Ez a kötet három novellát tartalmaz a címből kitalálhatóan picikét vegyes érzések köré rendezve 386 oldalon. A borító aranyos, jól illik a történetekhez.
Fülszöveg:
"Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…
Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.
Két EMELET KÖZÖTT
Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.
FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra."
Mivel nem olvastam el a fülszöveget, csak belevágtam az első novellába, kicsit meglepett, hogy lényegében három barátnő szerelmi életét követhetem nyomon, ahogy szépen sorban megtalálják párjukat. Ez pedig előre vetíti, hogy az írónő itt is a szokásos romantikus klisék köré építette fel a történetét, vagyis jelen esetben történeteit.
Mielőtt belekezdenék a novellák külön-külön értékelésébe, érdemes kitérni rá, mi az, ami mindegyik történetben megtalálható. Egyrészt a szerző kedveli a tudományos pályán dolgozó főszereplőket, így itt mindenki mérnök, mindenki nagyon okos, ami újra és újra ki van emelve, főleg a hölgyeket illetően. Másrészt az írónő egyértelműen a magas és csendes férfiakra bukik, mert mindegyik srác, magas, csendes, komolynak tűnő figura, aki azon nyomban egy plüssmackó báját veszi fel, ha álmai hölgye betoppan. Természetesen az urak is nagyon okosak, fiatal kis zsenikből cseperedtek befolyásos férfiakká az elengedhetetlen görög szobrokra jellemző testfelépítéssel. A márványon pedig nem spóroltak rajtuk, főleg a férfias testtájakat illetően, és természetes, hogy mindhárman mesterien jó szeretők. Igen, nagyjából itt lett elegem a klisékből...
Ali Hazelwood előző történetére azért emlékeztem kellemesen, mert az aranyos kis romantikus semmiségek jutottak eszembe róla, és nem az ágyjelent. Csakhogy itt az aranyos romantikus semmiségekre nem jutott hely, mert elvitte az oldalak nagy részét a konfliktus felvázolása (hogy ez mennyire állja meg a helyét, arról majd később), és a hosszú oldalakon át ecsetelgetett szex. Mivel novellákról van szó, érthető a sűrítés. Kell egy röviden elmesélhető és ugyanilyen röviden megoldható konfliktus, és kell a szerelem megalapozása. Igen, utóbbi általában fizikai vágyódást jelent, ez van, ennyi fér egy rövidke történetbe. Nem is azzal volt problémám, hogy első látásra megtetszettek egymásnak a szereplők, hogy a tekintetek sokat időztek bizonyos tájakon, és a gondolatok egy része fantáziálásba csapott. Ez ugyanis rendben van a vonzalom kiépítése szempontjából. Az viszont nincs rendben, hogy egy rövidke, elvileg romantikus történetből egy rövid felvezetéssel tálalt hosszúra nyújtott erotikus jelenet lett. Az én ízlésemnek nagyon elcsúsztak a határok, főleg hogy a nagy szex után jöhet az ásó, kapa és nagyharang, mert csak. Ráadásul ez az indokolatlanul hosszú ágyjelenet is csupa klisére épült, a tényre, hogy egyszer szexeltek és az egyébként önmegtartóztató férfi (Extra klisé pont jár érte!) olyan kéjben részesítette a hölgyet mint még senki soha. Cuki romantikus történettől nem várható el a teljes valósághűség, de ez már fantázia a köbön, ordítóan hiteltelen. Szóval az írónő jobban járt volna, ha a konfliktusra fordítja az energiáit és nem arra, hogy a világ legjobb elképzelt ágyjelenetében kinek hol van a kislábujja.
Ennyit az általánosságokról, most nézzük meg a történeteket külön-külön. Egyébként vagy én jöttem bele a klisékbe, vagy lejebb engedtem az elvárásaimat, de javuló tendenciát éreztem.
Egy fedél alatt
Tudom, hogy van valami megkapó az összezárva egymásra találásban, de ez a novella volt a klisék kliséje. Egyáltalán nem volt megalapozva, mégis miért kell ennek a két embernek összebútoroznia. Sőt, nagyjából a történet elején elhangzik több alternatíva, amit ostoba indokokkal hessegetnek el. Szóval nem volt épp megalapozott ez a történet, és sajnos ez a szereplők kapcsolatára is igaz.
Oké, a műfaji sajátosság miatt nem lehetett hosszan fejtegetni a többb hónapnyi együttélés minden mozzanatát, de az a néhány emlék, amit kaptunk, rettentően vérszegény volt. Na, meg klisés, mert a "jaj, rám nyitott a fürdőszobában" jelentet muszáj volt belevenni. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy a kezdeti vonzalomnál tovább jutottak volna a szereplők. Főleg, hogy a lakótárs kérdés és ebből adódó konfliktus lezárása nem egy beszélgetés volt, hanem egy ágyjelenet, és ezzel el van rendezve minden.
Konkrétan untam ezt a történetet, és nem igazán hozta meg a kedvemet a barátnők szerelmi életéhez. Egyszerűen nem volt benne semmi cuki, semmi romantikus.
Két emelet között
Ez a történet is az összezártság klisével indított, ám a két szereplő kapcsolata cseppet szilárdabb lábakon állt. Talán mert ez a történet jóval rövidebb időszak eseményeit mesélte el. Talán mert itt a két szereplőt nem csupán a fizikai vonzalom kötötte össze, hanem a közös érdeklődési kör is. Ráadásul a novella elején utaltak egy nagy árulásra, amiért a bimbózó románc azonnal elhalt. Ez az utalás pedig végig fenntartotta a figyelmemet. Kár, hogy a végén csalódást okozott, mert persze, hogy félreértés, és persze, hogy nem beszélték meg. Azonban még így is sokkal romantikusabbnak találtam, mert volt cuki véletlenszerű megismerkedés, volt randi és volt némi kommunikáció a főhősök között.
Fagypont alatt
Ez a novella tetszett a legjobban. Sőt, míg az első egyáltalán nem tetszett, addig ez kifejezetten jó volt. Pedig volt itt klisé? Persze! Volt furcsán elrendezett jelenet? Volt ám! Mégis az összképen nagyon sokat javított a tény, hogy ez a két szereplő nem kent el semmit. A kapcsolatuk alakulása nyílt volt és őszinte. Nem volt színlelés, és a félreértés is minimális szinten maradt. Ráadásul, bár ebben a történetben két erotikus jelenet is akadt, az első egyértelműen szükségszerű volt a történethez, míg a második kivárta a megfelelő időpontot. Na, és hogy mi a megfelelő időpont? Amikor nem konfliktuskezelés az összebújás oka, hanem egy konfliktus megoldása után, a kölcsönös vonzalom bizonyítása. Kapcsolati szinten ez volt a leghihetőbb történet.
Összességében tehát könnyed kikapcsolódást vártam ettől a könyvtől. Habár az elején nem úgy tűnt, hogy ezt megkapom, a végére valahogy mégis sikerült neki. Háromból egy novella tetszett, egy másikkal pedig elvoltam, ez már félsikernek mondható.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik úgy vágynak romantikus történetre, hogy nem zavarja őket sem a sok klisé, sem az elnyújtott ágyjelenet. Aki viszont egy kifejezetten aranyos és szépen kidolgozott románcra kíváncsi, nos, keresse máshol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése