2012. november 25., vasárnap

Könyvmolyképző könyvbemutató

Szeretek könyvbemutatókra járni. Olyan jó látni a sok hasonszőrű könyvmániást és egy kicsit bepillantani a kötetek nem épp rövid előéletébe, míg elérnek az olvasókhoz. Éppen ezért mindig megragadom az ilyen események lehetőségét és ez nem volt másképp most sem.
Tegnap a Könyvmolyképző Kiadó már szinte hagyománnyá vált könyvbemutatójára látogattam el, hogy beszerezzem a frissen megjelent Benina kötetet.
Könyvbemutató jelentés következik:

Azért nevezhető már-már hagyománynak a Három muskétás néven futó bemutató, mert már a harmadik alkalom volt, hogy Benina, Spirit Bliss és Szurovecz Kitti együtt adták tovább legújabb munkáikat a lelkes olvasóknak. A tavalyira is volt szerencsém ellátogatni, így már tudtam, mire számíthatok, a helyszín is ismerős volt (A38 hajó, mert a Dunán ringatózni jó dolog) és azóta voltam még néhány hasonló eseményen.
Csupán egy dolog változott, ezúttal akadt kísérőm is Kristen személyében.
Pont időben érkeztünk, így nem maradtunk le semmiről (az ülőhelyet leszámítva) és nem is kellett sokat várnia a kezdésig.
A szervezők ezúttal jobban felkészültek a nagy létszámra, mivel a terem közepére néhány sornyi széket is betettek az asztalok közé, így kényelmesebben el lehetett férni az amúgy nem túl nagy, de tágas hajóban. 
Betámadtuk az egyetlen szabad asztalt a terem hátsó végében, majd beálltunk a vásárlók kígyózó sorába. Ezúttal is nagy tömeg várt a friss kötetekre, már szinte a bejáratnál állt a sor vége, mégis viszonylag gyorsan haladtunk. 
Még mindig csak Benina olvasója vagyok, mivel a másik két hölgyemény könyvei nem igazán keltették fel kíváncsiságomat. Oké, ha a könyvtárban szembe jönnének velem, lehet tennék egy próbát, mert mindig a saját orrom után megyek, de ebben ki is merült érdeklődésem. Tehát csak A Boszorka városát vettem meg (Bíborhajú trilógia befejező része, előző két kötetről írtam már korábban egy-egy bejegyzést) és zsákmányoltam két kupont, amit később egy szendvicsre és egy pohár frissítőre lehetett beváltani.
Miután letudtam a vásárlást (Már megint könyvet vettem. Menthetetlen vagyok...) visszatelepedtünk a hátsó asztal környékére, és hamarosan el is kezdődött a bemutató.
Ezúttal a kiadó egyik munkatársa vezényelte le a programot és tette fel a kérdéseket.
Bár, mint írtam, csupán Benina könyveit ismerem, mégis érdekesnek találtam a másik két szerző válaszait is. Igazán elgondolkodtató volt. Különösen a szerző és főszereplőjének viszonya ragadt meg az agyamban.
Ahogy azt Kristennek is kifejtettem a bemutató után, nem igazán értettem, miért mondta mindegyik írónő, hogy nem kedveli női főszereplőjét. Miért? Miért nem kedveli pont azt a fantáziájában megjelenő alakot, akire ez az egész épül? Persze megértem, hogy izgalmasabbnak találnak mondjuk egy negatívabb karaktert (ezt is mind hangoztatták), hiszen nagyobb a kihívás, mégsem tudom teljesen elfogadni. A főszereplőt nem szeretni (sőt szinte már utálni) olyan, mintha a vaníliapudingban nem szeretnénk a vaníliát. Akkor miért nem kértünk puncsosat vagy csokisat? (Oké, ez szörnyű hasonlat volt, de talán a lényeg így is érthető.)
Érdekes volt még az a kérdés is, miért pont három kötetet írtak/írnak, amit, bár mindegyikük kielégítő választ adott, szintén cseppet érthetetlennek találtam. Manapság túl sok a többkötetes alkotás, olyan ritkán bukkanok egyetlen könyv keretei közé szorított történetre, hogy besokalltam. Természetesen van olyan, hogy a cselekmény nem fér bele egy kötetbe, van hogy a szerkezeti felépítés kíván meg több részt, mégis akad mellettük nem elenyésző számban olyan is, ami a siker és a még több eladott példány reményében kezd el nyúlni, mint a rétestészta. Lehet, hogy én vagyok korlátolt, de azt sem értem, hogy valaki, ha nem valami alap koncepció miatt rúg több kötetre a dolog (mint a Harry Potter: 7 éves a boszisuli, 7 kötetes a történet), még be sem fejezte a történetet, máris tudja, hogy három vagy négy könyv lesz belőle. Honnan? Szerintem a jó történetek önmagukat írják és ott kell leállni, ahol ez az önálló lendület megszakad. Így ha mondjuk eltervezi az illető, hogy négy köteteset ír, de már a másodiknál elfogy a szufla, akkor mit tesz? Erőlteti, ami nem jó megoldás.
No, de kicsit elkalandoztam. Szóval az interjú része a bemutatónak igazán gondolatébresztő volt és sok új formációval gazdagodtam.
Aztán következett a felolvasás. Ezúttal nem volt külön személy rá, hanem mindenki a saját könyvéből olvasott egy részletet. Leszámítva Beninát, akit Szurovecz Kitti mentett meg a nyilvános, hosszabb monológtól. Nekem nagyon teszik, hogy még mindig megszeppent, elvarázsolt író, akin látszik a lámpaláz.   
Jók ezek a felolvasások, csak túlságosan betűmániás vagyok hozzájuk, így ha nincs előttem a szöveg, kifejezett koncentrációt igényel a figyelés és hajlamos vagyok gondolati síkon csapongani. Főleg ha a fent boncolgatott kérdések kattognak az agyamban. (Vagy csak szimplán az egyetemi lét hibája, hogy a felolvasásokkor egyszerűen kikapcsol a fülem.) Itt amúgy Spirit Bliss részlete tetszett a legjobban, mivel volt bátorsága egy olyan jelenetet választani, amiben szitkozódik az egyik szereplő. Ettől pedig egyből felélénkült az esetleg elkalandozó hallgatóság.
A könyvrészletek után következett a program fő attrakciója, vagyis a dedikálás. Itt már suhantam is előre, akár a rakéta, főleg miután előzetesen közölte a "műsorvezető" úr, hogy Benina 15 rajzzal is kedveskedik a szerencséseknek. Igazán tehetséges a művésznő, így meg szerettem volna ragadni ezt az egyedülálló alkalmat. Szóval gyorsan előresiettem és sikerült is a nagy manőver, mivel csak öten-hatan voltak előttem.
Dedikáltattam a frissen vásárolt könyvet, a prológust (ami a negyedik, kiegészítő kötet ízelítője), illetve a könyves fülbevalómat. Utóbbi kicsit vicces volt, meg is jegyezte az írónő, hogy ilyet még nem látott. Közben pedig levadásztam a kinézett rajzot. (Fenti képen mind megcsodálható.) Nagyon szép és ahogy láttam, ez volt az egyetlen, amire egy kis szín is került. Amúgy a két főszereplő Claire és Kellan portréja.
Mire végeztem, már besötétedett, így a hajó még hangulatosabb lett, ráadásul nyitottak végre ablakot is, mivel rettentő fülledt meleg volt a teremben. 
Beváltottuk a kuponokat szendvicsekre, nagy piros pont a szervezőknek, hogy idén sem feledkeztek meg a vegetáriánusokról és volt padlizsánkrémes harapnivaló is, illetve gyümölcslére. Míg majszoltunk és beszélgettünk, természetesen főleg könyvekről, a sor nem nagyon fogyatkozott az írók körül. Csak ekkor láttam, hogy tényleg nagyon sokan voltak.
A könyvbemutató tehát sikeresen zárult, jól éreztük magunkat és igazán boldog vagyok a szép zsákmányom miatt. Kristennel utána még beültünk egy teára további könyves és egyéb eszmecserére, így gyakorlatilag a fél városon át cipeltem magammal szerzeményeimet. Nem akartam, hogy meggyűrődjön a rajz táskámban, így inkább kézben vittem könyvestől, prológusostól. 
Összességében tehát gratulálok a szervezőknek és kívánom, hogy legyen még sok-sok ilyen alkalom. Ezúton is köszönöm Beninának a gyönyörű rajzot és természetes a könyvet. Krintennek pedig köszönöm, hogy elkísért. Bár szinte bárhová elmegyek egyedül is, a társaság csak emeli az esemény fényét és a jó hangulatot.
Már csupán azt kell kitalálnom, milyen méltó helyre kerüljön a rajz és mikor fogok időt szakítani a könyv elolvasására. Csak gyűjtöm és gyűjtöm a könyveket, időm meg nincs rájuk és ez így nem jó. No, de megoldom, hiszen kinek kell az alvás, ha ennyi szép kötet veszi körbe?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése