A borító a cuki kategória felé hajlik színvilágával és a kis galambbal. Közel 400 lapjával pedig se nem rövid, se nem hosszú olvasmány.
Fülszöveg:
"Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.
És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.
Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.
Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem."
A fülszöveg elég sokat elárul a cselekményből, ám ez ezúttal egyáltalán nem baj. Nem hiszem ugyanis, hogy lenne olyan ember a bolygón, aki kézbe véve egy ilyen romantikus ifjúsági könyvet ne gondolná, hogy a két főhős egymásra fog találni benne. A kérdés inkább csak a hogyan, mikor és miként, ezekre pedig szépen választ ad a történet.
A narráció a két főhős nézőpontja között váltogat, ami egy ilyen jellegű történetben jól működik. A szereplők ugyanis hiába ismerik egymást, rengeteg téves elképzelésük van a másikról, amihez az internetes kommunikációjuk további adalékot ad. Apropó internet, nekem nagyon tetszett, ahogy a szerző az online kommunikációt használta. Nem hangsúlyozta túl, hanem állandó jellegű kiegészítő elemként kezelte, ezzel pedig a történet korképe színesedett, és egyáltalán nem ment a chatelés a cselekmény rovására.
A történet egyébként szépen építkezik. A felvetett kérdések, mint a továbbtanulás, a családi konfliktusok és az önértékelési nehézségek szépen ki vannak bontva, és ellentétben az internet változékony világával, időtálló részét képezik a könyvnek. Habár egy romantikus történetről van szó, a hangsúly nem a két szereplő egymásra találásán van, hanem önmaguk megtalálásán, hogy aztán együtt is megpróbáljanak önmaguk lenni. Ez pedig nekem kifejezetten tetszett.
A románc egyébként lassan alakul, és bár akad néhány kötelező konfliktus, egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Lehet drukkolni nekik (nem mintha szükségük lenne rá, hiszen már a kötet elején borítékolt a siker) és lehet velük együtt örülni, így romantika szempontjából ez egy kifejezetten kedves történet. A karakterek is kedvesek, szerethetőek. Ráadásul, bár a szülők helyenként igazán negatív szerepben tűnnek fel a kamaszok önállósági küzdelmében, megérthetőek. A szerző elég jól megmutatja, hogy mennyire sokat számít a nézőpont, milyen könnyedén vonunk le téves elképzeléseket személyekről, helyzetekről, és mennyire nem látjuk mások nehézségeit a sajátunk árnyékától. Szóval igazán kedvesen kibontott emberi kapcsolatok vannak itt, amit jó volt olvasni.
Egyetlen hibát lehet felróni a történetnek, amilyen lassan építkezik, olyan gyorsan befejezi a szálakat. Számomra a könyv vége kissé összecsapottnak hatott. Mintha egy-egy beszélgetés megoldana egy egész éves konfliktust, mintha a sérelmek ennyire könnyedén elsimíthatóak lennének. Persze írói szempontból meghozott döntésként érthető, hogy nem írta le kétszáz oldalon a szereplők összes konfliktusfeloldó beszélgetését, bennem mégis az összecsapottság érzetét keltette. Talán nem kellett volna minden problémát egyszerre feloldani, hanem be lehetett volna osztani ezt is, mint minden mást ebben a könyvben. Na, de ez persze egy apróság, ráadásul egy érthető apróság, így szemet lehet hunyni felette.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni a könyvben, a rengeteg finomságot, amit a szereplők készítettek, ettek, néztek, beszéltek róla. Nassolásra hajlamos olvasók, vigyázat, mert ez a történet bizony meghozza az ember kedvét egy finom sütihez vagy egy jól összerakott szendvicshez.
Összességében tehát az elvárásaimat teljesítette ez a könyv. Könnyed és kellemes kikapcsolódást nyújtott egy lassan építkező cselekménnyel, jól összerakott konfliktushelyzettel és kedves szereplőkkel.
Azoknak ajánlom, akik szeretik, ha egy romantikus történet nem fut felesleges drámai köröket, és kedvelik a lassan kibontakozó, egymás megkedvelésén alapuló románcot, illetve szívesen olvasnak pályaválasztási kérdésekről. Ha viszont valaki gyors cselekményt és nagy és viharos románcot vár, csalódhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése