Az örök város balladája

Jó néhány éve olvastam már a szerzőtől (A lány, aki megérintette az eget), és akkoriban terveztem is, hogy olvasok még tőle, de elterelődött a figyelmem. Az új könyve azonban kifejezetten vonzónak tűnt, nem csupán a szép borító, hanem a számomra kedves helyszínválasztás miatt is. (Róma a szívem egyik csücske, de erről már biztosan írtam nem is egyszer.) Úgyhogy ezúton is köszönöm a kiadónak, mert egy nyereményjáték során került hozzám.

Terjedelemre nem egy vékony kötet, 574 oldal, ám ez a szerzőtől megszokott.

Fülszöveg:

"A 19. századi Olaszországban járunk. Róma politikai csatározásoktól hangos, hisz a tét a város sorsa. Hogy továbbra is a francia hadsereg által megszállt Pápai Állam marad, vagy pedig az Olasz Királyság részeként, sőt fővárosaként az olaszoké lehet.
Három olyan ember sorsa fonódik össze itt, akik nagyon különbözőek, mégis hasonlítanak abban, hogy nem tudják, honnan származnak, és sosem volt a hagyományos értelemben vett családjuk: a grófnő, akit megfosztottak mindenétől, az általa örökbe fogadott árva fiú, aki a fényképeivel akarja megváltoztatni az emberek látásmódját, és a fiatal lány, aki egy cirkuszban nőtt fel, és rajongani kezd a politikáért.
Álmaik valóra válni látszanak, amikor rátalálnak a jövőjükre, a céljukra és a szerelemre. De a káprázatos Róma mindhármukat olyan kihívások elé állítja, hogy gyakran az életük is veszélybe kerül. A bűnözés, a politika és az érzelmek zűrzavarában a köztük kialakuló csodálatos kötelék az, ami mindnyájukat megmentheti."

Ahogy a fülszöveg is ígéri, három szálon fut a történet, amelyek időközben összefonódnak. Viszont rengeteg a mellékszál, a cselekmény ezért meglehetősen kiterjedt és ebből adódóan érdekes is.

A történet hátterét az olasz egység adja, és bár ez minden karakter életét nagyban befolyásolja, végig háttér marad. Szóval, aki esetleg aggódna a túl sok politikai tartalom vagy esetleg ezen történelmi esemény hosszú leírása miatt, ne tegye. A hangsúly ugyanis nem a nagypolitikán van, hanem az egyes szereplők nézetein.

A regény karakterközpontú és a szerző meglehetősen emberi figurákat alkotott. Mind a főhősök, mind a mellékszereplők kellően kidolgozottak, érthető motivációik vannak, és hibáik ellenére kedvelhetőek. Még az egyértelműen negatív szereplőkben is van egy kis emberi esendőség, így ha kedvelni nem is, megsajnálni azért helyenként lehet őket. Ez pedig azért szimpatikus, mert bár rengeteg rossz dolog történik a könyvben, a kicsengése mégis pozitív.

Az egyik főhős szála egy cirkuszhoz kötődik. Mivel nem kifejezetten kedvelem a cirkuszos történeteket, cseppet távolságtartó voltam vele. Azonban szerencsére kellemesnek bizonyultak ezek a részek a szimpatikus szereplők miatt. Habár meg kell jegyeznem, hogy Marta nem került közel hozzám, néhol kifejezetten idegesítőnek találtam.

A másik két szál hamar összefonódik, és a város szegények által lakott részeire helyezi a hangsúlyt. Egyszerre foglalkozik anyagi különbségekkel és a család kérdéskörével. Közben két főhős küzdelmét is bemutatja egy szebb jövőért, és bár sokáig próbálják távol tartani magukat a politikai kérdésektől, ez bizony lehetetlen.

A szeretet és a szerelem is fontos eleme a történetnek. Egyrészt jobban összeköti az egyes szálakat, másrészt motiválja a szereplőket. Épp ezért mondhatnánk romantikusnak ezt a könyvet, hiszen minden adva van benne egy romantikus történelmi regényhez. Csakhogy Luca Di Fulvio kicsit tágabban értelmezi a dolgokat. Elég sok probléma és nehézség elé állítja a szereplőket, és helyenként kifejezetten naturalista. A gyilkosságok leírása meglehetősen szemléletes és erőszakos jelenetekben sincs hiány. Ehhez jön az egyik negatív karakter bűnözői világa, annak nyelvezetével. Illetve a felnőtteknek szóló tartalom másik oldala, az erotika is felüti a fejét két alkalommal a könyvben, ami szintén meglepően részletes leírást kapott. A fiatal főhősök tehát senkit se tévesszenek meg, ez nem egy ifjúsági kötet.

A város leírása nekem nagyon tetszett. Könnyen beazonosítható helyszíneket választott  a szerző, és igyekezett a korszak viszonyait is szemléltetni. Az pedig, hogy az örök várost egyszerre mutatta csúnyának és nyomorúságosnak, ugyanakkor gyönyörűnek és különlegesnek, kifejezetten tetszett. Ez a kettősség egyébként is érvényes az olasz városokra, bár jelenleg inkább a déli részeken.

A másik dolog, amit nagyon értékeltem, a fényképezés volt. Bár az író is megjegyzi a kötet végén, hogy itt kicsit engedett a történelmi hűségből a cselekmény érdekében, ez egyáltalán nem volt zavaró. Nagyon jó gondolatokat kapcsolt a fényképekhez, és ettől lett az egyik karakter még szimpatikusabb.

Összességében kellemes olvasási élményt nyújtott ez a könyv, és csupán a végét éreztem egy cseppet túlságosan idealizáltnak, bár a szereplők egyértelműen megérdemelték a boldogságot.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a sok szereplőt mozgató, szerteágazó történeteket. Történelmi hátteret kedvelők előnyben. Róma szerelmeseinek pedig kötelező darab. Aki viszont habos-babos ifjúsági románcra vágyik, keresse máshol, mert itt bizony nem cukorszirup hömpölyög a macskaköves utcákon, hanem valami kevésbé gusztusos.