2011. február 17., csütörtök

Trouble is a Friend

Már megint gyerekesen viselkedem... Csütörtök éjjel van, csak pár órája értem haza, ráadásnak gyors vonattal jöttem, ami minimum 3 órás utat jelent és hulla fáradt vagyok. Mindezek ellenére, nem akarok elaludni. Ha elalszom, holnap lesz és a holnap nem jelent mást, mint kínlódást az infóházival és latint orrvérzésig. Plusz, ha épp nem ezekkel szenvedek, agyalhatok a további akadályokon, amiket le kell gyűrnöm...
Azt hiszem, kissé túlvállaltam magam ebben a félévben. Egy hét, pontosabban két nap után már leszűrtem, hogy nem vagyok normális, sőt ezt páran közölték is velem. Igazuk van, de akkor is megcsinálom, ha beledöglök...
A helyzet az, hogy visszasírom nemcsak az előző félévet, hanem a vizsgaidőszakot is. Túl sok gyakorlatot vettem fel és már most ki sem látszok a tananyagból. Oké, persze alap, hogy gyakorlat, vagyis szorgalmi időszakban is tanulni kell. Na, de ennyi szakirodalmat mégis mikor fogok átnyálazni? Örültem a fejemnek, mikor sikerült olyan órarendet összehoznom, amiben nincsenek több órás szünetek az egyes tárgyak között. Most meg szidom magam miatta. Átlagban reggel tíz órától délután fél négyig folyamatosan órákon ülök. Ez pedig nem könnyíti meg a több tonnányi szakirodalom beszerzését, ami amúgy is problematikus.
Még mindig nem látom értelmét az előző félévben teljesített tárgynak (Könyvtári és levéltári ismeretek). Rohadtul nem segített kiigazodnom a könyvtárakban... Ami ugyebár, vagy pont reggel tíztől nyit, vagy csak tíztől kölcsönözhető. Ennyit a hosszú nyitva tartásról... Ha nem dobnának ki, fognám a hálózsákomat, egy nagy adag kávét termoszban és beköltöznék a könyvtárba. Úgyis gyakorlatilag minden szabad percemet ott fogom tölteni. (Hip-hip hurrá, hogy a kötelezők fele csak helyben olvasható! -.-")
Szóval cseppet kikészültem, de viszonylag hamar túltettem magamat a sokkhatásokon. Már olyan magas az ingerküszöböm, hogy nem igazán lehet engem meglepni.
Na, de hogy ne csak panaszkodjak, mondok néhány jót is. Sok tárgy, sok munka, de végre többnyire olyat tanulhatok, ami érdekel. (Például mitológiákat és az MI6-t) Van néhány kifejezetten érdekes és élvezetes órám nagyon jó tanárokkal. Ha jól mennek a dolgok és lesz elég bátorságom hozzá, akkor írok néhány bejegyzést az órákon választott témáimról. Bár, még nem mindegyiket döntöttem el.

Kezdek egyre álmosabb lenni, úgyhogy még egy gyors helyzetjelentés, aztán elteszem magamat befőttnek.
A Halállistát már majdnem kivégeztem. Csupán a végkifejlet van hátra, amit terveim szerint a hétvégén be is fejezek és már írom is róla az ismertetőt, mert megérdemli.
A pólómat szintén be fogom fejezni. Már csak az ujjait kell megcsinálnom.
Míg itthon vagyok, Odaát-ot nézek, míg a koliban ismét Gossip Girl-el pihentetem agyamat. Még mindig a harmadik évad, de már nagyon fogynak a részek.
A kötelező olvasmányok mellett pedig azért sem fogom felfüggeszteni a karácsonyi szerzemények olvasását. A következő kiszemelt: A taxi hátsó ülésén.
Úgy látom, nyárig a következőképp határozhatom meg önmagam: állandóan valamilyen könyvet bújó, joghurt és olcsó tescos kávéfüggő zombi.
Ráadásnak egy idézet, ami a mostani mottómnak is megfelel:
"A legijesztőbb pillanat, mindig a kezdet. Utána csak jobb lehet." /Stephen King/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése