2023. május 18., csütörtök

Mesterséges sors

Az Öldöklő-naplók első része volt a tavalyi évem legvidámabb olvasmánya, így nem volt kérdéses, hogy folytatom ezt a sorozatot.
Ez a második kötet épp olyan rövidke, mint az első, hiszen csupán 160 oldal, ám épp olyan szórakoztató is.
A borító érthető, de bele lehet kötni, hiszen egy "fegyvertelen" szállítóhajónak kellene szerepelnie a háttérben, nem egy ilyen csatahajóra hajazó valaminek.
Fülszöveg:
"Mindenki kedvenc BiztEgysége tovább fürkészi nem éppen fényes múltját – ahol jónéhány ember veszítette miatta életét. Ezért is nevezte el magát Öldöklőnek. Mivel a mészárlással kapcsolatos emlékeit a cég törölte, úgy dönt, utánajár, mi is történhetett valójában.
A véletlen siet a segítségére KÖX, egy kutatóhajó rendkívül gyakorlatias mesterséges intelligenciája személyében, amivel kényszerű szövetséget köt, és útnak indul a bányakomplexum felé, ahol annak idején véghezvitte rejtélyes ámokfutását.
De egyáltalán nem biztos, hogy mesterséges elméje fel van készülve arra, amit a sors tartogat számára…"
Még mindig ez az egyik legszórakoztatóbb sci-fi történet, amit olvastam. Oké, nem olvasok sokat a zsánerben, ám épp ezért tessék nekem elhinni, hogy ez a sorozat bizony jó.
A történet lényegében ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Az elszabadult, sorozatfüggő BiztEgység utazgat, és míg kitalálja, mihez kezdjen magával - mert bármennyire is kielégítő az örökkévalóságig sorozatokat nézni, azért nem árt némi cél - felgöngyölíti múltja sötét rejtélyét.
Aki nagy történetet vár, keresse egy vaskosabb kötetben, mert itt nem az a lényeg, hogyan nyomoz, vagy épp mire jön rá, hanem, hogy kivel találkozik, beszél és hogy érzi magát. (Tudom, tudom, utóbbit nem szabad megkérdezni tőle, mert akkor pánikba esik.)
"Az emberek félnek tőlem, mert egy rettenetes gyilokdroid vagyok és én is félek tőlük, mert emberek."
 A történet tehát még mindig karakterközpontú, és ez a karakter még mindig rendkívül szerethető és humoros egyszerre. Ráadásul ebben a részben szerez magának egy barátot. Valójában persze nem akar ő barátkozni, ám a másik fél igen, szóval ez egy bimbózó mesterséges barátság története is.
KÖX, a barát pedig önmagában is egy érdekes és természetesen szórakoztató karakter. Imádtam minden megszólalását, és kifejezetten örültem volna, ha állandó karakterré válik. Kár, hogy fontos kutatási és szállítási tevékenységei vannak, na meg egy személyzete, akiket kifejezetten szeret.
"– Mit akar? – kérdezte.
„Megölni az összes embert” – feleltem.
Éreztem, ahogy KÖX átvitt értelemben megkapaszkodik a funkciójában. Ha nem lennének emberek, nem lenne személyzet, akit védelmeznie kellene, és nem lenne miért kutatnia, megtölteni az adatbázisait.
– Ez esztelenség – vágta rá.
„Tudom – feleltem. – Emberek nélkül ki készítene médiafájlokat?”
Ez annyira gyalázatos kijelentés volt, hogy egészen úgy hangzott, mintha egy ember mondaná."
Ez a barátság a mesterséges intelligencia egy új szintjére emelte a történetet, és még több szórakoztató adalékot fűzött hozzá. Tényleg sajnálom, hogy a kötet végén el kellett köszönni tőle, de remélem, hogy a folytatásban felbukkan még valamikor.
A kapcsolatok mellett persze akadt cselekmény egy kis akcióval, kaptunk néhány választ, na meg még néhány kérdést. A lényeg viszont az, hogy az olvasó jól szórakozzon, ami pedig garantált ebben a sorozatban.
Összességében nagyon tetszett ez a rész is. Egyáltalán nem csalódtam, és még mindig zseniális ötletnek tartom ezt a koncepciót. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek az első rész tetszett. Aki pedig még nem ismeri Öldöklőt, sürgősen pótolja, akár olvas sci-fi könyveket, akár nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése