Két okból olvastam el ezt a könyvet. Az első a borító, ami nagyon tetszik. Kétségkívül mutatós darab. A másik pedig a fülszöveg, ami egy korábban olvasott könyvre emlékeztetett. Név szerint Gayle Forman Hová tűntél? című könyvére.
A borító még mindig tetszik, a hasonlóság azonban délibáb volt csupán.
267 oldal plusz 20 lapnyi ajánló, vagyis gyorsan végig lehet lapozni, hacsak az ember le nem teszi és el nem felejti, ami megeshet.
Fülszöveg:
"Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.
Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…
Most hazafelé tartok.
Tíz év telt el.
Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…"
Az alapsztori nagyon egyszerű, amivel nem is lenne semmi baj, ha a megoldások sokkal életszerűbbek és fantáziadúsabbak lettek volna.
A történet két nézőpontból halad, egyrészt Liam, másrészt Joise szemszögéből. Az olvasó így egyszerre kukkanthat bele mindkét főszereplő fejébe és könnyebben összerakja a dolgokat. A probléma ott kezdődik, hogy a szereplők néha nagyon buták. Egyik karaktert sem tudtam megkedvelni, még Noah-t sem, mert nem láttam benne a kilencéves gyereket.
Szóval több problémám volt, amiket kisebb spoilerek nélkül nem tudok megmagyarázni, így innentől
SPOILER VESZÉLY!
Az első nagy problémám Liam volt. Dühítő figura. A fülszöveg alapján azt hinné az ember, hogy nyomós indokkal, álmait követve lépett le, pedig nem. Jött neki az isteni szikra, hogy mást kellene kezdenie az életével, ami nem is baj, csakhogy ő fogta magát és szó nélkül lelépett. Nem mondta el, hová megy és miért, még a szerelmének és a legjobb barátjának sem. Aztán megtett mindent hogy a két "számára legfontosabb ember" ne is tudja elérni. Nem így kell ezeket a dolgokat intézni. Ha tényleg fontosak neki és az érzés kölcsönös, úgyis megértették volna, vagy ha nem is, legalább tudták volna, mi van vele.
Aztán tíz év után Liam hazatért és szembesült a legnagyobb klisével a könyvben, azzal hogy van egy fia. Persze egyből kiakadt, hogy ezt eddig miért nem tudta. De várjunk, hiszen ő nem akarta, hogy elérjék! Ez aztán a következetesség... A másik oldalról pedig Josie próbálta elmondani neki, de nem tudta elérni telefonon. Telefonon? Most komolyan? Nincs két lába és jogosítványa? Mi a fészkes fenének nem ment utána? Oké, pár hónapig nem tudta, hol keresse, de utána Liam országszerte ismert sztár lett. Ott volt a rengeteg fellépés, miért nem bírt elmenni egyre, hogy megmutassa gömbölyödő pocakját?
Szóval a két főhős ritka buta és csak a körülményekre hivatkoznak újra és újra. Nem kedvelem az ilyen szerencsétlen karaktereket.
No, de mi van a könyv többi részével? Cukormázas, néhol szappanoperás klisé klisé hátán.
Van itt minden a 10 év után is úgy szeretlektől, a rocksztár vagyok, nem akartam kölyköt, de most mintaapa leszek rózsaszín buboréktól, az exemnek új pasija van, akit nem szeret igazán bejáratott felállásától a csaj, akit dugok egy hisztis és gonosz liba szemforgató elcsépeltségén át a végén minden jó és szép nyáltengerig.
SPOILER vége
Csupa elcsépelt, ezerszer elsütött elem és semmi fantázia. Ráadásul az események tördelése is elég fura. Van hogy szépen halad a cselekmény, aztán hirtelen ugrik pár napot vagy hetet, ami nekem zavaró volt, mert nem éreztem az időbeli távolságokat.
Az eseményeket pedig visszaemlékezések is megtörik néha, ami az elején tetszett, de ahogy rájöttem, helykitöltésen kívül semmi szerepük nincs, belefáradtam ezekbe is. Liam szüleiről például azon kívül, hogy förtelmesek, semmit sem tudunk meg, sem arról hogy a későbbiekben hogyan alakul a kapcsolatuk.
A könyv vége pedig annyira cukros, hogy az olvasónak megfájdul tőle a hasa.
Összességében tehát egy harmadrangú olvasmány, idegesítő szereplőkkel és sok klisével. Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretnek cukormázas romantikát olvasni és nem borzadnak el az elcsépelt fordulatoktól.
Kiegészítés:
Ahogy kinyitottam a könyvet, szembesültem vele, hogy ez bizony egy sorozat része. A Beaumont-sorozat viszont szerencsére lazán összefüggő kötetekből áll, így külön-külön is olvashatók.
A második kötet, My Unexpected Forever valószínűleg hamarosan meg fog jelenni magyarul, az Ulpius-ház reklámjából legalábbis erre következtetek. Ez Harrison és Katelyn románcát meséli el, mert nekik is kijár a rózsaszín boldogságlufi. A harmadik könyv, Finding My Forever Liam másik zenésztársát is a romantika útjára küldi egy újabb bőrt lehúzva a témáról. Aztán van egy negyedik kötet is Finding My Way címmel, ami ha jól értelmezem a fülszöveget, egy visszatekintő könyv Liam rocksztárrá válásának útjáról. Lesz még egy ötödik rész is, My Kind of Forever, erről viszont még semmiféle információt nem találtam. Plusz Heidi McLaughlin írt egy kiegészítő novellát My Everything címmel, hogy Nick se maradjon pár nélkül.
Szép hosszú sorozat, nem igaz? Nos, nekem egy kötet ebből bőven elég volt. Sem a sztori, sem az író stílusa nem fogott meg annyira, hogy esélyt adjak a további romantikázásnak. Ez nem az én világom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése