Majdnem sikerült behoznom a rovat lemaradását, aztán már megint közbeszólt az élet, így maradt a késés. Nézzük hát az augusztusi filmélményeimet!
Összesen 12 filmet láttam, ez jelentősen több, mint az előző hónapokban. Sőt, majdnem olyan sok, mint januárban. Ennek pedig két oka volt. Egyrészt nem mentem idén nyaralni (mert novemberben nagy kalandra utazom, amihez tartalékolni kellett), másrészt volt egy kisebb műtétem, így majdnem egy hetet a kanapén töltöttem. Azért így is sikerült kétszer eljutnom moziba.
Eltűnt személy: a Lucie Blackman-ügy
"2000. július 1. A brit nemzetiségű Lucie Blackman eltűnik Tokióban, és nemzetközi nyomozás, kérlelhetetlen hajsza veszi kezdetét az igazságért."
Időről-időre sort kerítek egy-egy dokumentumfilmre, és néha épp bűnügyihez van kedvem. Ráadásul ez a bűntény Japánban történt, így kifejezetten érdekesnek találtam.
Az helyszínből adódó érdekességeket megkaptam, hiszen máshogy működik kicsit egy japán nyomozás, mint egy európai vagy épp amerikai, amire ki is tért ez a film. Viszont, mint dokumentumfilm nem egy erős alkotás. Az eleje el van nyújtva, míg a vége rettentően összecsapott. Lényegében, amint megvan a gyilkos, vége is van a filmnek, és ez elég erőteljes hiányérzetet kelt a nézőben. A bírósági tárgyalás ugyanúgy része egy ilyen történetnek, mint a nyomozás, ez pedig itt sajnos hiánycikk. Ráadásul a film végi lezárásban csak úgy mellékesen megjegyzik, hogy első körben nem is sikerült rábizonyítani a tettesre, míg a néző csak pislog, hogy miért, hogyan, választ azonban nem kap.
Összességében tehát távolról sem ez az év legjobb bűnügyi dokumentumfilmje. Aki kedveli a műfajt adhat neki egy esélyt, főleg, ha a kulturális különbségek érdeklik, ám aki komplett és teljes történetet szeretne, csalódhat.
Caravaggio árnyéka
"Caravaggio (1571-1610) korának lázadó művésze volt, akinek az élete és a hatalommal való küzdelme mozivászonra termett. A barokk festő hadban állt a konvenciókkal, műveivel és szexuális szabadosságával megbotránkoztatta az akkori közvéleményt és a nagy hatalmú katolikus egyházat egyaránt. Caravaggio vallási tematikájú képein pátosz helyett a realizmus köszönt vissza, ráadásul modellnek előszeretettel hívta az utcák lenézett embereit, például csavargókat, tolvajokat és prostituáltakat, akiknek a jogaiért a hatalmasságokkal szemben is kiállt.
Michele Placido nagyszabású történelmi filmje Caravaggio életének azt a szakaszát dolgozza fel, amikor a festőnek el kell hagynia Rómát, mert halálra ítélték egy konkurense meggyilkolásának vádjával. Caravaggio a pápához fordul kegyelemért, aki elrendeli, hogy a vatikáni titkosszolgálat nyomozója, akit csak Árnyékként emlegetnek, derítse fel, hogy a botrányos életű művész megérdemli-e az amnesztiát."
Olaszország és főleg Róma iránti szeretetem egyik pillérét alkotják kedvenc olasz művészeim - természetesen Caravaggio az egyik - gyönyörű alkotásai, így azonnal tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. San Diego pedig örömmel kísért el egy kis olaszországi nosztalgiára a moziba.
Ez egy európai film európai színészekkel és európai történetvezetéssel. Életrajzi dráma besorolást kapott, de azért senki se kezelje tényként, amit ebben lát. Ez ugyanis egy elképzelt "így is történhetett" jellegű történet, aminek a szórakoztatás mellett egyetlen célja a festő művészetének méltatása. Utóbbi pedig kétségtelenül jogos, aki látott már Caravaggio festményt, nem vonhatja kétségbe a zsenialitását. A készítők azért megpróbálták minél érdekesebbé és izgalmasabbá tenni. Egyrészt a leghíresebb munkáit fűzték bele, másrészt a korhatárból adódóan egy meglehetősen féktelen, életet minden formában habzsoló művészt helyeztek a középpontba. Csakhogy a film narrációját nem az ő szemén át látjuk, hanem az utána nyomozó inkvizítoron keresztül. Lehet, hogy ez valakinek zavaró lehet, hiszen nagyon sokat látunk a mellékszereplőkből, akik aztán vagy igazat állítanak, vagy nem, ám a történet felépítése szempontjából okos húzás volt. A helyszínek pedig, nos, a nagy részét Rómában forgatták, és nekem ennyi bőven elég volt.
Számomra tehát épp azt az élményt adta, amit vártam. Kaptam egy adagot Rómából, egy adagot gyönyörű festményekből és volt hozzá egy felépített narráció, ami a film élvezhetőségét adta. Ha valaki hasonlóra vágyik, nézze meg bátran. Azonban, aki a művész életét szeretné teljes mértékben megismerni, nos, olvasson utána sokat, aztán szűrje le, mit hisz el belőle és mit nem, mert ez elsősorban egy film, és csak másodsorban életrajz.
Finch
"A posztapokaliptikus Földön egy robot, akit azért épített haldokló teremtője, hogy gondoskodjon szeretett kutyájáról, megismerkedik az élet, a szeretet és a barátság jelentésével, illetve azzal, hogy mit is jelent embernek lenni."
Kipróbáltuk az Apple TV-t (egyáltalán nem jött be, maradunk a már megszokott streaming szolgáltatóknál) és ott bukkantunk erre a filmre. A robot miatt tetszett San Diegonak, nekem meg tetszett, hogy van benne kutya, így adtunk neki egy esélyt.
Ez lényegében egy tipikusnak mondható poszt-apokaliptikus történet. Van itt minden, ami ennek szokványos kelléke, lakhatatlan bolygó, elszigetelt és egymás ellen forduló emberek, romokon tengődés és a szebb jövő ígérete. A látvány nem tesz hozzá sokat, a kutya ellenben igen. A robot pedig, nos, cseppet idegesítő, és itt nem csak az ügyetlenkedésére gondolok, hanem a túl könnyen jött mesterséges intelligenciára. Tudományos oldalról tehát gyenge alkotás, a cselekmény szempontjából pedig teljesen átlagos, kiszámítható.
Ha valaki úgy érzi nem látott még elég poszt-apokaliptikus filmet, vagy nem unja őket, adhat neki egy esélyt. Kutyákat kedvelők előnyben. Ha viszont valaki valami újra, érdekesre, cseppet sem klisésre vágyik a műfajban, nos, keresse máshol.
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
"Valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Márta, a 40 éves idegsebész szerelmes lesz. Fényes amerikai karrierjét hátrahagyva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám Márta hiába vár a Szabadság-híd pesti hídfőjénél: a férfi nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten a keresésére indul, de amikor rátalál, élete szerelme azt állítja: sohasem látta őt azelőtt."
Mikor kijött ez a film a mozikban, kíváncsi lettem rá. Aztán valahogy elfeledkeztem róla, míg szembe nem jött az HBO kínálatában.
Az lapötlet remek, nagyon tetszett ez a képzelet vagy valóság kettőse, amire építkezett. A karakterek azonban nincsenek kifejtve, a főhőssel lehetetlen azonosulni, olyan sokszor viselkedik irracionálisan vagy dönt szándékosan úgy, hogy rosszabb legyen neki. A történet lezárása pedig megölte az egészet. Vártam valami csattanót, valamit katarzist, ám épp olyan semmilyen, mint a képsorok színvilága, így az elvárásaimból nem lett semmi.
Lassú film, csak azoknak ajánlom, akiknek van türelme egy kis szenvedéshez a főhőssel, és nem zavarja őket, ha a végén a megoldás rém egyszerű. Annak viszont, aki nagy csavarra, katarzisra vagy csak kedvelhető szereplőkre vágyik, hát, nem ez a megfelelő film.
Barbie
"Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie és Ken meg a többi Barbie és Ken.
De még a legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben."
Mikor először hallottam erről a filmről, nem igazán tudtam, mit gondoljak róla, ám mindenképpen érdekelt. Aztán Queen B.-vel elmentünk rá moziba, és nagyon jól szórakoztunk.
Ez a film vizuálisan nagyon sok. A készítők megpróbálták emberi méretűre megalkotni a babák műanyag világát, ami tömény, durván rózsaszín és egy lánynak, akinek gyerekként volt ilyen babája, rettentően nosztalgikus. Ráadásul ez a díszlet megalapozza a film hangulatát, ami vidám és önironikus egyszerre. Szerencsére a készítők nem álltak meg ennyinél, és egy tanulságos kis történetet is építettek köré. Természetesen ez a történet Barbie-központú, vagyis nő-központú, vagyis kellemesen feminista. A filmnek tehát üzenete is akad amellett, hogy meglepően szórakoztató.
Mi remekül szórakoztunk rajta, és utána hosszú és vidám eszmecserét folytattunk arról, kinek milyen babája volt gyerekként vagy épp milyenre vágyott mindig, amit persze nem kapott meg, mert túl drága volt. Lányoknak tehát mindenképpen tudom ajánlani, ám azt érdemes megfontolni, bírja-e az ember ezt a látványvilágot. Fiúknak is tudom javasolni, bár még nem sikerült leteszteltetnem San Diegoval, de valamikor biztosan sor fog rá kerülni.
A gördeszkás lány
"Az indiai faluban élő tinilány rátalál élete sorsdöntő szenvedélyére, a gördeszkázásra, ám rögös út vár rá, ha álmait követve versenyzővé szeretne válni."
Ez a film egyszerre szól a sportról és arról, mennyire szegény és elmaradott India. Mindkét téma érdekelt főleg női szemszögből.
A történetnek van valóságalapja, és szépen bemutatja, milyen, ha valaki beleszeret egy sportba. Az alap felütés tehát teljesen rendben van, erre rakódik rá egy kicsit az indiai falukban élők sorsa. A készítők szűk környezetben, kevés szereplővel mutatták be mindezt, ám ez egyáltalán nem probléma. Az üzenet így is átjön, a néző könnyen érez szimpátiát, és az egész deszkás sztori egy kerek egész. Bizony, itt jön a de. De nekem ez kevés volt. Kevés, hogy nem tudtam meg a film végi lázadás csak egy alkalom, vagy annál több. Kevés, mert a falu viszonyaiban bőven volt több, mint a gördeszka iránti ellenszenvük. Szóval lehetett volna ez egy kifejezetten hatásos és messzebb mutató alkotás, ám így egy könnyed családi filmnek is rendben volt.
Nem rossz film, akit érdekel, hogyan lehet egy sport igazán fontos, illetve hogy milyen a vidéki Indiában az élet, bátran vágjon bele. Fiatal főszereplők miatt fiatalabb korosztálynak is tökéletesen passzol. Aki viszont többet szeretne tudni a helyi viszonyokról, mélyebben beleásná magát a társadalmi kérdésekbe, ne ettől a filmtől várja.
Ne legyen büntetés
"A Netflix Oscar-díjas rövid dokumentumfilmje, a Period. End of Sentence a menstruációról szól. De ennél is fontosabb, hogy tisztelgés a nők előtt."
Az előző filmen felbuzdulva úgy gondoltam, ideje kicsit többet tudni Indiáról, és mi lehetne erre jobb választás, mint egy 2019-ben Oscar-díjat nyert rövid dokumentumfilm.
Ez a film a menstruációs szegénységet mutatja be, és azt, hogy néhány elkötelezett személy hogyan próbál ezen változtatni. Habár a menstruáció valamilyen szinten és bizonyos helyeken még mindig tabunak számít Európában, azért lássuk be, elég jól állunk a kérdésben. Tudunk róla beszélni, nem olyan nehéz róla tudást szerezni, és ha valakinek az alapvető higiéniai és anyagi lehetőségek adottak, bőven válogathat, milyen menstruációs eszközt szeretne használni. Ez azonban nincs így más országokban, főleg Indiában, ahol még mindig tabu és ahol olyan nagy a szegénység, hogy a nők semmilyen eszközt nem engedhetnek meg maguknak. A film ezt mutatja be röviden, mindössze 26 percben. Ez a rövidség pedig épp csak annyira elég, hogy felhívja az ember figyelmét a kérdésre, többre azonban már nem jut idő.
Ez tehát egy fontos rövidfilm egy fontos témáról, de műfaja miatt nem ad többet, mint a probléma felvázolása. Ha tehát valaki bővebb kifejtésre, konkrét személyek sorsára vágyik, csalódhat. Ajánlom minden nőnek.
Johnny Football, az amerikai foci fenegyereke
"Ez a dokumentumfilm a futballsztár Johnny Manziel robbanásszerű felemelkedését és meredek bukását követi nyomon a barátokkal, edzőkkel és magával Manziellel készített interjúk segítségével."
A rovat egyik bejegyzésében már írtam róla, hogy míg én ázsiai filmekket gyűjtök a Netflix listánkon, addig San Diego sporttal kapcsolatos filmeket. A sportok közül pedig elsősorban az amerikai fociról szóló alkotások vannak többségben.
Ez a dokumentumfilm párhuzamba vonható egy korábbival (A barátnő, aki nem létezett) mivel ugyanazok a készítői és ugyanúgy egy focista életéről szól. Csakhogy itt nem mint áldozat, hanem mint bűnös kerül a középpontba.
Ez a film nekem nem adott sokat. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt érdekes, de két hónap távlatából csak egy-egy részletére emlékszem. Viszont San Diego, aki tudta, kiket említenek benne, jobban értékelte. Szóval kizárólag sportrajongóknak ajánlom. Aki pedig érdeklődik az amerikai foci iránt, de nem sokat tud róla, keressen egy másik dokumentumfilmet, mert ez csak egyetlen emberre fókuszál.
Nimona
"Egy tragikus bűnténnyel vádolt lovag összefog egy bohém, alakváltó tinivel, hogy bizonyítsa ártatlanságát. És ha a lány maga a szörny, akinek a megölésére felesküdött?"
Gyengéim az animációs filmek, így nem volt kérdés, hogy megnézem ezt a filmet.
A történet aranyos, kellemesen szórakoztató és teljes mértékben kiszámítható, ám ez jól áll neki. A grafika teljesen rendben van, a szöveg pedig nagyon laza. Igazából az egész film nagyon laza. Lazán kezeli a humort, lazán áthágja a megszokott formációkat, mégis lazán megmarad a megszokott jó konktra rossz mesének. A különféle popkulturális utalások pedig szuperül illenek hozzá.
Ez tehát egy nagyon szórkaoztató, kedves mese. Nekem tetszett. Kicsiknek és nagyoknak is tudom ajánlani.
Cherry: Az elveszett ártatlanság
"Cherry kimarad a főiskoláról, majd az élet a hadseregbe sodorja, ahol szanitéc lesz Irakban – ezalatt egyetlen támasza igaz szerelme, Emily. A háborúból visszatérve a poszttraumás stressz nyomása alatt élete a drogok és a bűnözés spiráljába kerül, miközben azért küzd, hogy megtalálja helyét a világban."
Ezt a filmet is az Apple TV kínálatában találtam és egy okom volt megnézni: Tom Holland.
Ez a film egyáltalán nem nekem szól. Rettentően hosszúnak éreztem, és nagyon szenvedtem rajta. Egyrészt nem hogy azonosulni nem tudtam a szereplőkkel, még egy picikét megkedvelni sem sikerült őket. Másrészt, ha van két olyan terület, ami a legtávolabb áll tőlem a világban, akkor az a katonaság és a drogfüggőség. Egyik témát sem kedvelem a filmekben, sőt a kifejezetten drogproblémákról szóló alkotásokat egyszerűen nem bírom megnézni. Még akkor sem, ha csak érintőleges a dolog, mint például A Wall Street farkasa.
Számomra szenvedés volt ez a film, és emiatt nem tudom, kinek ajánlhatnám. Talán azoknak, akik a felvázolt és általam inkább került témák iránt érdeklődnek. Viszont az biztos, hogy jobb kedvük nem lesz tőle.
Vörös, fehér és királykék
"A New York Times bestsellere alapján készült film történetének középpontjában az amerikai elnök fia, Alex és Henry brit herceg áll, akiknek régi viszálya az amerikai-brit politikai kapcsolatokat is veszélyezteti. Mikor a két rivális tűzszünetre kényszerül, a köztük felolvadó jég alatt végül olyan szikra gyúl, amire soha nem számítottak."
A könyv, ami alapján ez a film készült, rettentően népszerő. Konkrétan egyik ismerősöm kedvenc könyve, így felmerült bennem a gondolat, talán nekem is el kellene olvasnom. Aztán kijött a film, és úgy döntöttem, inkább megnézem, és ha tényleg olyan jó, akkor lehet el is olvasom.
Hát, őszintén nem értem a rajongást. Ez egy nagyon tipikus romantikus történet a szokványos romantikus klisékkel és egy nagy adag idalizálással. Az egyetlen ok, amiért nem fullad bele a romantikus alkotások végtelen tengerébe, az a tény, hogy itt két férfi szerelméről van szó. Ennyi, ennyi a kuriózum, ami ne legyen már kuriózum. Egy ideális világban ez épp annyira szokványos lenne, mint a férfi-nő vagy épp nő-nő kapcsolat, és nem kellene felmagasztalni miatta egyébként rettentően átlagos és klisés alkotásokat.
Megnéztem, nem bántott, de nem is éreztem úgy, hogy ha kimarad az életemből, akkor veszítek valamit. Egynek elment kategória, így azoknak örömmel ajánlom, akik kedvelik a szokványos romantikus történeteket és nem zavarja őket, ha két férfire osztották a főszerepeket. Viszont, ha valaki a nagy rajongás miatt nézi meg, és többet vár tőle, mint egy klisés románc, csalódni fog, mert én bizony csalódtam.
A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló
"Ebben a gyönyörű animációs filmben Charlie Mackesy legsikeresebb könyve kel életre a NoneMore és a Bad Robot Productions jóvoltából. Kövesd végig a négy barát meglepő útját, amely során együtt fedezik fel a kedvességet, a bátorságot és a reményt!"
Ez az a film, amiért megérte kipróbálni az Apple TV-t.
Régen láttam ennyire szép rajzfilmet. Szép a grafika, szépek a szereplők és szép az üzenet. Konkrétan olvadoztam ezen a mindössze 34 percen. Minden képkockája, minden mondata gyönyörű.
Könyv alapján készült, és ezt bizony szívesen el is olvasnám, ám így animációban is tökéletes volt.
Ajánlom mindnekinek, legyen gyerek vagy felnőtt, mert ez egy gyönyörű és kedves történet. Imádtam.
Értékelés:
A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló -> 10
Caravaggio árnyéka -> 9
Barbie -> 9
Nimona -> 8
Ne legyen büntetés -> 7
A gördeszkás lány -> 7
Vörös, fehér és királykék -> 6
Eltűnt személy: a Lucie Blackman-ügy -> 5
Finch -> 5
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre -> 4
Johnny Football, az amerikai foci fenegyereke -> 3
Cherry: Az elveszett ártatlanság -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése