Üvegtrón

Azért kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert fantasy olvasmányra vágytam és a hallomások, illetve a borító alapján ideálisnak tűnt.

A borító színvilága valóban megkapó, bár jóval többet ígér, mint amennyit a tartalom nyújt.
Vörös pöttyöt kapott és a korhatárt 14-nél húzták meg. (Ez intő jel lehetett volna számomra, mert valamiért a tizennégyes könyvekkel többnyire problémáim szoktak lenni.)

544 oldal, vagyis meglehetősen vaskos darab. A fejezetek viszont rövidek, gyakran még tagoltak is, ahogy egyik szereplő nézőpontja felváltja a másikat. Ezzel a több mint félezer lappal azonban nem ér véget a történet. Ó, igen, egy újabb sorozat... hurrá...

Fülszöveg:

"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."

Ígéretesnek hangzik, nem igaz? Én jól ráharaptam erre a csalira és vártam a pörgős, ütős fantasyt egy vagány főhősnővel. Elvárásaim azonban túl magasnak bizonyultak.

Mindenekelőtt azonban szeretném megjegyezni, hogy cseppet sem rossz könyv. Nem bosszantott, nem fárasztott és nincs vele különösebb problémám. Csakhogy, ahogy elkezdtem olvasni és haladtam fejezetről fejezetre, az én szívem jóval hidegebb volt, mint a főhősnőé. A cselekmény ugyanis teljesen hidegen hagyott, egyszerűen nem fogott meg még a kisujja körmének hegyével sem.

Fantasyt akartam, itt viszont néhány kóbor tündén meg egy csipetnyi mágián kívül nincs sok olyan elem, ami ennek a műfajnak a sajátossága. Attól, hogy középkori díszletbe tesszük, még nem lesz fantasy...

Pörgős cselekményt szerettem volna, és bár akad benne néhány izgalmasabb jelenet, teljesen kiszámítható és egyszerű az egész, ami meg sem közelíti az izgalmassági ingerküszöbömet.

Vagány főhőst ígért, ami az én szótáramban megint mást jelent. Celaena nekem túlságosan kislány volt, ami tekintve a korát nem is baj. Pont úgy viselkedett, mint egy kamaszlány: gyönyörködött a ruhákban, elolvadt egy kiskutyától, pimaszul visszaszólt, mégis volt benne félelem és persze romantikázott, amivel nem is lenne probléma, ha az írónő nem próbálja beállítani ezt a fiatal csitrit a világ legprofibb bérgyilkosának, aki lehúzott egy évet a pokolban. Ha viszont valóban több tucat emberrel végzett már és túlélt egy évnyi rabszolgaságot egy bányában, ne legyen már ennyire rózsaszín. Nem szeretem az üres fenyegetéseket. Nekem tehát cseppet sem tűnt igazi orgyilkosnak, hiába kérkedett.

Ez persze a korhatárból adódik, ahogy a lassan mozgó cselekmény és a kissé leegyszerűsített konfliktushelyzet, a szerelmi szálról nem is beszélve.

A tini orgyilkosocska körül ugyanis kering két úriember is. (Azért kettő, mert szerelmi háromszög nélkül nem lehet tinikönyvet írni.) Az egyik Dorian, a megtestesült szőke herceg fehér lovon eltekintve attól, hogy nem pont szőke. Celaena persze egyből pirul, ha őfelsége ránéz, amiből könnyen ki lehet hozni néhány romantikus helyzetet. Csakhogy engem Dorian - pont úgy, mint maga a cselekmény -, annyira hozott lázba, mint egy zacskó mirelit borsó. Tipikus volt és semmi több.

Chaol már egy fokkal érdekesebb figura, talán ő volt a legszimpatikusabb karakter, valami mégis hiányzott. Az írónő elveszett a hercegi vonalban és szegény kapitányt néha érezhetően elfelejtette. Épp ezért a háromszög egyik csücske meglehetősen kicsi és gyengécske. Ehhez hozzájön még egy adalék, ami zavart. Chaol lenne a testőrség nagyszerű, extrán képzett, legügyesebb vezére, mégis csak az 520-530 oldal környékén ránt igazán kardot és mikor keresztüldöf valakit, kiakad. Oké, a gyilkosság megviseli az embert, még a katonákat is, főleg ha először teszi. Először? Várjunk csak! Hogy a búbánatban lesz valakiből egy királyság első számú katonája, ha még egy picike vérfolt sincs az ujjain? Ismét csak a korhatár lehet a bűnös...

A cselekményről amúgy nem érmes írni, mert bár vaskos könyv, a sztori pár mondatban összefoglalható és könnyedén kikövetkeztethető, a többi csak töltelék. Töltelék mint a Halloween és a Karácsony, mert csomagolás ide vagy oda, ez a két ünnep nagyon átlátszó módon lett beleszőve, ruhák, meg bálok, meg udvari "intrikácska" és Celaena ügyes-bajos dolgai. Utóbbi pozitívuma, hogy a főnősnő női mivolta minden szempontból előkerült a havibajjal egyetemben, amiért kap egy fél piros pontot.

Összefoglalva tehát fülszöveg és borító ide vagy oda, ez bizony egy mezei tinikönyv és semmi több. 

Aki a fantasy műfajával szeretne barátkozni, annak csak ajánlani tudom, mert kedvcsinálónak jó. Viszont azok, akik a műfajban már jártasak és jóval fölötte vannak a korhatárnak, valószínűleg kevésnek találják majd, esetleg még unják is. 

Én valószínűleg kinőttem már ebből a könyvből, vagy csak túlságosan magas az ingerküszöböm.

Kiegészítés:

Szóval sorozat. Meglepődtem? Nem éppen. Kezdem már megszokni, így nem is néztem előzetesen utána, mégis hány tucat folytatása van még. Most viszont megtettem és a következőre jutottam: minimum 3 kötetes.

A második kötet, Crown of Midnight angolul már megjelent, míg a harmadik rész, Heir of Fire augusztusban fog. Ezzel a három könyvvel azonban megérzéseim szerint még nem lesz vége a történetnek. Egyrészt mert nem tették hozzá a regényhez a hangzatos trilógia szót, másrészt mert az írónő írt egy novelláskötetet is. Ez a novelláskötet e-könyvben jelent meg, szám szerint 5 rövidebb történetet mesél el és a The Assassin's Blade címet kapta.

Magyar megjelenésekről semmit sem tudok, de mivel az Üvegtrón 2013-ban jelent meg, egy ideig valószínűleg várni kell majd a folytatásra. A novelláskötet magyar megjelenésére pedig nem sok esélyt látok, mert a Könyvmolyképző Kiadó csak a nagyon sikeres sorozatok kiegészítő részeit vállalja be