A borító egyáltalán nem tetszik, sőt az egyik legcsúnyább, amit idén kézbe vettem.
344 lapjával megszokott terjedelmű olvasmány.
Fülszöveg:
"Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy.
Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik.
Tényleg Max lenne a megoldás?"
Ha a fülszöveg alapján azt gondolod, ez egy tipikus kortárs romantikus történet, akkor nagyot tévedsz. Ez bizony egy anti-romantikus kötet a párkeresés pokoli bugyrainak feltárásával és nehezen kedvelhető karakterek leírásával. Az viszont, hogy ez egy kortárs kötet, bizony tény.
A főszereplő problémái hétköznapinak mondhatók. Harmincas évei elején jár, túl egy hosszú párkapcsolaton, éppen szingliként, a munkája most kezd kiegyensúlyozottá válni, és szembesülni kényszerül a ténnyel, hogy a szülei öregszenek. Mindezek a problémák pedig részben vagy egészben mindenkit érintenek. A könyv története így átérezhető, akár könnyen azonosulunk a főhőssel, akár nem. Ráadásul ez a hétköznapiság arra készteti az olvasót, hogy eltöprengjen a saját életén, reflektáljon saját tapasztalataira, esetleg párhuzamot is vonjon.
A felvetett gondolatok mindegyike emberi kapcsolatokként írható le, de akad közöttük azért különbség bőven. Nézzük is meg ezeket a témákat külön-külön.
Egyrészt ott a párkeresés nem épp egyszerű kérdésköre. Az olvasó ugyanis nem csupán a főszereplő szerelmi életével szembesül, hanem az őt körülvevő személyek romantikus viszonyaival is. Van itt minden az első kapcsolatból hosszú házasságtól, a friss házasokon át a hosszú távú egyedüllétig. A történet így egyáltalán nem mondható egysíkúnak. Persze a főszereplő élete és tapasztalatai a hangsúlyosak, és aki az internet megjelenése óta randizott már, tökéletesen ráismer a típusokra. A szerző ugyanis jól rátapintott, milyen online ismerkedni. A címben is megjelenő "jelenséget" pedig tökéletesen hitelesen tárja az olvasó elé. Ráadásul, azok az olvasók, akik meg is tapasztalták ezt, előre tudják, hová fog kifutni a dolog. Kicsit olyan olvasni ezt a könyvet, mint két összeütköző autót nézni az utcán. Látod, hogy nem lesz jó vége, tudod, hogy nem fogják elkerülni, így csak remélheted, hogy megússzák néhány karcolással.
A könyv tehát nem kelt kellemes érzéseket az olvasókban, mert nincs itt se pillangó, se édesség, csak a nyers valóság, és a múlt megidézett szellemei. Hiába lehet tehát ismerős, amit leír, nem biztos, hogy ezt jó újra átélni, még így közvetetten se. Persze ez nagyban függ attól, túl van-e már az olvasó a szelleműzésen...
A másik téma, amit felvet a könyv, a barátság kérdésköre. Felnőttként megváltozik az élethelyzet. A barátnők bizony férjhez mennek, elköltöznek, gyereket vállalnak, így már nem lehet őket spontán áthívni egy kávéra, nem lehet velük éjszakába nyúló programokat tervezni, és igen, az is lehet, hogy nehéz velük más, őket nem érintő témáról beszélgetni. Ez egy valós jelenség, és egy teljesen természetes dolog. A történet azonban konfliktusként kezeli, és bár a végére feloldja, ezt sem kellemesebb olvasni. A felvetett téma tehát jó, valós, érdekes, de a tálalása rettentően negatív.
Ehhez szorosan kapcsolódik a társadalmi nyomás, mert harminc fölött tényleg az esküvők adják a társasági eseményeket, és tényleg sokan még mindig pofátlan módon beleszólnak abba, ki mikor vállal gyereket, vagy egyáltalán vállal-e. Ezeket a kérdéseket azonban csak kapargatja a könyv, nem ás a mélyükre. Megmarad az általánosítás és a sztereotip sémák szintjén. Ez nem feltétlenül probléma, csak nem segíti az olvasó kedvét, mert egy újabb negatív példát mutat, ami ugyanúgy előhívhat negatív emlékeket.
Az egzisztenciális kérdésekben, mint amilyen a munka és a lakhatás szintén felületes marad, ám ez itt teljesen rendben is van. Bőven elég, hogy megemlíti, hiszen felnőtt élet nincs munka és megélhetési kérdések nélkül. A szomszéddal való kapcsolatát viszont egy kicsit erőltetettnek éreztem. Az elején még vártam, hátha kikerekedik belőle valami, ám ami végül lett, alulmúlta elvárásaimat. Hatásosnak hatásos volt, csak épp olyan negatív, mint minden más ebben a könyvben.
Szándékosan a végére hagytam a kötet másik nagy és nem kevésbé lehangoló témáját, a szülők öregedésének kérdéskörét. Számomra ez volt a könyv legérdekesebb része, és bár értelemszerűen lehangoló volt, nagyon tudtam értékelni. Ez ugyanis egy olyan téma, amire kevesen fordítanak figyelmet, pedig előbb-utóbb mindenkit érint és a felnőtt lét velejárója. Nagyon örültem, hogy épp olyan hangsúlyos része volt a könyvnek, mint a főhős szerelmi élete. Érzékenyen és jól volt tálalva, épp annyit mutatott meg, amennyit kell.
Összességében ez tehát egy cseppet sem vidám könyv. Rám kifejezetten melankolikusan hatott, és végig eszembe juttatta, milyen pocsék randikon voltam, milyen lehetetlen alakokkal és újra és újra felidézte az exemmel való kapcsolatomat. Habár mindezen most már csak mosolygok, még emlékszem rá, hogyan éreztem magam akkor, és ettől nem lett jobb a kedvem.
Ez a könyv tehát olyan, mint egy szeánsz, ami megidézi minden olvasó korábbi negatív tapasztalatainak kísérteteit. Van, amikor helye van az önreflexiónak, a külső nézőpontba helyezkedésnek, ám ha épp nincs erre szüksége az embernek, akkor csak rossz lesz tőle a kedve. Nekem most nem volt erre szükségem, így bár látom a történet célját és elismerem, hogy remek korképet / kórképet fest a mai randizásról, nem élveztem. Talán, ha jó néhány évvel korábban olvasom, jobban megfogott volna.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik épp az online randizás mocsarában próbálnak úszni, hogy érezzék, nincsenek egyedül, nincs velük semmi baj. Aki viszont már túl van ezen az időszakon, csak akkor vegye kézbe, ha minden múltbéli sérelemmel és emlékkel megbékélt már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése