Ritkán találok olyan animét, ami ötvözi mindazt, amit szeretek és teljesen beszippant. Ezért különösen örülök, hogy rábukkantam a Shinrei Tantei Yakumo (angol címén Psychic Detective Yakumo) gyöngyszemre.
Kaminaga Manabu regénysorozata alapján készült, ami eddig nyolc kötetre rúg. Manga is készült belőle két változatban, sőt élőszereplős sorozat, valamint színpadi játék is. Mindegyik adaptációban változtattak valamennyit az eredeti műből, általában lágyították.
Műfaját tekintve ugyanis ez a történet egy komor hangulatú, felnőtteknek szóló misztikus krimi.
Ismertető AnimeAddicts-ról kölcsönözve:
"A hűvös és zárkózott Saitou Yakumo egykedvűen tengeti egyetemista napjait, miközben jó pénzért különleges ügyeket old meg – hála nem mindennapi, vörös színű bal szemének, amivel képes látni a halott lelkeket. Egy rejtélyes szellemjárás kapcsán az életébe berobbanó Ozawa Haruka azonban kizökkenti ebből a kellemesen nyugodt életvitelből. Az állandóan furcsa esetekbe botló lány szinte naponta nyitja rá az ajtót az egykedvűen szunyókáló Yakumóra, és keveri különös eseményekbe: legyen az egy kíméletlen sorozatgyilkos utáni hajsza, egy elátkozottnak tűnő építkezési projekt feltérképezése, vagy egy a kórházi betegeket zaklató szellem utáni nyomozás. Az emberi kapcsolatok ellen erősen berzenkedő Yakumo kénytelen megbarátkozni a lerázhatatlan és mindig vidám Harukával, de ami sokkal keményebb kihívás elé állítja: kénytelen szembenézni saját múltjával és azzal, hogy különleges képességét ne csupán átokként, hanem egyben áldásként is elfogadja."
A történet alapját - ahogy az angol cím is sugallja - a természetfeletti vonatkozásokat is tartalmazó nyomozások teszik ki. Ezek a 13 részes sorozat elején epizodikus jellegűek, majd ahogy a fő konfliktushelyzet kibontakozik két vagy akár három részt is szorosan összekötnek.
Nagyon szeretem az ilyen jellegű nyomozásokat, ahol bár van egy csipet misztikum, a megoldás mindig teljesen reális és egyszerű, amit Yakumo kiváló logikával világít meg.
 |
| Yakumo |
Apropó misztikum. Kedvelem a kísértettörténeteket, ám azok vesznek le igazán a lábamról, amelyek valami újdonságot visznek bele, méghozzá intelligens módon. Nos, itt ezt lehet látni.
A szellemek, akiket Yakumo vörös színű bal szemével képes látni és hallani (bár néha az egyszerű emberek is érzékelhetik őket), nem képesek befolyásolni a fizikai világot. Nem érinthetnek tárgyakat, embert megszállni is nagyon-nagyon nehezen képesek, és ők lényegében csak egy ember hátramaradt érzéseiből állnak. Ettől pedig a misztikus szál teljesen érthető és hihető lesz.
A történet egyébként sokat foglalkozik a halál gondolatával, de épp annyit az élettel és az emberi kapcsolatokkal is. Ezeket a "bölcsességeket" főként Yakumo nagybátyja képviseli, aki igazán sok okos dolgot mond.
A detektív szál tehát teljesen jól van felépítve mind logikailag, mind a természetfeletti vonalon. Igazán izgalmassá teszi a történetet. A fő konfliktusszál azonban Yakumo múltja és a bal szeme körül forog, erről azonban inkább nem árulnék el semmit, mert ez még izgalmasabb, járjon csak mindenki maga utána.
 |
| Haruka |
A szereplők könnyedén megkedvelhetők. Yakumo a zárkózott, kissé nyers modorú, nagyon okos férfi főhős, aki hamar elcsábítja a nézőket. Csakúgy, mint Harukát a női főszereplőt.
Haruka is tipikus, hiszen tipikusan passzol Yakumo fő karakterjegyeihez, vagyis vidám, mindenbe beleüti az orrát és nagyon kedves személyiség. Ketten együtt tűz és víz, ami mindig jól mutat együtt. Ám hiába a szokványos fő jellemvonások, mindegyikük fejlődik az epizódok során, lassan összecsiszolódnak és amolyan lappangó szerelmi szállá lényegülnek át.
Azért lappangó, mert aki romantikát szeretne, keressen egy másuk animét. Ez a sorozat egy komorabb dráma egy kis nyomozással fűszerezve, épp ezért a szerelem teljesen mellékes. Persze egyértelmű Haruka romantikus kötődése és érezni lehet, hogy Yakumo számára sem közömbös a lány, valamint a többi szereplő is folyton célozgat arra, mikor jönnek már össze, de ennyiben ki is merül a dolog.
A szerelmi szál így burkolt, lappangó, türelmes és nincs fizikai megnyilvánulása, mégis érezhető és ez tökéletese illik ebbe a sorozatba.
A mellékszereplők is rendben voltak a mogorva nyomozótól a kedves rokonokon át a kíváncsi riporterig. A negatív karakterek hozzájuk mérten kellően sötét lélekkel bírnak és bár az eredeti regényhez képest tompítottak az erőszakon, azért akad jó néhány gyilkosság és erőszakos cselekedet.
A grafika oké. Nem kimondottan szép, de teljesen rendben van. Inkább egyszerűbbnek mondanám a visszafogott színvilágával, de épp ez az ami illik ehhez a kissé komor drámai hangulathoz. A zene viszont zseniális. Az opening tökéletes (talán azért is, mert a Yakumo hangját adó Daisuke Ono énekli) remekül passzol az animéhez, de a többi felcsendülő dallamra sem lehet panasz.
Összességében tehát egy remek anime, izgalmas, fordulatos, okosan felépített nyomozással fűszerezett dráma egy csipetnyi természetfelettivel megbolondítva. Nekem nagyon tetszett.
Ajánlom, mindenkinek, aki egy komolyabb hangvételű alkotásra vágyik és szereti a misztikus nyomozásokat. Aki viszont romantikát keres, keresse máshol.
A hangulat kedvéért a nyitó dal teljes verziója:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése