Ólomerdő

 Nagyon sok jót hallottam erről a történetről, ezért egy nagy adag kíváncsisággal és nem épp alacsony elvárásokkal kezdtem el olvasni.

A korábbi, Delta Vision kiadáshoz volt szerencsém, bár ez a borító (bal oldali) nem épp csábító. Süt róla a szomorúság, és egy kifejezetten sötét mesét ígér tulipános motívumok ide vagy oda. Ezzel szemben az új, Gabo kiadás borítója (lent, jobbra) sokkal közelebb áll hangulatában és színvilágában a valósághoz.

354 lapjával kellemes terjedelmű olvasmány, és bár viszonylag kevés fejezetből áll, a sok nézőpontváltás miatt rövidebb egységekre van tagolva, amitől gördülékenynek hat.

Fülszöveg:

"Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…"

 Ez a történet kellemesen hazai, és most nem csupán a hazai helyszínre gondolok, hanem a rengeteg népmesei elemre. Van itt minden a boszorkánytól, akit öreganyámnak kell szólítani, a táltosig. Az olvasó ezért helyenként úgy érezheti, a magyar népmesék egy új epizódjába cseppent, ami jó. Nagyon tudtam értékelni ezt az otthonosságot, illetve ahogy a fantasy elemek találkoztak a budapesti helyszínekkel.

Ifjúsági történet, a főhős még gyerek, ami tovább erősíti a mesés hatást, és kettős érzéseket kelt az olvasóban, épp úgy, mint a két borító. Hiszen, bár a népmesék tele vannak erőszakkal, esetenként halállal, attól még mesék, ahol a kaland a lényeg és mindig van a problémákra megoldás, főleg ha a főhős okos és tiszta a szíve. Épp ezért időnként nem tudtam eldönteni, komolyan vegyem ezt a történetet, vagy csak élvezzem az utazást. Kalandnak néhol túlságosan komornak találtam, míg valós problémákat feszegető történetnek túlságosan mesének. Nehéz volt ezért eldönteni, mit is gondolok róla, mert bár szórakoztató volt, nem éreztem úgy, hogy többet kaptam volna, mint egy szokványos mesétől. Vártam ugyanis valamit, ami kiemeli a már említett magyar népmesék sorából. Vagy lehetett volna sötétebb, mint az első borító, vagy lehetett volna vidámabb, mint a második színvilága, mert így a kettő között nekem sántított a történet.

Persze az is lehet, hogy a szereplők okozták ezt az érzést, mert míg a tündérek mind negatív színben tűntek fel, addig a főhőslány, hiába tépázta meg erdő és szikla, megmaradt nagybetűs hősnek, aki ügyes, okos és mindenki őt akarja. Hát igen, nem sikerült megkedvelnem Emesét, sem senki mást a varázserdő lakói közül, bár a holló azért kivétel.

A cselekmény egyébként egy nagy kaland, amiben árulások és veszélyek váltják egymást, folyamatosan történik valami, így az olvasónak nincs ideje unatkozni. A korábbi eseményekre vonatkozó részek pedig szépen voltak adagolva. Illetve van még egy dolog, ami nagyon tetszett, maga a szöveg. Az írónő stílusa kellemes, könnyed, mégis változatos, és kifejezetten élveztem a szép hasonlatokat.

Összességében tehát ez egy szép sorokkal megírt kellemesen hazai mese, de engem nem fogott meg igazán. Vagy túl idős vagyok ehhez a történethez, vagy a történet nem volt elég mesés, hogy hozzá fiatalodjak, vagy csak túl magasak voltak az elvárásaim.

Ifjúsági kötet, így elsősorban ifjúsági olvasóknak ajánlom, illetve azoknak, akik kedvelik a magyar népmesék világát, és valami otthonosan hazai történetre vágynak. Aki viszont úgy érzi, kinőtt a mesékből, keressen egy nem ifjúsági fantasy kötetet vagy próbálja meg a Sárkánycsalogatót, ami szintén hazai.

Kiegészítés:

A történetnek van folytatása, ami a kötet lezárásából adódóan nem meglepő. A trilógia második kötete, Üveghegy sejtésem szerint 7 évvel később játszódik, így már egy idősebb hősnővel dolgozik. Lehet, hogy valamikor sort kerítek rá, de nem ígérem biztosra.