Vékony könyvecske, mindössze 144 oldal, mégsem tudtam gyorsan haladni vele. Na, nem azért mert ne lett volna érdekes, csak úgy éreztem, időről-időre le kell tennem kicsit emészteni a dolgokat.
Fülszöveg:
"Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról."
A fülszöveg tökéletesen összefoglalja, miről szól ez a könyv. Lényegében mindent elárul a cselekményről, már ha lehet cselekménynek nevezni egy korképet. Ez azonban egyáltalán nem ront az olvasási élményen. A hangsúly ugyanis nem azon van, ami történik, hanem azon, ahogy a szerző mesél róla.
"Számíts a legrosszabbra, de ne lepjen meg, ha néha pillanatnyi kedvességet tapasztalsz. Mindenütt akad jóság is."
A narráció különleges, mivel többes szám első személyben íródott, így végig olyan, mintha egy meglehetősen nagy csoport szószólóját hallgatná az ember. Ebbe bele kell rázódni (ami nekem könnyen ment, mert nagyon tetszett ez a megoldás), ugyanakkor átfogó hatást kelt. Itt ugyanis nem egyetlen vagy akár néhány személy története van, hanem szinte mindenkié. Minden japán nőé, aki a szép jövő reményében átszelte az óceánt. A történetmesélés ezért részletgazdag, szerteágazó és nagyon érzékletes. Csakhogy, azon olvasók számára, akiknek fontos a kötődés a karakterekhez, kicsit ridegnek hathat. Itt egy komplett tömeggel és nem egyetlen emberrel kell kapcsolatot kialakítani, ami nem biztos, hogy sikerül. Illetve, mivel mindenkinek hangot szeretne adni a szerző, sosem időzik egy-egy esetnél sokat. Néha egy mondat, néha csak egy részmondat jut egy-egy életre, így egyéni sorsok szempontjából nincs meg a részletes és mélyre ható élmény.
"Mert tudták, hogy tehetnek bármit, sosem fognak beilleszkedni. Csak egy rakás Buddha-fej vagyunk."
A kötet nyolc részre van tagolva, és ezzel a nők életét is nyolc szakaszra osztja. Ez egy teljes mértékben logikus felosztás, és a történet befogadhatóságát is segíti. Vannak ugyanis részek, amelyek megrázóbbak, mint a csecsemők címet viselő fejezet, és vannak amelyek kevésbé. Azért összességében elmondható, hogy ez nem egy könnyed téma, nem egy könnyed kötet.
"Majd meglátod: a nők gyöngék, de az anyák erősek"
A könyv rengeteg nehéz témát felvet, mint az emigrációs lét, az elrendezett házasság, a kulturális különbségek, a kirekesztés és beilleszkedés, a szegénység és persze a második világháború. Mindegyik témát csak felveti néhány mondat erejéig, ám ez bőven elég, hogy az olvasó átérezze azt.
A szöveg hangulata nagyon erőteljes, és bár akad itt pozitív és negatív példa is egyaránt, összességében egy rideg és komor érzetet ad. Ez tökéletesen illik a kötet céljához, hiszen ezen nőknek élete távolról sem nevezhető könnyűnek, és ez a melankolikus hatás egyáltalán nem tekinthető túlzásnak.
"És tudtuk, hogy sose kellett volna elhagynunk az otthonunk."
Összességében ez egy fontos kötet, mert egy cseppet sem köztudott történetet mesél el kifejezetten okosan. Örülök, hogy elolvastam.
Azoknak ajánlom, akik egy kevésbé ismert időszak elfeledett elszenvedőiről olvasnának. Nem lesz vidám, nem lesz teljes, de érzékletes korképet ad. Aki viszont nem kedveli a formabontó narrációt, és mindenképpen konkrét karakterekhez szeretne kötődni, nos, nem biztos, hogy jól járna ezzel a könyvvel, főleg ha konkrét cselekményt is várna hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése