Árnyék és csont

Egy ideje már gondolkodtam rajta, hogy belekezdek a Grisa trilógiába, mivel többnyire jó értékeléseket hallottam róla. A hamarosan megjelenő filmsorozat adaptáció pedig még kíváncsibbá tett. Az utolsó löketet azonban Csíkoszokni barátom adta meg, mikor rákérdezett, olvastam-e, mi a véleményem róla. Szóval úgy döntöttem, ideje utána járnom ennek a könyvnek.

A borító teljesen rendben van, és 376 oldalával nem hosszú olvasmány.

Fülszöveg:

"Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival?"

A fülszöveg talán kicsit sokat árul el a cselekményből, ám én ezt el sem olvastam, mikor belekezdtem a könyvbe. Talán ezért is kaptam teljesen mást ettől a könyvtől, mint amire számítottam.

A történet kezdete kifejezetten tetszetős. Izgalmas felütés egy érdekesnek tűnő világban. Meglepően kellemes fantasy élmény volt belekezdeni, és úgy gondoltam, végig ilyen pörgős, akcióban bővelkedő lesz a cselekmény. Sajnos csalódnom kellett.

Amint a főhősnő eléri a fővárost, a történet leül egy kényelmes fotelba, és fel sem szándékozik tápászkodni onnan. Alina és a cselekmény is teljesen elkényelmesedik a Grisa iskolában. Először ez szükséges rossznak tűnt, mivel nem egy olyan könyvet olvastam már, ahol a főhős kénytelen volt megtanulni új képességei használatát. Csakhogy itt nem egyszerűen a szokásos iskolába kell menni felállásról volt szó, hanem itt jött elő a tény, hogy ez bizony egy ifjúsági regény. Az ifjúsági regényekben pedig tinédzser szereplők vannak, akiket könnyű elbűvölni felszínes dolgokkal (jelen esetben szép környezettel és ruhákkal), akik még a szocializáció folyamatában vannak (vagyis könnyen lesznek barátok és örök ellenségek is) és fülig vannak tömve hormonokkal. A regény közepe így arról szólt, Alina mit vett fel, ki volt vele kedves és ki nem, illetve hogy a gyerekkori szerelme a szexibb vagy a sötét nagyúr. Meglehetősen untam ezt a részt, és ez a főszereplő megítélésén sem segített sokat.

Alina nincs beállítva tökéletesnek, ami rendben is van. Hibázik, ami szintén oké, de helyenként bosszantóan tutyimutyi. Kérdés nélkül teszi, amit mondanak neki. Nem töpreng sokat azon, ami történik, vagy hogy kinek mi lehet a motivációja. Egyszerűen meg akar felelni (Hogy kinek, azt szerintem még ő sem tudja, ezért nagyjából mindenkinek...) és könnyedén le lehet kenyerezni egy szép ruhával vagy egy bókkal. Pedig az író a könyv elején még próbált némi határozottságot írni neki, de aztán feladta, és hagyta, hogy sodródjon az eseményekkel, ami nem épp főhőshöz méltó cselekedet.

A főszereplő tehát nem lopta be magát a szívembe és ez sajnos a többi karakterre is igaz.

Van egy "csavar" a történetben, ami azért várható (csak a főhős pislog rá nagyokat...), és ami után kicsit ismét tempósabb lesz a cselekmény. Csakhogy már annyira ellustult, hogy nem tud olyan izgalmassá válni, mint az eleje. Sőt, inkább a kapkodás és káosz jellemzi a kötet utolsó harmadát. Ez pedig már megint az ifjúsági besorolás számlájára írható. A könyv ugyanis nagyon sokat foglalkozik valójában érdektelen dolgokkal (például ruhák), míg a konkrét világépítést elnagyolja. Egyszerűen nem érezni a távolságokat, a szomszédos országok csak névleg vannak jelen, és az idő múlása is nehezen követhető.

Mindezen hiányosságok azonban nem leptek meg különösebben és nem is bosszantottak nagyon, legfeljebb az olvasási élményt tették hullámzóvá. Volt azonban egy dolog, ami nagyon is feldühített. Mikor belekezdtem a könyvbe, nem volt sok elvárásom: legyen fantasy és legyen orosz. Utóbbi azonban egyáltalán nem teljesült. Úgy van beharangozva ez a történet, mint ami azért különleges, mert szláv területen játszódik, cárok, orosz puszta és így tovább. Csakhogy azon kívül, hogy az uralkodó titulusa valóban cár, és a szereplők időnként feleslegesen és céltalanul elejtenek egy-egy szláv kifejezést, semmi sincs ebben a könyvben a szláv kultúrából. Rettentően bosszantónak találtam, hogy bár az írónő nem merített az orosz kultúrából, mégis beleszőtt egy-egy szót, mert úgy menőbb. Nos, nem, ez nem menő, ez megtévesztő és céltalan.

Összességében tehát ez egy elnagyolt hátterű fantasy egy unalmas főhőssel és az ifjúsági besorolás hibáival. Nem egy nagy cselekményű történet, én közepesnek találtam.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik az ifjúsági regényeket, és akiknek nincsenek magas elvárásaik egy fantáziavilág iránt. Aki viszont kidolgozott részletekre vágyik (és nem szabásmintákból), kezelje fenntartásokkal. Ha pedig valaki szláv tartalmat szeretne, keressen másik könyvet, de tényleg, mert ez még mutatóban is alig-alig tartalmaz.

Kiegészítés:

A trilógia további két része: Ostrom és vihar, illetve Pusztulás és felemelkedés már elérhető magyarul. A második kötetnek valamikor lehet, hogy adok még egy esélyt, bár nem maradt olyan szál a cselekményben, ami kifejezetten kíváncsivá tett volna.