Macskabár

Ennél a könyvnél a borító vonzott igazán. Tetszenek a színes csempék, a macska és a hangulat, amit kelt. Meg is simogattam a könyv egyik példányát a Könyvhéten, ám végül mégsem vettem meg. Van ugyanis egy kis fenntartásom a macskás könyvekkel. Épp úgy vagyok velük, mint a könyvekről szóló kötetekkel (lásd: Az utolsó könyvtár), vagyis hiába imádom az alapanyagot, a kivitelezés általában alulmúlja elvárásaimat. Bár macskás könyvből szerencsére olvastam kifejezetten jókat is.

240 oldalával nem egy terjedelmes olvasmány, elég gyorsan lehet haladni vele.

Fülszöveg:

"Nagore ​élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól – helyzete azonban reménytelen, így végül egy hónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek – többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás – sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére." 

 Mielőtt belemennék a történetbe, érdemes megjegyezni, hogy bár magyar szerzőről van szó, ez a kötet bizony fordításban olvasható. Az eredeti mű ugyanis Spanyolországban jelent meg spanyol nyelven.

Ez a kötet egyszerre próbál nagyon sok dolog lenni. Egyrészt egy jó reklám macskatartás fronton, hiszen a cicák pozitív erényeit domborítja ki. Másrészt életvezetési tanácsadó, mivel a főhős élet-közepi válságának megoldása áll a cselekmény középpontjában. Harmadrészt pedig szeretne kicsit filozofikus is lenni a különféle idézetek, életbölcsességek és macskamesterek miatt. Ez a sok akarat azonban picikét nehezen szuszakolható bele egy ilyen rövidke könyvbe, így bár mindegyik témába belekóstol, sehol sem megy igazán mélyre.

A cselekmény nagy része a címet adó Macskabárban játszódik, ami egy macskás kávézó. Mivel egyre több van belőle az országban, talán nem kell bemutatnom, de ha valaki még nem hallott volna ilyesmiről, írtam róla korábban egy beszámolót. A könyv első akarata, a macskás tartalom tehát könnyedén teljesül. Összesen nyolc cicát lehet nyomon követni a könyvben, és mivel a főhős semmit sem tud róluk (mert valószínűleg burokban, egy kő alatt élt eddig) alapvető macskatartási információkat tanul meg ebben a történetben. Ezek az alapvető információk, vagy triviálisak (mindenikek, aki nem az említett kő alatt lakik) vagy enyhén sztereotipikusak. Szóval gyakorló macskatartók számára semmi újat, csak esetleg néhány elavult információt tud mondani. Na, meg néhány cicás babonát. Mivel nem vártam el a kötettől, hogy a cicapszichológia mélyére ásson, így ez egyáltalán nem zavart. 

Azonban zavart a kezdetben fóbiásan macskától rettegő főszereplő lényegében ok nélküli pálfordulása. Nem ették meg a macskák az első napján, akkor innentől jóban is van velük. Ebből két dologra lehet következtetni: vagy sosem volt igazán cicaellenes (amit a múltbéli sérelme - egyszer megkarmolta egy cica - megerősít) vagy hihetetlenül könnyedén birkózik meg a kihívásokkal (amit viszont élete további szegletei nem támasztanak alá). Szóval szerintem szerencsésebb lett volna egy egyébként cicák iránt közömbös, vagy ha már sztereotípiák, akkor kutyapárti főhős, mert ez a macskafóbia hatalmas túlzásnak hat.

A főhősről egyébként nem árul el sokat a történet, és ez, ha csak a cicák lennének főszerepben, nem is lenne gond. Csakhogy itt Nagore útkeresése is épp annyira hangsúlyos, hiszen ez adja a kötet velejét, az igazi cselekményt és az enyhén önsegítőkönyv hangulatot. Ráadásul a filozofikusnak ható gondolatok is miatta kerülnek elő, hiszen ő kapja ezeket a jeleket az élettől, macskáktól vagy Buddhától, kinek hogyan tetszik. Be kell vallanom, nekem ezek a macskabölcsességek tetszettek a legkevésbé. Kicsit erőltetettnek éreztem őket, bár az is lehet, hogy épp nem voltam rá fogékony hangulatban.

A kötet második fele elindul a romantikus könyvek útján, és meglehetősen rózsaszín fordulatokat vesz. Ezek az elemek sajnos épp annyira vannak megalapozva, mint a főhős macskák iránti ellenszenve, és picikét nehezen összeegyeztethetőek a könyv felütésével, amelynek lényege: hogyan állj a saját lábadra egy kudarc után. Nagore ugyanis macskabölcsességek ide vagy oda, nem maga oldja meg a problémáit, hanem megoldják mások helyette. Félreértés ne essék, nem vagyok a segítségek elutasításának híve, csak éreztem némi disszonanciát a történetben.

Összességében tehát nagyon sok minden szeretne lenni ez a könyv, ám ezt sem a terjedelem, sem a cselekmény nem teszi lehetővé. A végeredmény, így egy kedves, aranyos történet sok cicával, és felszínes mondanivalóval. Kellemes volt olvasni, nem bántam meg, hogy kézbe vettem, ám látom a hibáit, így a hozzáfűzött reményeket nem teljesítette maradéktalanul.

Azoknak ajánlom, akik egy rövid, kedves történetre vágynak megoldódó problémákról, és kedvelik, ha van benne néhány cica. Ha viszont valaki nem kedveli a macskákat, nem ettől a könyvtől fog megváltozni a véleménye. Ha pedig valaki mélyebb gondolatokra is vágyik a cirmosok mellett, akkor inkább olvassa el A Dalai Láma macskája című könyvet, amelyet egyébként ez a könyv is ajánl.

"Egy jó könyv, egy forró tea és egy macska az ölemben… Hát kell-e más a földi boldogsághoz?"