Ez a bejegyzés molyos kihíváshoz készült, vagyis ismét könyvekről fogok elmélkedni.
Szeretem a kérdezgetős, felelgetős, könyvekről és olvasási szokásokról töprengős dolgokat, szóval beszéljünk a legekről.
A kihívásért lakmuszisz_HisztisMirtill molyocskát illeti a köszönet! :)
Nem élek igazán nagyvilági életet, a Történelmi Magyarország területét sem hagytam még el (leszámítva Bécset), így nem mondhatok különleges helyeket, maximum érdekes helyszíneket a mindennapokból.
A legkülönlegesebb helyen olvasott könyv nekem tehát Böszörményi Gyula - 9...8...7..., amit állásinterjúra várakozva is bújtam egy hangulatos cukrászda sarkában.
Noel Barber - Tanamera 1040 oldalával nem véletlenül érdemelte ki a leghosszabb könyv titulust és tartja is rendületlenül, pedig olvastam utána még jó néhány vaskos kötetet.
Lakatos István - Lencsilány a legrövidebb, csupán 58 oldal. Félszáz oldalnyi gyönyörű, keserédes művészet.
Erre a címre három jelöltem is van, mindegyiket közel egy évig olvastam, ám a pontosság kedvéért Romain Gary - Lady L. című könyvecskéjét mondanám, mivel Molyon pontosan vissza is tudom követni. Ezt a könyvet 2011. október 23-án kezdtem el és 2012. május 31-én fejeztem be. Hiába csak 180 oldal, elnyammogtam rajta.
Ha kifejezetten humoros könyvet kell választani, akkor egyértelműen Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.-je a nyerő. Lökött angyalokból sosem elég!
Melyik volt a legszomorúbb?
Mivel szeretem a drámákat, nem kevés szomorú történtet olvastam már. Ez most viszont a legek bejegyzése, így kénytelen vagyok választani egyet. Alkyoni Papadaki - A Hold színe a legszomorúbb, amit még a csillag és a cseresznyefa sem tudott teljesen orvosolni.
Melyik volt a legrosszabb?
Citromdíjra is van jelöltem bőven, ám mindegyik kötet más megfontolásból került nevezésre. Legrosszabb azonban csupán egy lehet, így Alyson Noel - Evermore című könyvére esett a választás, mivel ebben egy szikrányi lehetőséget sem látok a többi jelölttel szemben.
Melyik volt a legjobb?
Nem kérdés, hogy Takami Kósun - Battle Royale.
Fogós kérdés. Szerencsére az írók nagy része nem fukarkodik a fantáziájával, így akad bőven érdekes elképzelés, új lehetőség és helyzet. Itt lehetne különbözőképpen megalkotott világokat szembe állítani egymással, esetleg a narráció fajtáit összemérni, vagy kiemelni egy nem hétköznapi borítójú kötetet. Nekem mégis a legötletesebb azt jelenti, ami egyedülálló, amiből nincs még hasonló sem. Erre pedig a legjobb példa és egyben a legötletesebb díj nyertese is Jean M. Auel - A Barlangi Medve népe, mert őskorban játszódó történetről más tollából még nem hallottam.
Melyik volt a legmeglepőbb?
Battle... khm, nem kellene ismételni, úgyhogy legyen inkább Brent Weeks - Az árnyékvilág peremén, mert a könyv utolsó oldalára egyáltalán nem számítottam. Csak pislogtam nagyokat, pedig engem nem könnyű meglepni. Weeks határozottan tud valamit.
Melyik volt a legfurcsább?
Az attól függ, mit értünk furcsa alatt. Én mindenképpen valami pozitívat. A furcsa nálam, valami különleges, valami egyedi, ami lehet megosztó is. Könyvekre gondolva azonban egy kötet ugrott be a "furcsa" szereplői miatt, ez pedig Sarah Adison Allen - A csodalatos Waverley-kert című munkája. Furcsa a javából, épp ezért szeretem.
Melyik volt a legérdekesebb?
Szerintem minden könyv érdekes. Választani azonban muszáj, így legyen Markus Zusak - A könyvtolvaj, mert elgondolkodtató és bár a második világháborúval foglalkozó irodalom elég széles, a náci Németország mezei lakosairól szóló történet mégis ritkának számít. Épp ezért volt érdekes ez a könyv, mert egy másik szemszögbe, megvilágításba helyezte a történteket. (Továbbá érdekes volt még a Halál gondolatait olvasni is.)
Melyik volt a legszebb borítóval rendelkező?
Olyan sok szép borító van, hogy nem könnyű választani. Ráadásul, ha már olvastam egy könyvet és tetszett, legyen bármilyen a borító, megszépül a szememben. A legszebbnek szubjektív véleménnyel Libba Bray - Rettentő gyönyörűség című könyvét mondanám. Mert a 19. századot idézi, amit imádok.
Melyik volt a legelső, amit e-könyvként olvastál?
Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak, aztán persze a 11. kötetig folytattam is a sorozatot elektronikusan. Többet biztosan nem vállalkozom ilyenre, maradok a hagyományos, simogatni és szagolgatni való lapoknál.
Ennyi volt a legek tára, lezárult a mese mára...
Csak még jelezni szeretném, hogy a fenti válaszok az aktuális véleményemet tükrözik, ami az idő múlásával természetesen változhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése