Februárban nagyságrendekkel jobb filmeket néztem meg, mint januárban. Ez pedig nem csak azért van, mert nagyobb volt a választék, hiszen a hónapban 8 filmet is láttam, hanem mert egyik sem volt rossz, legfeljebb gyengébb kicsit a többiekhez képest.
Születési helye: Auschwitz
"A film főszereplője, Angéla 1944 decemberében, néhány nappal karácsony előtt született az auschwitzi haláltáborban, mindössze egykilósan. A kisbabát hetekig, egészen a tábor felszabadításáig rejtegette az édesanya, mivel a zsidó újszülöttekre jó eséllyel halált várt."
Alapelvem, hogy szabadidőmben nem foglalkozom munkával. (Aztán persze a munkám üldöz engem, és mindenhol felbukkan...) Ezzel a dokumentumfilmmel mégis kivételt tettem.
Kellemes hangvételű, 80 perces film a lélektani fajtából. A hangsúly a két szereplő kapcsolatán van, a családi kötelékeken, az anya-lánya viszonyon és traumák öröklődésén. Nagyon tetszett a múlt elmeséléséhez használt animációs film hangulata. Érdekes téma, jó megközelítés, és filmes szempontból szép képsorok. Viszont helyenként csapongónak éreztem, ahogy ugrált egyik helyszínről a másikra, és nehéz volt követni a család kronológikus történetét. Értem én, hogy nem a múlt volt hagsúlyos, hanem maga a szülő-gyerek kapcsolat, de azért jólesett volna tudni a családtagok nevét, az emigrációjuk időpontját (mert a családtagok különböző időpontokban költöztek ki Kanadába) és az új életük mérföldköveit. Úgyhogy volt némi hiányérzetem kíváncsi természetemből adódóan, ám tudom, hogy ebbe a 80 percbe nem fért volna bele több. Összességében egy jó dokumentumfilm élményét nyújtotta.
Azoknak ajánlom, akik elmélkednének kicsit a családi kapcsolatokon, a generációk egymáshoz viszonyulásán, vagy csak egyszerűen megismernének egy nem hétköznapi anya-lánya történetet. Aki viszont Auschwitzról szeretne nagy dózisban hallani, keressen egy másik filmet, mert ebben nem a haláltáboron van a hangsúly.
Lunaria - Kaland a Holdon
"Édesanyja emléke hatására a találékony Fej-fei rakétát épít, hogy eljusson a holdra, és bebizonyítsa egy legendás holdistennő létezését."
Aranyos rajzfilmre vágytam és az animációja alapján ez annak tűnt.
Az elvárásaim nagyobb részét teljesítette, mert tényleg voltak benne aranyos dolgok (Egy iszonyatosan cuki nyuszival.) és minden olyan elem, ami egy jó rajzfilm kelléke. Volt mondanivalója, az elengedés, voltak vicces szereplők és volt egy jó kaland, mert ki ne akarna rakétát építeni a Holdra. Csakhogy sajnos az is volt benne, ami számomra a rajzfilmek árnyoldala, rengeteg random dalra fakadás. Utálom, ha énekelnek egy filmben (nem, a musical nem az én műfajom) és a kedvenc rajzfilmjeimben is csak azért viselem el, mert nem esnek velük túlzásokba. Nos, itt nagyon-nagyon sok volt a nagyon indokolatlan dalolászás. Ráadásul a holdistennő popsztár dalai paródiának is elmentek volna. (Remélem, annak is szánták és nem komolyan gondolták őket.) Az animációval többnyire elégedett voltam, bár a sok színes gumimaci - nem lehet máshoz hasonlítani őket - elég lusta megoldásnak tűnt. A cselekmény viszont rendben volt, így összeségében nem nyűgözött le, de kikapcsolódásnak megfelelt.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a rajzfilmeket, még azokat is, amelyekben sokat énekelnek.
Amerikai história X
"„Az én Mein Kampfom” – ezzel a dolgozattal sokkolja tanárait Danny Vinyard, aki egyébként kiváló tanuló. Talán ez az iromány adta a végső lökést, hogy bálványozott bátya, Derek, aki apjuk meggyilkolása óta csak a gyűlölet filozófiája és gyakorlata szerint él, egy hihetetlenül kegyetlen faji gyilkosságot kövessen el, amely „példaértékű” lesz a neonácik, skinhead bandák és a hatóságok előtt is. A rácsok mögött Derek fokozatosan ráébred az erőszak kétarcúságára. Felismeri az örök igazságot: a gyűlölet mindig visszaszáll arra, akitől ered.Három év múlva a bajba jutott fiú visszatérésére vár környezete: a skinheadek hős vezérüket, anyja családfőnek számító gyermekét, Danny szeretett testvérét akarja visszakapni.Még magán hordva a „börtönszagot”, Dereknek nem sok ideje marad, hogy élvezze a szabadságot, múltjától szégyenkezve és iszonyodva versenyt fut az idővel, hogy megmentse öccsét és az egyre inkább az erőszak kietlen világába sodródó családját…"
Régi adósságomat törlesztettem ezzel a filmmel. Természetesen hallottam róla, egy-egy híres jelenetét láttam már, tudtam, miről szól, ám elejétől a végéig csak most néztem meg.
Nagyon szomorú, hogy ez az 1998-as alkotás napjainkban is épp olyan aktuális, mint megjelenésekor. A színészek játéka remek, a felépítés logikus, az üzenet pedig ügyesen lett adagolva. Nagyon szépen körbejárja a gyűlölet kérdéskörét, a környezet hatását és az ideológiák problémáit. A vége kiszámítható, ám ez így van jól.
Cseppet sem bánom, hogy csak most néztem meg, mert tényleg ugyanolyan aktuálisnak érzem, mint tíz vagy húsz éve lett volna. Nagyon ajánlom, hogy előbb vagy utóbb mindenki kerítsen rá sort, mert nem véletlenül lett híres ez az alkotás.
Az éjféli égbolt
"Egy sarkvidéki kutató megpróbál kapcsolatba lépni egy csapat visszatérő űrhajóssal egy titokzatos, globális katasztrófa után."
Könyvadaptáció (nem olvastam), ami először nagy reklámot kapott, majd ahogy érkeztek róla az értékelések, kezdett megkopni a varázsa. Viszont ritkán találok olyan sci-fi alkotást, ami kifejezetten szimpatikusnak tűnik, így adtam neki egy esélyt.
Értem, mi volt vele sokaknak a problémája, mert tényleg nem hibátlan alkotás, ám annyira rossznak sem éreztem. A háttér nincs rendesen kifejtve (talán a könyv részletesebb), ami bosszantó. A cselekmény két szálon fut, és bár mindegyik érdekes a maga nemében, egyik sem vált ki heves reakciót a nézőből. A látványvilág viszont kifejezetten mutatós, és ezen a cselekmény kiszámíthatósága nem ront. A befejezés viszont, hát nem egy happy end, és itt bizony engem zavart, hogy úgy alakult, ahogy előre sejtettem.
Összességében azonban kellemes filmélménynek találtam. Szóval, ha valaki sci-fi alkotásra vágyik, és nem zavarja, ha épp kihal benne az emberiség, akkor adjon neki egy esélyt. Aki viszont szereti, ha a katasztrófa elejétől a végéig nyomon van követve, az inkább hagyja ki, mert ennek a filmnek a fókusza bizony kicsi, kizárólag a főhősökre koncentrál.
Ásatás
"Miközben gyülekeznek a második világháború viharfelhői, egy tehetős özvegyasszony megbíz egy amatőr régészt, hogy ássa ki a birtokán található sírhalmokat. Amikor történelmi felfedezést tesznek, visszaköszönnek Nagy-Britannia múltjának visszhangjai a bizonytalan jövő előtt álló országban."
Ez a film simogatta a lelkemet. Nincs benne semmi eget rengető, de annyira élveztem a hangulatát, olyan jó volt nézni, hogy igazi felüdülésnek találtam. Ebben persze közrejátszott a tény, hogy életrajzi történetről van szó, és a történelem fontosságát hangsúlyozza. Ha úgy vesszük, egy tipikus angol dráma, amit csak itt-ott egészítettek ki extra konfliktusokkal, hogy "izgalmasabb" legyen. Azonban ez a film minden, csak nem izgalmas, és mégis feszült és érdekes az első képkockától az utolsóig. A karakterek szerethetők, a motivációk érthetők, a filmben bemutatott sznobizmus pedig dühítő.
Ez tehát egy csodálatos hangulatfilm a múlt szeretetéről. Nekem nagyon tetszett, így csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek a szívét megdobogtatja egy régészeti lelet.
Accomplice
"A kerékpározást méltató filmben átszelheted a földet a világ legmenőbb bringásaival, akik durva terepen és gyönyörűséges helyszíneken kerekeznek."
Erre az 52 perces dokumentumfilmre a Netflix kínálatában bukkantam. Ahogy az ismertető is hirdeti, a kerékpározásról szól, ám nem a mezei vagy városi bringázásról, hanem a terepen, hegyen, erdőn át száguldozásról, a trükkökről és persze versenyekről. Habár dokumentumfilm, nem megy bele a sport részleteibe, így nincs szó technikai háttérről, se felkészülésről, se arról, mi kell egy versenyen való induláshoz. Mert ez a film nem a sportról szól, hanem a sport szeretetéről. A film több fejezeten át, több ember szemszögéből mutatja be, miért szeretnek oylan sokan tekerni, mi a jó benne, mitől olyan látványos, és miért nem lehet elszakadni tőle, ha valaki egyszer már beleszeretett. Ez a film tehát ismét egy hangulatokra, érzelmekre építlező alkotás és ezt gyönyörű képkockákkal mutatja be.
Tetszett. Tudom ajánlani mindenkinek, aki szeret bringázni, akár elindulna két keréken hegyről lefelé, akár nem.
A katipány küldetése
"Észak-Texas, 1870, eső és hideg. Jefferson Kyle Kidd kapitány az amerikai polgárháborúból hazatérve azzal keresi kenyerét, hogy településről településre vándorolva a nagyvilág híreit olvassa fel a helyieknek. Wichita Fallsban elvállal egy különleges megbízást: el kell kísérnie San Antonióba a rokonaihoz a tízéves Johannát, aki 4 évet töltött a kajova indiánok fogságában. Az indiánok megölték a családját, őt pedig elhurcolták, és saját törzsükből valóként nevelték. Kidd kapitányra és Johannára 400 mérföldes, veszélyekkel teli út vár. Johanna ráadásul nem beszél angolul, és minden alkalmat megragad a szökésre – sokkal inkább tűnik a kötöttségeket nem tűrő indiánnak, mint német bevándorlók gyermekének. A két magányos lélek között a viszontagságokkal teli utazás során különös kötelék szövődik, hiszen a kegyetlen vidéken az életük múlhat azon, hogy minden különbözőségük ellenére képesek-e megbízni egymásban."
Könyvadaptáció (ezt sem olvastam) és western. Nem szeretem a western műfaját, ám Tom Hanks jó filmeket szokott elvállalni, így adtam neki egy esélyt.
Nos, kellemesen csalódtam a filmben, és nem csalódtam a színészben. Hanks rutinosan hozza az elvárt színvonalat, és a kisujjában vannak az ilyen típusú karakterek. Kellemes kalandfilm élményét nyújtja, amelyben a műfajból adódóan a veszély nagyon is valódi. Igazából nincs benne semmi meglepő, csak szépen sorban végigveszi az alapfelállás kínálta lehetőségeket, ám ezt olyan rutinnal teszi, hogy az ember nem is kérdez semmit, csak megköszöni. Helyenként akadnak benne tanulságok, ám nem szájbarágósan, ami pozitív irányba billenti a filmet.
Ez a film is tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtott, így bátran tudom ajánlani azoknak, akik szívesen nézik a morcos férfi és vagány kislány megunhatatlan párosát.
"Egy idealista mérnök saját szigetet épít az olasz partokhoz közel, majd kikiáltja a függetlenségét. Azonban magára vonja a világ – és a kormány – figyelmét."
Kicsit szkeptikus voltam ezzel a filmmel, ám igaz történetet mesél el, így adtam neki egy lehetőséget. Ó, de milyen jól tettem!
Nagy igazság, hogy a leghajmeresztőbb történeteket a valóság produkálja. Nos, ez a film ennek az állításnak egy remek példája. A Rózsa-sziget tényleg létezett (vagyis megépítették) és tényleg csípte az olasz kormány szemét. A filmben bemutatott események tehát valósak, a karaktereket valódi emberekről mintázták, amitől ez a film csak még szórakoztatóbbá válik. Mert ez bizony egy nagyon szórakoztató alkotás, jókat lehet rajta nevetni, még úgy is, hogy a politika sok minden, csak épp nem mulatságos. A szereplők viccesek, és a konfliktushelyzetet sem lehet humor nélkül kezelni.
Inkább nem árulok el semmit a cselekményből, csak annyit mondok, remek film, ajánlom.
Értékelés:
Rózsa-sziget -> 10
Ásatás -> 9
A kapitány küldetése -> 9
Accomplice -> 8
Amerikai história X -> 8
Születési helye: Auschwitz -> 7
Lunaria - Kaland a Holdon -> 7
Az éjféli égbolt -> 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése