Elmaradt bejegyzések pótlásának ezen felvonásában az áprilisban megnézett filmekről fogok írni. Ez csupán három hónapnyi lemaradást jelent, vagyis haladok.
Április a mélységek és magasságok hónapja volt. Összesen 6 filmet láttam, ezek közül kettőt moziban. Méghozzá a legjobbakat sikerült megnéznem széles vásznon, míg otthon, a kanapén kifogtam valószínűleg az év legrosszabb filmélményét. Na, de haladjunk időrendben.
"Az egész egy régi szerelmes levéllel kezdődött – aztán egy új románc lett belőle. Vajon mit tartogat a jövő Lara Jean és Peter számára?"Ez már a sorozat harmadik része. Az első filmet kedveltem, mert könnyed volt és szórakoztató. A második rész azonban már nem igazán tetszett az erőltetettnek ható problémák miatt. Valamennyi kíváncsiság mégis maradt bennem, mert adtam egy esélyt a lezárásnak.
A film felütése és a középpontba állított konfliktus teljesen rendben van. Útkeresés, továbbtanulás, távolságok, minden olyan probléma felmerül itt, ami kifejezetten nagy kihívás elé állít egy gimis románcot. (Sőt, nem egynek véget is vet.) Szóval az ötlet jó, a téma érdekes, mégsem éreztem azt a könnyedséget, mint az első rész esetében. Félreértés ne essék, nem volt olyan rossz, mint a második, de valahogy igazán jó sem. Ez egy közepes alkotás, se nem jó, se nem rossz.
Azoknak ajánlom, akik az előző két részt szerették, mert valószínűleg ez is megfelel majd az elvárásaiknak. Akit viszont csak a felvázolt témák érdekelnek, nos, nézze meg nyugodtan, de nagy reményeket azért ne fűzzön hozzá. Aki pedig esetleg úgy járt, mint én, és csalódott a második filmben, bátran adhat egy esélyt a lezáró résznek, mert annál bizony sokkal jobb.
Dungeons & Dragons: Betyárbecsület
"Egy sármos tolvaj és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót terveznek egy elveszett ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor a rossz emberekkel húznak ujjat…"
Szeretem a kalandfilmeket, ez pedig az. Természetesen ez az egyik film, amit áprilisban moziban néztem meg, egy látványos kalandfilm ugyanis igényli a széles vásznat. A film alapjául szolgáló játékról csupán hallottam, de ez nem rontott az élményen.
Nem kell szerepjátékos tapasztalat, hogy valaki élvezze ezt a filmet. elég, ha kedveli a kalandfilmeket, olvasott, látott vagy hallott bármilyen klasszikusan középkori fantasy történetet, és könnyed kikapcsolódásra vágyik. Mert ez a film bizony maga a könnyed, szórakoztató kikapcsolódás. A történet teljesen mellékes, a hangsúly itt a kalandokon van, amelyek jönnek szépen sorban, egyik a másik után. Van itt minden az utazástól, a szerezzük meg a sárkány kincsét klasszikusán át, az akciófilmekbe illő betörésig. A karakterek szórakoztatóak, a film egyetlen pillanatra sem veszi komolyan magát (lásd a pufók sárkányt) és a látvány is rendben van. Remekül szórakoztam ezen a filmen.
Bátran ajánlom mindenkinek, akit bármilyen okból picurkát is érdekelhet ez a film, mert tényleg vicces, tényleg kalandos és tényleg remek kikapcsolódást nyújt. Aki pedig ismeri a játékot, na, ő találhat benne még több szórakozást, mert tele van különféle utalásokkal.
Minden, mindenhol, mindenkor
"Egy idősödő kínai bevándorló őrült kalandba keveredik, ahol egyedül ő mentheti meg a világot azáltal, hogy más univerzumokat fedez fel, amelyek összekapcsolódnak azokkal az életekkel, amelyeket ő élhetett volna."
Ez a film engem cseppet sem érdekelt. Az előzetes alapján teljes káosznak tűnt, így nem különösebben foglalkoztam vele, míg nem tarolt hatalmasat az Oscar gálán. Akkor kénytelen lettem figyelni rá, mert mindenki, mindenhol és mindig erről beszélt. Gondoltam, adok neki egy esélyt. (Legközelebb valaki koppintson az orromra, mielőtt megint bedőlök a sznobok tömegének.)
Ez a film borzalmas. Nem, nem öt perc után állapítottam meg. A legtöbben ugyanis, ha negatív véleményt hallanak róla, rávágják, igen, az első 20 perc tényleg fura, de utána jobb lesz. Nagy büdös francot lesz jobb, sőt, egyre rosszabb lesz! Az első 20 perc még rendben volt, érthetetlen és kaotikus, de még nézhető. Aztán úgy elgurult a készítők gyógyszere, hogy 132 percig nyújtották ezt a katyvaszt. 132 perc! Rettentően hosszú, rettentően fárasztó és minden vizuális fröcsögés ellenére rettentően unalmas. Ráadásul ez a film megtestesíti azt, amit nem vagyok hajlandó nézni, az indokolatlanul gusztustalan dolgokat. Mert az egymás hosszú virsliujjaiból folyó mustárt nyalogató emberek látványa gusztustalan és pont. Nagyjából a 90. percnél sokalltam be és közöltem San Diegoval, hogy én ezt nem vagyok hajlandó tovább nézni. Viszont mégis csak nyert 10 szobrocskát, nézzük meg mi a vége felkiáltással eltekertünk az utolsó 10 percre, és azt még végigszenvedtem. Ja, a kimaradt 90 perc egyáltalán nem hiányzott, hogy "értsem" a végét, és ja, teljesen felesleges volt ez a plusz tíz perc, amit rászántam az életemből.
Ez a film borzalmas, mert tele van indokolatlan dolgokkal a gusztustalan fajtából (csak azok értékelhetik ezt a humornak csúfolt műfajt, akik nevetnek a fingós vicceken, de ők is be fognak sokallni száz ilyen után a film első fél órájában). Borzalmas, mert a sznobizmus egy újabb példája. Nyert néhány díjat, azt mondták a kritikusok, hogy jó, értelmetlen katyvasz az egész, na akkor azt fogom hazudni, hogy tetszett, hogy én értettem, mert attól leszek menő. Az ilyen hozzáállás pedig legalább annyira kiborít, mint a fent említett virsliujjak. Aki pedig azzal jön nekem, hogy de ez egy dráma, egy anya-lánya kapcsolat bemutatása, és mögé kellene látnom a használt rágók rágcsálásának, annak üzenem, egészségére. A filmnek nagyjából az egynyolcad része szól erről, amit töredezetten mutat be és nincs igazi kifejtése. Ha valaki szülő-gyerek kapcsolatról szeretne filmet nézni, talál rengeteg jót, kiválót és középszerűt a filmpiacon, és garantálom, hogy mindegyik jobb lesz, mint ez a szutyok.
Megnéztem, de soha többet nem akarok bedőlni a sznobizmusnak. Ne nézd meg, felesleges, nem éri meg a rápazarolt időt, és tényleg egy undorító katyvasz ez a film!
Suzume
"Egy 17 éves, Suzume nevű lány történetét meséli el a film, aki Kyushuban él, és egy fiatal férfi segítségével felfedez egy ajtót. Az ajtó kinyitásakor több ajtó jelenik meg Japánban, ami katasztrófákat és balszerencsét hoz. Suzumének be kell zárnia az elhagyott épületekben talált ajtókat Japánban, mielőtt az ország katasztrófába zuhanna."
Ha animét adnak a moziban, már rohanok is megnézni. Így történt ezzel a filmmel is, a premiere hetén néztem meg.
A plakát nem hazudik, ennek a filmnek gyönyörű színei vannak. A látvány tehát rendben van, és van valami megmagyarázhatatlanul vonzó a semmiben álló ajtókban. Pedig egyik nem olyan régi olvasmányomnál (Tízezer ajtó) rájöttem, hogy nem igazán kedvelem a más világokba nyíló ajtókról szóló történeteket. Hát, pontosítanom kell, nem kedvelem az ilyen könyveket, de filmen nyugodtan jöhet. Oké, ez nem egy szokványos történet, mert itt nem átmenni akarnak a szereplők ezeken az ajtókon, hanem épp bezárni őket. Ennek oka pedig, hát, szuper. Az ok kivitelezése meg, kawaii! A szerelmi szál ugyan suta, de a kaland izgalmas, a cicák cukik és a mondanivaló is átjön. A látványról pedig már áradoztam.
Szóval ez egy szuper anime. Helyenként még el lehet csípni moziban, amit szerintem kifejezetten érdemes. Bátran ajánlom mindenkinek, aki vonzódik a japán rajzolt filmművészet iránt. Cicakedvelők előnyben.
XX. századi lány
"1999-ben egy aranyszívű tinédzser megígéri a szerelme után epekedő legjobb barátnőjének, hogy rajta tartja a szemét az egyik legnépszerűbb osztálytársukon."
Múltkor San Diego bekapcsolva a Netflixet megkérdezte: "Miért van itt ennyi ázsiai cucc?" Én pedig csak ártatlanul néztem rá, majd közöltem, természetesen miattam. Indokolatlan mennyiségű japán filmet halmoztam fel a listánkra és ezek mellett kezdenek bekúszni a koreai alkotások. (Oké, ajánlott már az algoritmus kínait is, de attól igyekszem elhatárolódni.)
Ez egy koreai film, amiről két dolgot kell tudni. Egyrészt, míg a japán alkotásokat kizárólag eredeti nyelven vagyok hajlandó megnézni, a koreai társaikat csak magyar szinkronnal. Szóval ez egy szinkronos alkotás, és mivel ázsiai tinifilm, hiába cuki, valaki tuti meg fog benne halni. Na, most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük meg részletesebben.
Két dolog vonzott benne, először is akartam valami könnyed és aranyos történetet (és az sem zavart, ha meghal benne valaki), másrészt pedig nosztalgikusnak tűnt. Ja, öreg vagyok, nálam már működik a nosztalgia, főleg ha a videókazetta és társai kerülnek a képbe. Ez a film pedig mindkét pontot teljesítette. Egyszerre volt kedves a borítékolt félreértésen alapuló tinirománccal és nosztalgikus, hiszen a főhős lány apja videotékát üzemeltetett. A dráma a végére pedig, hát, ázsiai film, nem várhat mást az ember.
Az elvárásaimat tehát teljesítette ez a film. Aranyos, ázsiai módon könnyed, és kellemesen nosztalgikus. Bátran ajánlom azoknak, akik hasonló dolgokra vágynak. Viszont, ha valakinek elvárás, hogy egy romantikus film boldog befejezést kapjon, az válogasson inkább az amerikai kínálatból, mert az ázsiai palettán ez bizony nem elvárás, sőt.
Útikönyv a szerelemhez
"Egy amerikai utazásszervezőt a munkája Vietnámba szólítja, ahol egy szabad szellemű idegenvezető rádöbbenti, hogy milyen gyönyörű kalandokkal teli életet is élhetne."
Ezt a filmet anyukámmal néztem meg, aki kedveli a klasszikusan romantikus filmeket, én pedig kedvelem, ha egy filmben van utazás. Szóval jó választásnak ítéltük meg.
A történet teljes mértékben kiszámítható, az üzenet pedig, hogy éld meg az utazást, és ne legyél buta turista, már cseppet elcsépelt. A tájak viszont szépek, a hangulat kellemes, és a humor forrása többnyire kis apró botlásokból fakad. Ez tipikusan az a film, ami nem hagy maradandó élményt, de amíg nézed, kellemes. Illetve szerencsére nem akar több lenni, mint ami, egy könnyed romantikus történet. Délutáni kikapcsolódásnak megfelelt, szóval ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikus filmeket, és nem zavarja őket, ha az első öt perc után lehet tudni, mi várható a további egy órában. Ha viszont valaki komolyabb mondanivalót is szeretne, keresse máshol.
Értékelés:
Dungeons & Dragons: Betyárbecsület -> 10
Suzume -> 9
XX. századi lány -> 8
A fiúknak - Örökkön örökké -> 7
Útikönyv a szerelemhez -> 6
Minden, mindenhol, mindenkor -> 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése