Flipped

Az egész hetet lustálkodással töltöttem. Nem csináltam szinte semmit, mégis teltek a napok. Csak voltam és azt tetem, amihez épp elég kedvet éreztem magamban. Ez főleg a zene és a filmek iránti érdeklődésemben nyilvánult meg. Hétfőtől azonban vége a lusta napoknak, kezdődik az új félév és nekiláthatok a latin tanulásnak... Igazából egyáltalán nem bánom. Furcsa mód sokkal aktívabb vagyok, ha minden percem be van táblázva.
De ma még lazíthatok és nézhetek filmeket és sorozatokat, amíg ki nem folyik a szemem.
Néhány perce fejeztem be egy aranyos kis filmet, amit muszáj megosztanom a világgal. Nekem nagyon tetszett. A címe Változó szerelem (Flipped).
Rövid ismertető:

"A fiatal, mindössze második osztályos Juli Baker három dolgot szeret igazán az életben: a csirkéket, akiket otthon nevelget a hátsó kertben; a fákat, akikről meg van győződve, hogy szentek (főleg kedvenc platánja); valamint az osztálytársát, Bryce Loskit. Legnagyobb bánatára a gátlásos fiú nem érez ugyanígy iránta. Igazság szerint ő a lányt kifejezetten furcsának találja, aki egész nap tyúkokkal foglalkozik vagy épp egy fa tetején üldögél. Nyolcadik osztályra azonban minden megváltozik. Bryce egyre érdekesebbnek és vonzóbbnak találja Julit, a lány viszont egyre inkább meg van győződve róla, hogy Bryce gyönyörű szemei csak egy üres, unalmas tekintetet rejtenek."

Ez egy aranyos film. Nincs rá jobb szó, aranyos és kész.
A karakterek jól eltaláltak, különösen a két főszereplőé. Élveztem, ahogy felváltva mutatták be egy kislány, majd egy kisfiú szemszögéből az eseményeket. Mennyire másképp látták még a legegyszerűbb dolgokat is.
A film érzékletesen mutatja be, hogyan változik meg az emberek egymásról alkotott véleménye. Az elején Juli tökéletesnek látja Bryce-t, míg a fiú csak egy idegesítő és levakarhatatlan problémának találja őt. Aztán a dolgok kezdenek megváltozni. A gyerekek nőnek, figyelmük másfelé irányul, különböző családi hatások érik őket és a dolog megfordul. Juli kiábrándul a tökéletesnek hitt srácból, míg ő épp kezdené megkedvelni. És itt a tanulság. A megérzések lehetnek helyesek ugyan, mégsem érdemes ítélkezni, míg nem ismerjük meg a másikat.
Engem főleg Juli személyisége fogott meg. A nyíltsága, különlegessége és nem utolsó sorban szeretete egy platánfa iránt. Mindig is szerettem volna én is látványosan tiltakozni a gyönyörű fák kivágása ellen. Ez azonban csak a kertünkben álló öreg diófa ügyében sikerült. Szép védőbeszéddel meggyőztem a családomat, hogy ne merészeljék kivágni, ha jót akarnak. Még mindig a kertünk végében áll.
Az viszont furcsa volt, hogy míg Juli családja lett volna a különc és Bryce-é a normális, nekem mégis hétköznapibbnak tűnt a kislány rokonsága. Számomra ők a tipikus család és nem a kisfiú idegesítően megkeseredett apja és a mindent elnéző, mintafeleségnek látszó anyja. No persze a nagypapa egyértelműen felülmúl mindenkit. Nagyon nagy arc az öreg.
Összességében egy könnyed és aranyos alkotás az első szerelemről. Egyáltalán nem csöpögős, így bátran ajánlom mindenkinek.

De ha már gyerekszerelem, eszembe jutott valami. Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést és közben hallottam a szomszédból átszűrődő csattanásokat, mivel épp fát vágnak odaát, eltöprengtem kicsit. A filmhez hasonlóan, nekem is van egy korombeli szomszédom az ellenkező nemből. (Míg én ezt írom, addig ő az udvarukban aprítja a tüzifát.) Együtt jártunk óvodába és elválaszthatatlanok voltunk. Hogy pontosan mi is volt köztünk, máig nem tudom. Lehet mások első szerelemnek neveznék, de én inkább két kisgyerek közt lehetséges legszorosabb kapcsolatnak mondanám. Kétség kívül barátok voltunk, talán kicsit több is, bár nem gondolnám, hogy romantikus érzelmeket tápláltam iránta. Akkoriban még azt sem tudtam, mit jelent az, hogy romantikus. Jól elvoltunk, míg a filmben történtekhez hasonlóan, változni nem kezdtek a dolgok. Más iskolába kerültünk, én elköltöztem egy időre, új barátságokat kötöttünk és egyre ritkábban találkoztunk. Ma már nem is ismerem őt, hisz annyit változtunk az elmúlt tíz évben. Még azt is meglepetéssel fogadtam, mikor jó néhány éve köszönt nekem és észrevettem, mennyit mélyült a hangja. Gondolom, már ő sem talál engem ismerősnek. A tüsi hajú, fiús kislány nincs többé, ahogy az örökmozgó, félénk, mégis mosolygós kisfiú sincs. Felnőttünk, megváltoztunk és már köszönő viszonyban sem vagyunk, ez pedig szomorú, főleg azt tekintve, hogy még mindig szomszédok vagyunk. De ez a mi hibánk, mi alakítottuk így a dolgokat és már nem hiszem, hogy változtatni lehetne ezen.

Amúgy a kép egy saját rajz a Sukitte ii na yo című manga alapján. Még a vizsgaidőszak terméke. Kellett valami két vizsga közt, ami kikapcsolja kicsit az agyamat és ez lett belőle. A mangát egyik kedves olvasóm ajánlotta figyelmembe. Kifejezetten tetszetős darab, bár még csak a magyarra fordított fejezeteket olvastam el, de tervbe van vége az angol folytatás.
Na, egy kis helyzetjelentés a végére:
Közérdekű közlemény:
30 Seconds to Mars jön az idei VOLT fesztiválra! Tapsikoltam, visítottam, ugráltam, majd vinnyogtam örömömben, amint megtudtam. Tavaly a Szigeten is felléptek és már akkor is eléggé furcsa hangokat produkáltam, főleg mivel esélytelen volt számomra. Most viszont egyértelmű, hogy a szokásos napomat a fesztiválon, akkor fogom eltölteni, amikor ők lépnek fel. A tömeg közepén fogok tombolni, az már egyszer biztos. ^^
A pólómat még mindig nem fejeztem be és a héten már biztosan nem fogom.
A következő könyvet sem kezdtem el, majd holnap a vonaton nekilátok és amúgy is lesz két órám, ami elmarad, szóval ráérek olvasni az egyetemen is.
Most pedig folytatom a lustálkodást, amíg még tehetem. Megnézek még pár részt az Odaát 3. évadából. Mostanában úgyis szörnyhiányom volt... ^^