Ezt a könyvet találomra emeltem le a könyvtár egyik polcáról. Ismerős volt a borító, mivel Molyon egész nagy népszerűségnek örvend. Próba-cseresznye módon kivettem hát és nem bántam meg.
Kossuth Kiadó munkája, amire nem lehet panasz. Kemény kötésben, védőborítóval, igényes szerkesztéssel került az olvasók kezébe, ami igazán dicséretes. (Igaz, ez lenne az alap olvasói elvárás, azonban sajnos nem minden kiadó tartja be. Piros pont a Kossuth Kiadónak.)
A borító igazán kifejező, jól passzol a történethez, bár míg nem láttam meg ezeket az összefüggéseket, nem nyűgözött le. Most viszont, hogy a könyv végére értem, jó választásnak tartom.
Megközelíti a 400 oldalnyi terjedelmet, ám gyorsan végig lehet lapozni nem csak a nagyobb betűméret, hanem a letehetetlensége miatt is. Én legalábbis nehezen tudtam megválni tőle, olvastam buszon, óra előtti pár percben és sétálás közben is.
Fülszöveg:
"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.
Világszerte fekete tenyérlenyomatok jelennek meg ajtókon, szárnyas idegenek égették a fába, akik az égbolt hasadékából bújtak elő.
Egy sötét és poros boltban egy kiméra emberfogkészlete veszélyesen csökken.
Prága zegzugos utcáin egy ifjú művészpalánta belekeveredik egy brutális, nem e világi háborúba."
Fantasy regény, így egy kalandos történetre számítottam csodás lényekkel. Mégis, mikor elkezdtem olvasni, furcsának találtam. Nem igazán tudtam hova tenni a főszereplőt és a körülötte kibontakozó titkokat, így meg is ijedtem cseppet, hogy talán mégsem nekem íródott ez a könyv. Aztán, ahogy olvastam tovább, jót nevettem magamon. Ez a könyv fura, ám az én szótáramban szereplő jelentésével, vagyis egyedi, cseppet sem szokványos és különleges.
A történetnek külön atmoszférája van és ezt mindig nagyra értékelem. Az pedig, hogy a fő helyszín Prága, ami gyakorlatilag itt van a szomszédban, csak növelte a különleges érzést. Szeretnék én is a város kanyargós utcáin bolyongani sarkokból előugró színészek, temetői éttermek és gyönyörű angyalok után kutatva.
Az eredetiség azonban nem merül ki a helyszínekben, hanem fokozódik a karakterek által.
Karou nem szokványos hősnő, hiszen kék a haja, jártas a harcművészetekben, a világ különböző városai között ingázik és buta kívánságokra pazarolja szkupi nyakláncát. Lassan, fokozatosan kedveltem meg, ahogy megismertem a személyiségét és a humorát. Ez a könyv ugyanis meglehetősen vicces, ami a kissé szarkasztikus humorból adódik és elsősorban Karou és Zuzana párbeszédeiből fakad. Az író könnyed, laza stílusa pedig csak hab a tortán. Fiatalos, lendületes és nem kertel, ahogy egy ifjúsági regénytől elvárható.
"Az agyarak vászonba voltak csavarva, körülragasztva, és amikor egy utcazenész leengedte a hegedűjét, és megkérdezte: „Hé, kislány, mit cipelsz?”, azt felelte: „Kérdezősködő zenészeket”, és vonszolta a cuccot tovább."
Zuzana a főhősnő legjobb barátnője és ennek megfelelően is viselkedik. Például nem kérdezősködik, ha Karou "küldetésre megy", teljes odaadással szidja barátnője exfiúját (akit amúgy Szamárcsődörnek gúnyolnak) és nem habozik megmondani az igazat, mert az igaz barát szól, ha mákszem szorult a fogad közé.
Karou tehát hiába érzi üresnek magát, szerető szívek veszik körül, akár kiméra a családja, akár nem. Nekem szimpatikusak voltak, főleg Kénkő, aki első látásra megnyert magának.
Aztán, ahogy az egy ifjúsági regényben elvárt, színre lépett, vagyis jelen esetben inkább repült a hősnő párja, Akiva. Csakúgy, mint Kénkő, ő is gyorsan megnyert magának. Az ő karaktere is szerethető, mivel igazinak hat. Pont annyira morcos, annyira romantikus és annyira erős, amennyire kell és egy csipettel sem jobban. Valahogy sikerült megtartania az egészséges egyensúlyt, így egy igazán vonzó főhős lett belőle.
A különleges helyszín és a szimpatikus karakterek mellett a mondavilág is el lett találva.
Sok fantasyt olvasok, valamennyi betekintést szereztem a nagyobb vallások világába, no meg a mondák és mítoszok is eljutottak hozzám, így örültem, hogy egy újabb megközelítést kaptam.
A könyvben két faj áll szemben egymással: a kimérát (félig ember, félig állat lények, mint a Minótaurosz) és az angyalok. De hogy ki a jó fiú, azt nem a külső dönti el, mivel a bűvös éremnek mindig két oldala van.
Tetszett, hogy az írónő valóban harcos angyalokat ábrázolt, akik igazából nem sokat törődnek mással, csak a paranccsal. Mégsem veszett ki belőlük minden "emberség", ahogy a kimérákból sem. Ezt a kettősséget pedig sok-sok utalás teszi még szemléletesebbé.
"A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg” , maga mögé nézett."
A mágia szintén új értelmet nyert a könyv világában, aminek a cselekmény szempontjából még jelentősebb szerepe van. A cselekményről viszont nem szeretnék írni, nehogy elkotyogjak valami fontosat. Legyen elég annyi, hogy kalandos és titkokkal teli. Engem végig lekötött.
A könyv tagolása is tetszetős, ahogy a nagyobb egységeket rövid, pár soros bevezetővel választották el egymástól. Ezek nagyszerű alaphanglatot teremtenek.
Összefoglalva tehát egy egyedi és izgalmas fantasy szépen beleszőtt pacifista mondanivalóval. Nekem tetszett.
Ajánlom a műfaj kedvelőinek, az angyalok rajongóinak, azoknak akik szívesen bolyonganának Prága utcáin és mindenkinek, akinek vannak kívánságai és ami még ezeknél is fontosabb: remény él a szívében.
Néhány nagyszerű gondolat a könyvből:
"Sose bánd meg önnön jóságodat, gyermekem. Igaznak maradni a gonosszal szemben igazi erőpróba."
"A béke több a háború hiányánál. A béke egyetértés. Harmónia."
"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."
"– Nem sok szabályt ismerek, amelyek szerint élni kell – mondta. – De mondok egyet. Egyszerű. Ne tégy magadba semmi szükségtelent. Se mérget vagy vegyi anyagokat, se füstöt vagy gázt vagy alkoholt, se éles tárgyakat, se lényegtelen tűket – drogot vagy tetoválást – és… lényegtelen hímvesszőket se."
Utóbbi igazán hasznos tanács azoknak, akiket az élet már összehozott egy "szamárcsődörrel".
Kiegészítés:
Ez a könyv is egy sorozat, pontosabban egy trilógia nyitó része. A második kötet (Days of Blood and Starlight) tavaly látott napvilágot és ha a kiadó betartja a szavát, szeptemberben érkezik a magyar olvasókhoz. Az utolsó, befejező kötetről azonban még semmi hír, így valószínűleg csak jövőre várható.
Laini Taylor, amúgy nem véletlenül adott kék hajat főszereplőjének. Neki ugyanis pink a hajszíne, ami a könyv védőborítóján megcsodálható. Egyéniség a hölgy, az már biztos.
Engem megnyert magának a sorozat és kíváncsian várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése