Amberville / A halállista

Ma végre befejezhettem A halállistát. Nem csalódtam megérzéseimben, mikor karácsony előtt kiszemeltem magamnak. Valóban egy nagyon jó könyv.
De kezdem inkább szokásomhoz híven az elején.
Karácsony előtt utaztam a metrón. Csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam. Furcsa kényszerem van a betűk elolvasása iránt, így minden egyes plakátot, szórólapot, kifüggesztett cetlit elolvasok, ami az utamba kerül. Ezzel nem voltam másképp azon a bizonyos napon. A metrón általában vagy a padlót, illetve a velem szemben ülők cipőjét szoktam bámulni, vagy az ablakot. Az ablakon pedig egy plakát hirdette ezt a könyvet. Egyből felkeltette érdeklődésemet a borító. Ahogy az a mellékelt képen is látszik, valóban nem mindennapi borításról van szó. Imádom a plüssállatokat! Van belőle vagy két tucat a polcomon és állandó hálótársam egy barna foltos plüsskutya. Ezek fényében egyből rákattantam a témára.
Rövid ismertető, mielőtt részletezem:

"Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla."

Nem igazán szeretem a krimiket, bár hozzá kell tennem, hogy nem is nagyon volt még krimiregényhez szerencsém. Ez a könyv mégis belopta magát a szívembe.
A történet főszereplői valóban plüssállatok a mackótól, a kígyón át a pingvinig mindenféle fajtában és színben. Az első ötven oldalig elég nagy kihívást okozott számomra, hogy elképzeljem őket. No, nem azért, mert nem lenne elég élénk a fantáziám, hanem mert viselkedésüket, gondolkodásukat és hétköznapi cselekedeteiket tekintve teljesen emberiek. Mégsem azok. Plüssállatok. Aztán kezdtem belejönni, amihez az író leírása nagy segítséget nyújtott az ilyen apróságokkal: "megvakarta műanyag orrát", "felemelte a mancsát", "bundája csapzott volt". Amikor ezekhez hasonló dolgokat olvastam, mindig fejbe kólintott az igazság: Erik egy medve.
Ezen túl kell jutni és ha ez már megvan, akkor el sem lehet őket másképp képzelni, mint kitömött állatokat.
A könyv egy krimi minden előnyével és hátrányával. A történet igazán izgalmas, bár nekem néha túl lassú volt és a végére szerintem túl sok dolgot sűrített össze. A karakterek jól eltaláltak, főleg Tom-Tom, aki a személyes kedvencem. Erik is végig szimpatikus volt és még Lalit is csíptem minden perverziója ellenére.
A dolgokat viszonylag jól átláttam. Hamar kikövetkeztettem, ki áll a háttérben és csak Edét nem tudtam néha hova tenni, így a befejezés egyáltalán nem okozott meglepetést.
Valóban egy nagyon egyedi és izgalmasan új alkotás. Van tartalma, megdolgoztatja az ember agyát és különleges. Mondhatom különlegesnek, mivel kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Egyfelől izgalmas, filozofikus és akciódús, ugyanakkor aranyos is. Mivel imádom a plüssállatokat, számomra az egészet bevonta egy kedves báj a vattával tömött, puha állatok miatt. Nem igazán éreztem a dolgok súlyát és nem tudtam komolyan izgulni a szereplők sorsáért. De talán pont ez a jó ebben a könyvben. Ha emberekről lenne szó, sokkal nyomasztóbb és borongósabb hangulatú lenne, így viszont nem szívott be a sötét gondolatok világába.
Amúgy szerintem, a könyv elolvasása után érdemes a mondanivalót, a tartalmat átültetni az emberek világába. Igazán elgondolkodtató és kitűnik, hogy ezek a plüssállatok mégsem különböznek annyira sokban tőlünk...
Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a különleges és egyedi alkotást. Érdemes elolvasni.

Még két apróság:
A bejegyzés címére kattintva megtekinthető egy rövid videó a könyvről. Ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon aranyos. ^^
Érdekesség, vagy inkább személyes furcsaság, hogy a plüssállatok istenének neve Magnus. Én egyből a Mortal Isntruments sorozatbeli Magnus Banere asszociáltam. El tudtam képzelni, hogy a különc, divatdiktátor boszorkánymester csak szórakozásból alkotta meg Mollisanvárost, hogy játszhasson a plüssállatokkal. De ez persze csak a saját agymenésem.