2014. december 20., szombat

A sötétség bűvölete

Fairy Oak sorozat második kötete. Mivel az első rész (Az ikrek titka) teljesen levett a lábamról, nem volt kérdés, hogy a többi könyvet is elolvasom.
A megjelenésére most sem lehet panasz. Szép védőborító, alatta gyönyörű kemény kötés és azok a rajzok, egyszerűen nem lehet nem simogatni ezt a könyvet.
340 oldalával picit vastagabb, mint az első rész. 
Fülszöveg:
"Fairy Oak Zöldlapályvölgy ősi, elvarázsolt falva, amely Tölgyről kapta a nevét, az óriás bűvös fáról, mely köré épült. Fairy Oakban a Fény és a Sötétség Mágusai szoros szövetségre léptek és harmonikusan élnek együtt a Nembűvölőkkel, olyannyira, hogy szinte lehetetlen őket megkülönböztetni egymástól. De úgy tűnik, most a békeidőnek vége szakad, mert az ősi ellenség visszatért, hogy bosszút álljon. A Sötétség Ura a homályban akarja uralni a világot, és hogy ez sikerüljön, meg kell semmisítenie a mágikus hatalom másik felét, a fényt. A védelem a Mágusok feladata, akik már a régmúltban is sikeresen elűzték őt, de az Ellenség beférkőzik közéjük és az ősi szövetség meginogni látszik. A remény Vanília és Pervinka, a fiatal ikerlányok kezében van, akik a szövetség élő szimbólumai. Így folytatódik ezernyi kaland közepette Feli, a fénytündér története, akire az a rettenetesen nehéz feladat hárul, hogy megvédelmezze Fairy Oak ikerboszorkáit."
Az ikrek kalandjai folytatódnak nagyjából ott, ahol az első könyv véget ért.
A címből valószínűleg mindenki levonja a következtetést, a Rettenetes 21 nem adja fel és újabb támadásba lendül. A cselekményről épp ezért inkább nem írnék, helyette benyomásaimat és észrevételeimet osztom meg.
Először is, azt hiszem, tündérrajongó lettem. Annyira aranyosak, kedvesek és jó lelkűek, hogy nem lehet mosoly nélkül olvasni róluk. Feli mesélő stílusa még mindig remek, egyre jobban kedvelem és szívesen olvastam volna még a többi dajkatündérről is.
Tetszett a történet a történetben felállás. Ebben a részben ugyanis az ikrek egy "történelemkönyvet" olvasnak fel hangosan, így egy-egy fejezet idejére a múlt eseményeit ismerheti meg az olvasó. Ez pedig kifejezetten színessé és mozgalmassá tette a történetet, kicsit megtörve Zöldapályvölgy hétköznapjait. Ráadásul a két idősíkot sok apróság köti össze, így még jobban körvonalazódik ez a boszorkányos tündérvilág.
Nagyon tetszett Talbooth kapitány története és remélem, hogy nem lesz a későbbiekben sem elhanyagolva.
Ismét elkapott a mesés hangulat, így szívesen olvastam minden sorát. Ahogy pedig a veszély fokozódott, úgy pörögtek az ujjaim alatt a lapok.
"– Oh, izgibizgi izgalom!"
 A szereplők még mindig nagyon szerethetőek. Külön piros pont jár Cicerónak. Ez a könyv ugyanis szülői szempontból is tökéletes mese. A legtöbb gyerekközpontú történet elhanyagolja a szülőket, vagy érdektelenek és ostobák benne, vagy kifejezetten gyenge karakterek, így mindent a gyerekek oldanak meg a könyv végére. Itt viszont normális szülő-gyerek kapcsolatokról lehet olvasni. Apuka nem csupán a kispadról drukkol a kölyköknek, hanem együtt küzd velük. Csudaremek!
Feli
Jó volt olvasni az ikrek különleges kapcsolatáról, a sok apróságról, ami szorossá teszi köztük a köteléket.
Jók voltak az elhallgatások, apró titkok - mint Viní álma -, amik fokozták az izgalmakat és egy kis találgatásra adtak okot.
Grisam még mindig imádni való és bár nagyon szívesen olvasok a fiúról, örülök, hogy a "romantikus" vonal nincs erőltetve. Valahogy nem is illene egy igazi szerelmi szál ebbe a töndérporosanmágikus mesébe.
A humor ellenben tökéletesen passzol bele, tündérek apró botlásaival és kacagtató megjegyzésekkel együtt. 
Ebben a kötetben kicsit kevesebb a rajz, legalábbis az egyszerű tusrajz. Megvan viszont benne a szokásos színes illusztrációk két nagy adagja, és ezek igazán széppé teszik ezt a könyvet.
Összességében tehát ugyanolyan remek mese, mint az első rész. Cseppet sem csalódtam, így boldogan fogom belevetni magam a többi részbe is.
Csak ajánlani tudom. Tündérrajongóknak pedig kötelező!

Kedvenc idézet:
"Ha nem tudsz nemet mondani, akkor mondj igent, de tégy úgy, mintha a te ötleted lenne, és diktáld a szabályokat."
Apró megjegyzés:
Hiába van kevesebb rajz benne, ez a kötet is megihletett. Ismét ceruzát és papírt ragadtam, hogy megörökítsem őket magamnak. Azonban, mivel ezúttal festéket is szeretnék használni, még nem készültem el velük, hogy a bejegyzést színesíthessék. No, de majd a következő kötetről szóló beszámolómnál jól fognak jönni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése