2014. május 3., szombat

Mozgóképek XX.

Úgy néz ki, a havi három film tartja magát, mivel áprilisban is háromszor ültem le a képernyő elé. Ez a rovat így kifejezetten kiegyensúlyozottnak tekinthető. Ráadásul pont, mint előző hónapban, most is sikerült egyszer moziba is ellátogatnom. (Ennek azonban külön bejegyzést is szántam.)
Szóval három film, lássuk őket szépen sorban, bár előre meg kell jegyeznem, nem túl jól sikerült választások.

Ginger és Rosa
"London, az 1960-as évek elején. A két tinédzser lány, Ginger és Rosa elválaszthatatlan barátok. Állandóan együtt lógnak, és mindent megbeszélnek, legyen szó szerelemről, vallásról vagy politikáról. Arról álmodoznak, hogy az életüket nem háziasszonyként élik le, mint az anyjuk. A kubai rakétaválság, és az atomháború egyre fenyegetőbb réme azonban árnyékot vet a kapcsolatukra. Míg Gingert a költészet és a rakéták elleni tiltakozás érdekli, Rose-t a cigarettázás és a fiúk. A barátságuk darabokra hullik."
Kicsit komolyabb témára vágytam, mégsem túlságosan komolyra, így esett a választásom erre a filmre. Gondoltam, a barátság jó téma lesz. Nos, tévedtem.
Ez a film rettentően vontatott, nagyon lassan bontakozik ki, pedig szeretem a lassan haladó dolgokat. Mikor pedig kezd végre érdekessé válni, puff, vége van.
Ginger és Rosa két külön személyiség, mégsem tudtam egyikükkel sem szimpatizálni. 
Ginger mindent túlságosan komolyan vett, kivéve az igazán fontos dolgokat, mint például a családja széthullása, vagy Rosa szeretethiánya. Kedvem lett volna felpofozni, hogy hagyja abba a nyafogást a rakéták miatt és foglalkozzon a saját gondjaival, mert maguktól nem fognak megoldódni.
Rosa már egy fokkal könnyebb eset volt, a tipikus szeretethiányos tini, egy kis apakomplexussal. Neki azért kevertem volna le egy nagyot, mert cseppet sem volt tekintettek Ginger érzéseire.
Szóval mindkét főhős irritált, Rolandot megfojtottam volna egy kanál ecetben, a többiek meg csak lógtak a levegőben. A háttér, ez az egész rakétaválság, "meg fogunk halni a következő háborúban" életérzés pedig inkább bosszantott, mint érdekelt. Ha valóban ilyen volt a légkör a '60-as évek Angliájában, örülök, hogy nem kellett megtapasztalnom.
Szóval nem tetszett, sokkal jobb dolgokkal is elüthettem volna az időmet. Ettől függetlenül nem olyan rossz film, ha valaki képes megkedvelni legalább egyik szereplőjét.
Ajánlom azoknak, akik állandó jelleggel vetik bele magukat a közélet rémhíreibe, illetve azoknak, akik a apjuk korabeliekhez vonzódnak. Számukra bizonyára tanulságos lehet...
Érdekesség, hogy a Rosát játszó színésznő végig nagyon ismerős volt, de csak a film után világosodtam meg, hogy ő bizony Alice Englert, aki a Lenyűgöző teremtményekben játszott.

Nem férek a bőrödbe
"Dr. Tess (Jamie Lee Curtis) képtelen megbirkózni tinédzser lánya szeszélyeivel, és egy este a szokásosnál is csúnyábban összekapnak. Anna (Lindsay Lohan) rockzenészi ambícióival megy anyja idegeire, míg Tess küszöbön álló házasságát a lánya nem nézi jó szemmel. Két elfogyasztott szerencse süti azonban a feje tetejére állítja az életüket: a csodával határos módon testet cserélnek. A következő nap, amit egymás bőrében töltenek el, sok tapasztalattal szolgál mindkettejük számára. Azonban vészesen közeledik a szombat, amikor Tess frigyre lép jövendőbelijével, s addig anyának és lányának mindenképpen vissza kell jutnia a saját testébe."
Több tucat testcserés film van a világon, nem is egyet láttam közülük, ez a film azonban eddig még kimaradt.
Az egyik szeminárium előtt viccelődtünk és csoporttársam megjegyezte, hogy a kiselőadás pont olyan kínos és vicces lesz, mint mikor a filmben megkérik a főhőslányt, beszéljen az anyja könyvéről, ő is csak annyit fog kinyögni: "Én írtam!". A poént persze így is értettem, mégis felmerült bennem az utánajárás kérdése. Szóval rákerestem és megnéztem ezt a filmet. 
Vígjáték, vagyis gondolkodás nélküli  kikapcsolódásnak ideális, én mégis kevésnek éreztem. Mások már jobban feldolgozták ezt a témát és a poénok többsége túlságosan erőltetett volt, míg a karakterek sarkítottak. A romantikus szál pedig annyira csöpög, hogy már fuldokoltam a nyáltengerben.
Ettől eltekintve nem bánom, hogy megnéztem, legalább legközelebb érteni fogom a filmes utalásokat, és néha nem rossz idétlen vígjátékokat nézni Az embernek nem lesz tőle rosszabb a kedve, az biztos.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a butus vígjátékokat vagy különösen kedvelik a testcserés témát. Nem hiszem, hogy csalódnának ebben a változatban.

47 Ronin
"Ez a nagyszabású, 3D-s fantasy-kalandfilm az egyik legrégibb ősi japán történet alapján készült. Keanu Reeves alakítja Kait, a számkivetettet, aki csatlakozik Oishihez, a 47 ronin vezetőjéhez. Együtt akarnak bosszút állni az álnok nagyúron, aki megölte gazdájukat és kitiltotta földjéről a szamurájokat. Hogy szülőföldjük becsületét visszaállítsák, a harcosok olyan küldetésbe kezdenek, melynek viszontagságai az egyszerű harcosokat elpusztítanák. A látványos film oly módon kelti életre a lenyűgöző tájakat és a hatalmas csatákat, ahogy azt még ebben a műfajban sosem láthattuk."
Ilyen ismertető és egy sárkányos előzetes után nem csoda, hogy meg akartam nézni ezt a filmet. Legnagyobb sajnálatomra azonban hatalmasat csalódtam.  Úgy éreztem magam, mint a kisgyerek, akitől elvették a nyalókáját és helyette egy döglött bogarat nyomtak a kezébe.
Kedvelem Keanu Reevest, de tényleg. Vannak jó filmjei, a Constantine például annyira laza, hogy nem bírom megunni, csakhogy ami elmúlt, azt nem kellene erőltetni. Sajnálom, de ehhez a hős szerelmes szerephez ő már öreg. Nem csak azért mert nehezen láttam benne az elveszett ifjút, hanem mert egy szamurájos filmben a látványos harcjelenet mindennek az alapja, ami közel sem volt meg.
Ez a film minden tekintetben elbukott. A sztori erőltetett, hiába akarták mélyíteni sok-sok és még több drámai nézéssel, csak a szemöldököm rángatózott tőle. Hiába ígérték látványosra, a grafika csapnivaló, a harcjelenetek gagyik, egy harmadrangú ismeretlen színészekkel eljátszott filmtől jobban elámulok, mint ettől. A zene nem sok vizet zavart, így lett epikus helyett lagymatag. Minden túl van erőltetve, mintha folyamatosan azon görcsölnének: "Te ezt szeretni fogod! Muszáj!" Hát, kösz, de nem.
Nem tudom, hogyan tudtak ennyire elszúrni valamit, ami tele van olyan elemekkel (sárkány, szamurájok, Japán, zombiboy), amiket szeretek, de nekik sikerült...
Óva intek mindenkit ettől a filmtől. Ne nézd meg, hacsak nem akarsz egy hatalmasat csalódni.

szegény sárkány,
Smaug megenné reggelire és még jól sem lakna tőle...

Értékelés:
Nem férek a bőrödbe       ->   7
Ginger és Rosa                 ->   5
47 Ronin                          ->   3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése