720 lapjával megkaphatja a legterjedelmesebb díjat is, ám nagy kár, hogy a szöveg minősége már nem érdemel elismerést. A bevezető hemzseg a hibáktól, ráadásul olyan hibáktól (szóközök hiányoznak a névelők után), amelyek azonnal szemet szúrnak, ha valaki olvasni kezdi a szöveget. Szóval a lektor vagy nem látta ezt a könyvet, vagy épp aludt, mikor nézte. A hiba ugyanis, bár egyértelműen az elején a legsűrűbb, újra és újra és újra előjön a szövegben megtörve az egyébként kellemes olvasási élményt. Ennél pedig én jóval többet várok az Agave kiadótól.
Fülszöveg, ami erősen spoileres az előző kötetekre:
"Dévábád elbukott.
A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott.
Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg.
A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak."
Ez a kötet rögtön ott folytatódik, ahol a Rézkirályság véget ért. Nincs tehát várakozás, időben előre ugrálás, és ettől azonnal mozgalmasabbnak tűnik a cselekmény. Természetesen itt is akad egy kis felvezetés, ami bemutatja a szereplők jelenlegi helyzetét és terveiket a jövőre. Nahri ismét utazni kényszerül, mint az első kötetben, ám ezúttal Ali oldalán. Ezzel a szerző visszatért a kezdetekhez, mivel ez a kötet is félig Dévábádban, félig pedig azon kívül játszódik.
A narráció továbbra is három karaktert követ, így a jellemfejlődésük hangsúlyos és fontos eleme a történetnek. A szereplők sorsáról írni azonban elég sokat elárul a cselekményről, ezért vigyázat, innentől spoilerek!
Nahri szála hozza a legkevesebb változást. A jelleme nem sokban fejlődik az előző kötethez képest, inkább csak kisebb-nagyobb adalékok kerülnek hozzá. Az egyik ilyen adalék, hogy végre fény derül a múltjára. Ez a nagy titok, azonban nem is volt olyan nagy, én legalábbis cseppet sem lepődtem meg, mivel már a második kötetnél ki lehetett következtetni a rokoni szálakat. A kis konfliktus pedig a perikkel, okos elem volt, ám nem lett olyan részletesen felépítve, mint a márid-vonal, és ezt kicsit sajnáltam. Az viszont nagyon tetszett, ahogy lezárta a kapcsolatát Dárával. Érett, felnőtt viselkedés volt mindkettőjük részéről.
Ali jelleme továbbra is szépen fejlődött, és ezzel a trilógia legjobban felépített karakterévé vált. Az ő "múltja" is nagy hangsúlyt kapott, ami cseppet letérítette őt a már megszokott politikai pályájáról. A máridok szála kifejezetten jól fel lett építve, és érdekes volt egy kicsit kiszakadni a dzsinnek világából. A romantikus szál Ali és Nahri között viszont számomra gyenge lett. Félreértés ne essék, semmi problémám a lassan kibontakozó románcokkal és a barátságból szerelem felállással, csak nem éreztem teljesen kifejtettnek. Ali részéről egyértelmű volt a vonzódás, Nahri viszont még nem zárta le a Dára iránti érzelmeit, így nem teljesen éreztem a szikrát közöttük. Ráadásul a lány vonzódása nagyban volt fizikai, Ali pedig márid lett, így lényegében elveszett a vonzalom tárgyának egy része. Ez azonban a történetnek csak egy kis szelete, és nem befolyásolta az olvasási kedvemet.
Dára szála ebben a kötetben kezdte behozni a lemaradást Ali mögött, már ami a jellemfejlődést illeti. Az előző részben felismerte, hogy vakon parancsot követni nem helyénvaló dolog, itt pedig végre hangot is adott ennek. A szerző nagyon szépen kifejtette az erkölcsi dilemmáit, félelmeit és szégyenét. Érdekes volt olvasni vívódásait és minden önszántából vagy kényszerből elkövetett véres tette ellenére együtt lehetett érezni vele. A lezárás pedig tökéletesen illett hozzá, mert ő is egy nagyon szép fejlődési ívet mutatott a három kötet során.
Spoilerek vége!
Összességében tehát elégedett voltam a karakterek jellemének alakulásával, a cselekmény is izgalmasnak hatott, és a szerző szépen lezárta a korábban megkezdett szálakat. Kifejezetten tetszett, hogy ebben a kötetben kiszélesítette a könyv világát, és bemutatott olyan helyeket, amelyek eddig pusztán említés szintjén jelentek meg. A háború pedig továbbra is hiteles bemutatást kapott.
Nekem tetszett ez a kötet, azt kaptam tőle, amit vártam. Ugyanolyan kellemesen kikapcsolt, mint az előző rész, és nem maradt bennem hiányérzet a lezárás után. Szóval ez egy szépen felépített trilógia jól összerakott karakterekkel, örülök, hogy elolvastam.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki hajlandó belevágni egy viszonylag terjedelmes történetbe, kedveli a fantasy világokat, és szívesen kalandozna közel-keleti tájakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése