A könyvkötő

Már megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre a gyönyörű borítója és az érdekes fülszöveg miatt. Aztán hallottam róla néhány nem annyira pozitív véleményt, és lebeszéltem magamat a könyvről. Mindezt azért, hogy a Könyvhéten újra rábeszéljem magam (Kellett még egy könyv az ajándék jegyzettömbhöz, és olyan szép a borítója, na.) és végül megvegyem. Úgyhogy lett még egy könyvem dísznek (mint a Familiárisok), mert a kötet belseje nem hozta a borító színvonalát.

446 oldal, vagyis átlagos terjedelmű olvasmány, de jól van tagolva.

Fülszöveg:

"Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.
Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre.

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.
Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll."

Ugye milyen ígéretes fülszöveg? Emlékeket őrző könyvek története egy újkori világban, szinte minden adva van, hogy egy könyvmoly szeresse ezt a könyvet. Csakhogy a fülszöveg csal, mert ez a kötet nem a könyvkötésről szól, nem a könyvekhez kapcsolódó mágiáról, még csak nem is a kötőket övező misztikumról, ez a könyv egy majdnem tipikusnak mondható szerelmi történetről szól. Egy romantikus kötet, amelynek középpontjában két ember nagy szerelme áll. Csalódtam.

Félreértés ne essék, nincs bajom a romantikus irodalommal, szoktam ilyet is olvasni, és az sem zavart, hogy a szerelmi kapcsolat két férfi között alakul ki. A problémám az, hogy én ezt a könyvet nem egy romantikus történetre vágyva vettem kézbe. Én mágiát akartam, titkokat, kalandot és sok-sok szót könyvekről. Ehelyett kaptam két tutyimutyi főhőst, akik szenvednek és szenvednek és mellékesen vannak könyvek is. Miért? Miért kellett ezt a zseniális ötletet így elrontani?

A történet három nagyobb egységre van osztva, ebből a leghosszabb a középső, a szerelmi kapcsolat kibontása, és fél kezemen meg tudom számolni, hányszor említettek ebben a részben könyveket. Na, de nézzük meg ezeket a részeket külön-külön részletesen. Ehhez viszont muszáj írnom a cselekményről, úgyhogy vigyázat, innentől spoilerek!

A könyv első része figyelemfelkeltőnek mondható. Megismerjük a főhőst (vagyis az egyik főhőst), akinek a szemén át látjuk a világot és az egyetlen környéken élő kötőt. Igen, ő az inas, akit a fülszöveg is említ. Csakhogy inaskodása kimerül abban, hogy bambán pislog a világra (oké, ennek oka van, de rettentően unszimpatikussá tette a főhőst) és nem tud semmit. Semmit a könyvekről, semmit a kötésről, mert a mestere semmit sem mond neki. Értem én, hogy bevezető, feszültségkeltés meg a többi, de olyan sok érdekes kérdés felmerül, amivel aztán nem kezdenek semmit, sem ebben a részben, sem később. Teljes tudatlanságban tartják a főszereplőt és ezzel együtt az olvasót is, aki így nem csupán a teszetosza szereplőtől, hanem a történettől is kezd elidegenedni. Én legalábbis így éreztem, mikor kétszáz oldal után sem tudtam semmit az engem foglalkoztató kérdésekről, és látszott, hogy már nem is fogok. Ellenben olvashattam az elveszett főhős sirámait kisebbségi komplexusából és tudatlanságban tartottságából adódóan. Ez a srác ebben a részben konkrétan semmit sem csinált szabad elhatározásából, csak sodródott. Nem csípem az ilyen főhősöket, idegesített.

Aztán jött a könyv második fele, amiben megismerhetjük a főhős könyvét, vagyis múltját, vagyis bekötött emlékeit. Ez a leghosszabb része a könyvnek, és ez sem szól a könyvkötésről, mert ez a szerelmi kapcsolat kifejtése. Egy hosszúra nyújtott románc néhány nehezítő tényezővel - társadalmi különbségek, szerelmes kishúg, meleg kapcsolatokat nem elfogadó társadalom - amelynek a vége a szerelmesek szétválása és a könyvkötés. Na, de itt sem tudunk meg többet a kötésről...

Az utolsó harmada a könyvnek visszatér a jelenbe, és nézőpontot vált. Az inas helyett a szerelme szemszögét követhetjük nyomon, aki a változatosság kedvéért szenved, és épp olyan tutyimutyi, mint szíve választottja. Itt azért esik némi szó a könyvekről, ám ennek üzenete lesújtó, a könyvek rosszak, a könyvkötés csupa beteg ember szórakozása, a világ pedig romlott. Szóval nem egy vidám rész, és a boldog újra egymásra találás is várat magára a kissé szappanoperát idéző, most épp ki amnéziás kérdéskör miatt. Aztán vége a történetnek, mintha az egyesüléssel minden probléma, amit eddig felvetettek meg lenne oldva. Hát, pedig nincsenek megoldva, így nehezen elképzelhető, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Spoilerek vége!

Szóval nagyon kevés szó esik a könyvekről és az ahhoz kapcsolódó mágiáról. Csak az érződik, hogy az emberek bekötése rossz, nagyon rossz és a világ tele van gonosz, perverz, pénzéhes alakokkal. Mert itt mindenki romlott. Könyvmoly szempontból nem egy kellemes üzenet. Főleg, hogy az első könyvkötő, akit a kötet bemutatott teljesen más álláspontot képviselt. (Persze ez sem volt kifejtve, miért is lett volna...) Nagyon sajnálom, hogy az írónő semmit sem fejtett ki rendesen. Pedig nagyon jó ötleteket dobott fel (pl. keresztes háborúk), csak egyikkel sem kezdett semmit, mert a romantikus szál minden figyelmét lekötötte.

A szöveg egyébként gördülékeny, olvasmányos, egyetlen problémám akadt csak vele. Nem tudom, hogy ez a fordítón múlt-e, de a helyenként megjelenő trágár vagy épp profán szavak nagyon karakteridegenek voltak a szövegben. Mindig kizökkentettek az olvasásból. Például szerintem hétköznapi gondolatban senkinek sem fordul meg a fejében, hogy a szerelmi légyottjára úgy gondoljon: közösülés. Az egyik főhős pedig folyton így hivatkozott az ágyjelenetre, ami a szövegben olyan hatást keltett, mintha egy hírolvasó szúrta volna közbe egy hivatalos jelentésből. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a fiktív történelmi korban ez mennyire állná meg a helyét. Szóval akadtak benne furcsa szavak, amelyek nem igazán illettek a képbe.

Összességében tehát nekem nagy csalódás volt ez a könyv. Nem azt kaptam tőle, amit vártam, és az a romantikus történet sem az én ízlésemnek íródott, amit helyette kaptam. Túl sok volt a szenvedés, és egyáltalán nem kedveltem meg a szereplőket. A borítót leszámítva egyáltalán nem tetszik ez a könyv, pedig volt egy nagyon jó alapötlete, nagy kár, hogy feláldozódott a romantika oltárán.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretnének egy sok szenvedéssel megfűszerezett szerelmi történetet olvasni két férfiról. Romantikus irodalom kedvelői előnyben. Viszont, ha valakit a fülszövegben említett könyvkötés érdekel, nos, csalódni fog, mert ez a könyv nem a mágiáról szól, sőt még csak nem is a könyvekről. Nem a könyvmoly szívek megdobogtatására íródott.