Bukottak holdja

Ezúttal valódi mangát hoztam, vagyis japán szerző tollából, jobbról balra olvasható formátumban.

Ahogy a többi képregényt, ezt is találomra, a borító alapján választottam. Megtetszett, mert angyalszárnyas, a fekete, a fehér és a piros dominál rajta és sokat sejtető a cím. 

A kivitelezés nagyon szép, mind külsőleg, mind belsőleg. Toui Hasumi mangaka igazán tehetséges, bár a történetszövése néhol elég hiányos volt, ám ezt betudom annak, hogy rövidek voltak a sztorik.

Ez a füzetecske, ha könyv lenne, novelláskötet volna. Hét rövid történetet tartalmaz, amik vagy sehogy vagy lazán kapcsolódnak össze. Úgyhogy kerek egész, nem kell vadásznom a folytatásra, ami nemcsak regényben, hanem mangában is ritka.

Fumax Kiadót illeti a köszönet a hazai megjelentetésért.

Fülszöveg:

"Egy ártatlan ifjú elveszíti otthonát Édenben, majd rejtélyes és veszélyes támogatóra talál… Egy szegény festő modell nélkül készíti el egy hölgy portréját…
Két fejvadász éjszakánként titokzatos démonokkal veszi fel a harcot…
Ez a földöntúli történetekből álló gyűjtemény garantáltan örömet szerez majd a gyönyörű angyalok és a démonfiúk rajongóinak!"

A kivitelezés ránézésre valóban tetszetős. A karakterek gyönyörűen kidolgozottak és a háttérre sem lehet panasz. Azt azonban le kell szögeznem, hogy itt-ott befigyel némi boys love, (Már megint jól beleválasztottam...) így némelyik úriember meglehetősen lányos vonásokat kapott. Azonban ellenben a Démonnaplóval, itt könnyedén el lehet dönteni, ki melyik nembe tartozik.

Szóval a szereplők szemet gyönyörködtető angyalok, démonok vagy emberek. Többségben férfiak, de akad köztük néhány nő is.

Mivel a fülszöveg gyakorlatilag semmit sem mond el, nem is említi mindegyik történetet, sorra veszem őket saját véleménnyel megtoldva.

Bukottak holdja

A címadó történetben Lucifer egyik ármánykodásának lehet tanúja az olvasó. Azt leszámítva, hogy az eleje elég zavaros, mivel semmiféle háttér információ nincs Édenről, illetve a sivatagról, nem rossz történet. Lucifer kicsinyes hálószövögetése még tetszett is volna, ha ezt a hálót nem egy fiúra veti ki.

No, igen, ebben volt egy kis boys love, amitől meg is ijedtem, hogy már megint sikerült belenyúlnom ebbe a műfajba. (Később szerencsére bebizonyosodott, nincs mitől félnem.)

Emlékek vászna

Egy festő szintén démon áldozatává válik, vagy legalábbis kap egy kis ízelítőt a gonoszok játékaiból. Kifejezetten rövid történet, amiben semmi sem derül ki a szereplők múltjáról, csak van és kész. 

Nekem túl kiforratlan volt, nem nyerte el a tetszésemet.

Barbelo hercegnő bánata

Ez egy teljesen fölösleges rész. Semmi mondanivalója, leszámítva, hogy végre női főszereplőt ad az olvasóknak és kicsit összefűzi az előző két történetet. Felbukkan Lucifer meg a többi démon egy kis csevegésre és már vége is. 

Nincs sztorija, így lényegében akár ki is maradhatott volna, a manga értékéhez semmit sem ad hozzá.

Töviskert

Nos, ez egy jól kigondolt és kivitelezett történet. Meg is látszik a hosszán. Kimondottan tetszett, hiába túl lányos a varázsló, elsiklottam felette.

Történet egy zsarnok király birodalmának továbbéléséről és bukásáról, két meggyötört főszereplővel. Értettem őket és feszülten olvastam, mit ad nekik a sors. 

Ez az a fajta sztori, ami önállóan, jobban kibontva is megállná a helyét. Tetszett.

Mozaik

Visszaesés az előző történetecske után. Elég kuszára és érthetetlenre sikerült, főleg ami a szemgolyót illeti, pedig látom benne a fantáziát. A démonlátó zsoldosok élete mindig érdekes, itt valahogy mégsem jött át.

Olyan, mintha egy nagyobb terjedelmű sztoriból kihasítottak volna egy részletet, önmagában nem meggyőző.

A Pokol-domb bűvös macskája

Egy igazi színfolt a sok drámában. Míg az előző történetekben sok a szenvedés, vér és erőszak, ez csak egy aranyos sztori egy cicafiúról (szó szerint cica és fiú egyben) és egy túlbuzgó cselédlányról. 

Jól szórakoztam rajta, szimpatikusak voltak a karakterek, még a szellem is, aminek a grafikája csapnivalóan egyszerű, és tetszett benne a humor. Kompenzálja kicsit a korábbi brutálisan kusza meséket.

Rekviem

A csattanó mindenféle szempontból. Nagyon rövid, talán a legrövidebb, ez mégis így tökéletes. Kerek egész, ütős befejezése a könyvnek, amibe még egy kis mondanivalót is csepegtetett a mangaka. A bohókás cicás történet után pedig még nagyobbat szólt. 

Összességében nem kiemelkedő alkotás, de nem is annyira rossz. Elég sok negatív véleményt olvastam róla, ám szerintem kicsit túlzásba estek a szidalmakkal. Sok apró történet egy csokorba, semmi több, így kell kezelni ezt a mangát és akkor senkit sem ér csalódás. Bár valóban egyik-másik történet kusza és kifejtetlen, akad köztük jó is. A látványra pedig nem lehet panasz. Nem bánom, hogy elolvastam.

Ahogy a fülszövegben is áll, démon- és angyalkedvelőknek ajánlom, illetve azoknak, akik csinos, rajzolt úriemberekben szeretnének gyönyörködni.

Egy idézet a végéről, hogy bebizonyítsam, egy csipetnyi mondanivaló is akad benne:

"– Különös lények az emberek. Isten legkedvesebb gyermekei, mégis állandóan harcolnak.  

– … mert angyalok és démonok keverékei vagyunk."