ráadásul le kellett nyelnem a hangulatjeleket a szövegben, amitől a falra tudok mászni. (Miért nem volt elég a napok pontozásánál? Miért kellett a folyószöveget is tarkítani vele teljesen feleslegesen?)  Ezektől eltekintve azonban sikerült belemerülnöm a könyvbe és jelentem, megvilágosodtam.

Most már tudom, miért van ekkora rajongótábora, a varázsa az otthonos egyszerűségében rejlik.

Magánsuli, kis létszámú osztály és szélsőséges jellemű karakterek ide vagy oda, ez egy tipikus kamaszkönyv, tipikus tinigondokkal, hétköznapi apróságokkal otthonos, hazai környezetben. Pont olyan dolgok vannak benne, amelyeknek többségét mindenki átéli a suliban. Ehhez jönnek a popkultúrális utalások (zene, könyv, film, sorozat, híresség stb.) és egy csipetnyi humor és voilá kész is a sikerrecept a tizenévesek körében.

Szóval tényleg értem, miért szeretik olyan sokan és ez teljesen rendben is van, engem azonban nem kapott el a láz. Cseppet túlkoros vagyok hozzá, 9-10 éve kellett volna olvasnom, hogy elájuljak tőle és ne legyenek kisebb-nagyobb problémáim vele. 

A legnagyobb gondom a már említett naplójellegből fakadt. Néha egyszerűen untam. Cseppet sem érdekelt, hogy Reni mit vacsorázott vagy pótvacsorázott, hogy ki hányast kapott a röpdolgozatra és hogy mivel ütötte el a szabadidejét egy lusta vasárnap délután. Egyszerűen sok volt az érdektelen információ, még akkor is, ha tudom, kamasz fejjel ezek cseppet sem érdektelen dolgok.

Reni picikét sokat ömlengett Cortezről, amitől csak a szememet forgattam és nekem eléggé mimózának tűnik. Még a szüleinek sem mert visszaszólni, mikor a szokásos "Kamasz vagy, ez itt a baj." szöveggel jöttek többnyire jogtalanul. 

Ahhoz képest, hogy magánsuliról van szó, ahová nagyon nehéz bekerülni, a durván éltanulókon kívül eléggé gyengén teljesít az osztály. Az összehatás túlságosan szélsőséges.

Viszont összességében jól szórakoztam két okból kifolyólag.

Egyrészt megkedveltem a szereplőket, mindenkit kivétel nélkül és jókat kuncogtam a beszólásokon és ahogy a fiúk egymást szívatták. Virág hamar megnyert magának, mert hiába butus és emo, igazán jó lelke van. A kedvencem azonban egyértelműen Arnold lett. Imádom a srácot, mert bár okoskodónak van beállítva, inkább csak szarkasztikus jól fejlett egoval.

Ízelítőnek hoztam egy idézetet:

"– Ez már Petőfi? – biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előre hajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét. 

– Ez október 23.
– Na és? – pislogott Virág.
– Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk, és akkor képben leszel. – susogta Arnold."

Másrészt erősen nosztalgikus hangulatba kerültem. Sok apróság jutott eszembe középiskolai élményeimből, msn említése tiszta retró volt, Sims és Teveclub szintén és a kis közösség otthonos érzése is átjött. Mikor a legnagyobb problémám az volt, hogy ne hívjanak ki felelni és bár klikkesedett az osztály rendesen, veszély esetén összetartottunk, mind visszajött egy pillanatra.

Szóval nem bántam meg, hogy elolvastam. Végre tudom, miről beszél olyan sok ember és összességében jól szórakoztam. Könnyed kikapcsolódásnak még huszonéves fejjel is megfelel.

Mégis elsősorban azoknak ajánlom, akik most kezdik, vagy kezdték a gimit, ők biztosan nem fognak csalódni.

A könyvben elég sok a zenei utalás, most csak egyet hozok a sokból. (Ezt a számot is régen hallottam már.) Fall Out Boy - Dance Dance

Kiegészítés:

Ha valaki esetleg nem tudná (bár kétlem, hogy ilyen akadna), azoknak mondom, hogy könyvsorozatról van szó. Összesen nyolc kötet, mivel minden könyv egy-egy félévet mesél el a Szent Johanna gimiben. Plusz ezekhez jön egy ráadás kötet Kalauz címmel. 

A második könyvet biztosan elolvasom valamikor, aztán majd véleményem alakulásának függvényében kiderül, végigrágom-e magam mind a kilenc könyvön.