A borító ezúttal is mutatós és a második történethez kapcsolódik. Terjedelme pedig így együtt is csak 336 oldal.
Fülszöveg:
"Mindenki kedvenc embergyűlölő BiztEgysége nem pihen a babérjain. Szinte üldözik a veszélyes helyzetek, pedig ő csak annyira vágyik, hogy hagyják békén, hadd legyen minél messzebb az emberektől és maradjon minél több szabadideje. Azok a sorozatok nem nézik meg magukat, ugyebár…
A Trójai protokollban a SzürKrisz cég elleni per elakadt. A hatóságok csak a sötétben tapogatódznak a túlságosan is hatalmasra nőtt vállalat ügyében, így Öldöklő eldönti: segít a hiányzó bizonyíték megszerzésében még akkor is, ha ezért egy univerzum háta mögötti terraformáló állomásra kell utaznia.
A ciklus negyedik történetében, a Kilépési stratégiában Öldöklő megpróbálja rendezni bonyolult kapcsolatát dr. Menszával, ám a független rendszerhez tartozó Megóvás vezetője úgy tűnik, nem elérhető, sőt, valószínűleg egyáltalán nincs biztonságban… BiztEgységünknek vissza kell merészkednie a Céges Perem veszélyes világába, hogy megmentse az egyetlen embert, akit talán a barátjának nevezhet."
Ez a sorozat még mindig szuper és még mindig nagyon szórakoztató. Mielőtt azonban rátérnék külön-külön a két történetre, néhány általános észrevételt muszáj megjegyeznem.
Egyrészt tényleg nagyon okos döntés volt egy kötetbe fűzni ezt a két történetet. A Trójai protokoll ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész letette. A vége pedig épp annyira marad függőben, hogy az olvasó azon nyomban akarja a folytatást. Szerencsére itt nem kell várni, elég lapozni egyet, és már folytathatjuk is a Kilépési stratégiával. Számomra ez tehát egy kifejezetten kellemes élmény volt, és van egy olyan érzésem, hogy az olvasók 98%-a egyet is ért velem.
A történet egyébként meghagyja az epizodikus cselekményvezetést, hiszen minden részben külön-külön feladat van, amit meg kell oldani. Ezek a külön feladatok azonban lazán kapcsolódnak, és nem csupán a főhős személye köti őket össze, hanem a vállalati harcok is. Van tehát egy laza cselekményszál, ami összefűzi az egyes részeket, és folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét a folytatás iránt.
Érezhetően egyre tágabb a világ, amelyben az írónő mozog. Míg az első részben egy szűk térben és időben haladt a történet, a folytatásokban egyre távolabb került különféle bolygókon át, és időben is egyre többet ölelt fel egy-egy kaland. (Oké, az idő nagy részét a főhős utazással és sorozatnézéssel töltötte.) Ennek következtében pedig egyre több lett a sci-fi elem. Bizony, ez a kötet már keményen sci-fi történetnek tekinthető. Rengeteg technikai és politikai információt tartalmaz, ami bár szükséges a világkép tágításához, nem annyira szórakoztató, mint amikor csak a kedvenc sorozatára vágyó főhős szűk buborékában jártunk. Ráadásul eddig magasról tett a hírekre, emberek dolgaira, most viszont kénytelen velük foglalkozni, így a fókusz kicsit eltolódott technikai irányba. Félreértés ne essék, még mindig szórakoztató, csak most már nem egy szórakoztató történet sci-fi elemekkel, hanem egy sci-fi nagyon szórakoztató elemekkel.
Ennyit az általános igazságokról, most térjünk rá a két történetre:
Trójai protokoll
Ez a történet Öldöklő magánakcióját meséli el. Azt, hogyan jut el egy bolygóra embernek álcázva magát. Ott hogyan göngyölíti fel a csúnya nagyvállalatok piszkos ügyeit, és persze ment meg közben néhány embert. Szóval csak a szokásos szokásosan szórakoztató köntösben.
Nagyon tetszett, hogy egyre ügyesebben olvadt be az emberek közé, egyre jobban viselte a jelenlétüket és egyre több kérdésen töprengett. Mint például a robot kedvencek sorsa. Apropó kedvenc, ebben a részben is talált egy új barátot. Természetesen ez megint egy egyoldalú kapcsolat volt, és meglehetősen hamar véget is ért.
A történet még mindig karakterközpontú, és a szerző még mindig jól használja a főhőst. Továbbra is szerethető, továbbra is érdekes, és minden emberinek tűnő dolga mellett még mindig megtartotta mechanikus gondolatait. Ez talán a történet lezárásában érezhető a legjobban.
"A visszaúton a hajó műhelyében szétszedtem és átépítettem a fegyvert, hogy kisebb, és így könnyebben elrejthető legyen. Ezzel most már nem csak elszabadult BiztEgységgé, hanem páncélos biztonsági személyzet kiiktatására szolgáló fegyverrel felszerelkezett elszabadult BiztEgységgé avanzsáltam. Azt hiszem, ezzel pontosan eleget tettem az emberek elvárásainak."
Kilépési stratégia
Ez a sorozat eddigi legakciódúsabb része. Ez már nem öncélú kalandozgatás, hanem egy igazi küldetés. Ráadásul olyan küldetés, amit ez a kedves BiztEgység a szívén visel. Szóval elég hamar beindul az akció, és ez a pörgés szinte végig kitart.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha megjegyzem, hogy felbukkannak benne az első részből megismert karakterek. Ezzel egyrészt a köteteken átívelő cselekmény visszakanyarodik a kiindulási ponthoz, másrészt újra felveti a főhős érzelmi kérdéseit. Ezzel pedig rájöttem valamire, nem akarom, hogy jól kijöjjön az emberekkel. Szórakoztató a feszengése és sokkal, de sokkal jobban illik hozzá, amikor más robotokkal beszélget, mint amikor emberekkel. Ebben a részben helyenként nekem már kicsit túlságosan emberi volt, pedig a szerző érezhetően próbált figyelni erre. Ettől függetlenül tetszett a lezárás, és továbbra is ő a kedvenc gyilokdroidom.
Összességében tehát ez egy nagyon szépen kivitelezett kötet. Hozta a sorozat megszokott elvárásait. Úgy befaltam, mint a robotpinty és közben remekül szórakoztam. Viszont, ha kedvenc kalandot kell választani, az egyértelműen a második rész, mert KÖX.
Ha valaki kedvelte az előzményeket, mindenképpen olvassa el ezt is. Aki pedig még nem ismeri ezt a sorozatot, az mire vár, intergalaktikus meghívóra?
Kiegészítés:
Ezzel a könyvvel az eddigi magyar megjelenések végére értem. Martha Wells azonban szerencsére nem engedte még el ezt a remek karaktert, és írt még néhány rövidebb-hosszabb történetet róla. Egyrészt írt egy kis szösszenetet, hogy mi történt közvetlenül a Kilepési stratégia vége után, másrészt írt egy újabb kalandot Network Effect címmel, illetve írt ennek egy előzmény kiegészítést is Fugitive Telemetry címmel. Remélem, ezek is megjelennek majd magyarul, akár egy kötetben összevonva.
A sorozatnak azonban még mindig nincs vége, mert van egy hetedik rész is, System Collapse címmel amit őszre ígért a szerző. Szóval van még potenciál bőven ebben a sorozatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése