2012. november 15., csütörtök

Welcome to the City of Bones!

Fangirl üzemmód bekapcsolva...

Eddigi bejegyzéseimből gondolom egyértelműen látszik, hogy hatalmas The Mortal Instruments (Végzet Ereklyéi) rajongó vagyok. A könyveket bálványozó, rúnarajzoló, ruhán és bőrön reklámozó fajtából. Épp ezért követtem nyomon az első kötet (Csontváros) megfilmesítésének nagyobb mozzanatait. No, meg miattuk van a külön címke is, hogy könnyedén visszakereshetőek legyenek.
A forgatás pedig szépen haladt és meglehetősen gyorsan. Egyre több morzsa került napvilágra róla és én egyre izgatottabb és idegesebb lettem.
Izgatott, mert nagyon imádom az árnyvadászok világát, ami biztosan jól mutat majd széles vásznon. Idegesebb pedig, mert félek a csalódástól.
Tudom, a film és a könyv más műfaj, el kell vonatkoztatni és attól, hogy nem úgy képzeltem el a szereplőket, ahogy a színészek kinéznek, még lehet jó. Ha meg mégsem, akkor is ott vannak a saját karaktereim a fejemben. Épp ezért szeretem a betűk világát, ott az olvasó lehet a rendező, az agya a vászon és a képzelete a lehetőségek kifogyhatatlan tárháza.
Szóval rettentően vártam és rettentően féltem is az előzetestől.
A színészekkel folyamatosan barátkoztam. Volt akibe egyből beleszerettem (Jemima West, Kevin Zegers), volt akit minden filmben imádok (Lena Headey, Jonathan Rys Meyers), volt akit egyre jobban megszerettem (Robert Sheehan) és volt, akit nagyon akartam szeretni, de valami mindig visszatartott (Jamie Campbell Bower). 
Simon, Jace, Clary, Alec, Izzy
Először jöttek a ruhák, a csupa fekete és csupa bőr, aztán láttam a rúnákat rajtuk, amiknek hatalmas rajongója vagyok, majd egyre több apróság került a kíváncsi rajongók elé. Ilyenek voltak a díszletek, a CGI, a harcjelenetek edzéseiről szóló történetek, no meg a színészek mentalitása.
Olyan jó volt hallani és látni a forgatási helyszíneken tobzódó rajongók beszámolóit, akiket kedvesen és barátságosan fogadtak. Az összes orruk alá dugott könyvet aláírták, fényképezkedtek, ölelkeztek, beszélgettek és mosolyogtak, szóval hősiesen és büszkén viselték a hirtelen nyakukba szakadt imádatot.
Cassandra Clare írónő pedig minden forgatási mozzanatról részletesen beszámolt rajongóinak. Innen lehetett tudni a közös vacsorákról, amik kifejezetten jó, viccelődős hangulatban teltek, illetve a "kezes képek" alapján az éppen forgató személyek kilétéről. 
Szóval egyre nagyobb lett a kíváncsiság és az izgatottság, mikor megkaptuk az első néhány mozgóképet interjúkkal fűszerezve:


Nagyjából itt döntöttem el, hogy kukába minden előítélettel és óvatoskodással, ez a film biztosan ütős lesz.
A látvány önmagáért beszélt és már alig vártam, hogy még több jelenetbe nyeressek bepillantást.
Erre azonban egészen ma hajnalig várnom kellett.
Már a hétvégén be lett harangozva minden közösségi oldalon, hogy hamarosan teaser trailert, vagyis egy kis ízelítő képsort kaphatunk a már leforgatott filmből. (Amúgy jelenleg a háttérmunkák zajlanak, ami nem is olyan könnyű, mint első ránézésre gondolnánk.)
Bevallom, nem lettem túl izgatott tőle, mivel valami "éppen hogy csak egy csipetnyi jelenetecskére" számítottam. Valami olyanra, ami semmit sem mond el, csak tovább növeli a feszültséget.
E helyett azonban ma reggel (hajnali 7-kor), mikor félkómásan egy bögre teával leültem megnézni, hülyére vigyorogtam magam boldogságomban. Ha szobatársam nem aludt volna, biztosan sikítok egy nagyot és körbetáncolom a szobát.
Ez a trailer üt, de úgy rendesen gyomorszájba. Van benn minden, mi szemnek, szívnek, fülnek és rúnamániának ingere. Imádom és kész!
Ráadásul kukában landolt tőle minden Jamie előítéletem. Oké, még mindig nem egy félisten a srác, ahogy Jace-től elvárná az ember, de célnak megfelel. Az utolsó mondatával, no meg az asztalra ugrálós, illetve lerúgom a rendőrt autóstól jelenetével megvett kilóra. Ezt jelenti a színészet, add el magad olyannak, amilyennek első ránézésre nem is tűnsz. Jamie határozottan megérdemel egy hátba veregetést és ha harcjelenet nélkül is megállja a helyét, kap még egy kockacukrot is. Ügyes fiú, csak így tovább!
A többiek persze szintén hozzák az elvárt színvonalat és Jonathan egyszerűen elfolyok a székemben, annyira Valentine, fura haj ide vagy oda. (Bár nem értem, miért nem lehetett átfesteni neki és kicsit hátranyalni, úgy sokkal hűbb lett volna a könyvhöz....)
De már elég az áradozásból, nézze meg mindenki maga, mit érdemes várni, mint a Karácsonyt vagy a Messiást:


Két problémám van csupán ezzel az ízelítő videóval: 
1. Hiányolom Magnust.
2. Túl rövid!
Ide nekem a filmet, de sürgősen! Nem tudom, hogyan fogom kibírni augusztusig. Tuti elmegyek a premierre, tuti talpig rúnában leszek, tuti visongani fogok, mint egy hiperaktív kiskölyök öt liter kávé és két tábla csoki elfogyasztása után. Ó, és tuti, hogy repetázni fogok a moziban, mivel anyukám is meg akarja nézni, így a premiervetítés után vele is elzarándokolok majd a széles vászon elé.
Azért a film előtt újra elolvasom a könyvet, hogy kellően szemet szúrjanak a különbségek és hogy ismét átéljem az árnyvadászok világának beszippantó erejét.
Mondtam már, hogy imádom? ^^

Ráadásnak az előzetes zenéje, amit egész nap hallgatok:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése