Az év első bejegyzése filmes rovatomban. Mi tartott eddig? Nagyon, de nagyon nem volt kedvem összefoglalni a januárban megnézett filmeket. Egyik sem volt kiemelkedően jó, és bár februárban már láttam sokkal jobb alkotásokat, mostanában jobban érdekelnek a könyvek vagy a sorozatok. Illetve mivel ismét tanulásra adtam a fejemet, jobban beosztom a szabadidőmet.
Nos, ennyit a magyarázkodásról, jöjjön az a hat film, amit januárban néztem meg.Diana: Saját szavaimmal
"Diana walesi hercegnével egy közeli barátja 1991-ben titkos interjúsorozatot vett fel a londoni Kensington Palotában. Az interjúk Andrew Morton újságíró megbízásából készültek, aki egy könyvhöz gyűjtött anyagot Diana magánéletéről. Bár akkoriban még szinte senki nem tudta, a hercegné házassága azokban a hónapokban már válságban volt Károly herceggel. A National Geographic rendkívüli dokumentumfilmjében Diana őszintén vall az érzelmeiről és a legbelső gondolatairól, elénk tárva egy nagyon összetett történet egyik olvasatát.
A filmben végig Diana beszél, a felvételek döntő többsége most kerül először a nyilvánosság elé."
Ez egy 2017-es dokumentumfilm, amelyet két okból néztem meg. Egyrészt, mert egy ideig elérhető volt Netflixen, másrészt mert a The Crown felkeltette kíváncsiságomat a brit uralkodócsalád iránt.
Érdekes volt az említett sorozat után megnézni. Nem mondom, hogy nagyon sok új dolgot tudtam meg belőle, de lényegesen árnyalta a képet.
Teljesen korrekt dokumentumfilm, így tudom ajánlani azoknak, akiket érdelel a hercegné élete. Azonban, aki már mindent látott, olvasott a témában, nem biztos, hogy új ismereteket fog kapni.
Halálos harcmező
"Miután megtagadta felettesei parancsát, egy megszégyenült drónpilótát (Damson Idris) egy halálos militarizált övezetbe vezényelnek, ahol egy android tiszt (Anthony Mackie) mellett kell szolgálnia. A feladatuk: megtalálni egy világkatasztrófát előidéző eszközt még mielőtt a lázadók megkaparintanák."
Megmagyarázom. Szociális életem jelenleg a béka popója alatt van (mint mindenkinek). Szóval ünnepnapnak számít, ha havonta egyszer "kimozdulunk" vagyis átsétálunk a szomszédba San Diego barátjához délutáni matinét csapni. Az említett barát pedig valahogy mindig Zs kategóriás akciófilmeket választ háttérzajnak.
Szóval félig néztem ezt a filmet, de így sem maradtam le semmiről, annyira bugyuta az egész. Szokásos csihi-puhi, amibe megpróbáltak értelmet szuszakolni sikertelenül. A karakterek rettentően klisések, a nagy veszély elcsépelt, az androidot meg inkább hagyjuk. Logikátlan katyvasz a szokásos elemekre építkezve, nem érdemes komolyan venni.
Nem, nem tetszett. Nem, nem ajánlom. Ha valaki robotokat akar, nézze meg az Én, a robot című filmet, mert még mindig az a kategória legjobbja. Asimov írta, szóval nem meglepő... Ezt viszont szerintem egy csapat ötéves dobta össze egy délután alatt.
2020: Legyen már vége!
"A Fekete tükör alkotói a világ legpocsékabbul informált kommentátorainak szemüvegén keresztül festenek komikus képet arról az évről, amelynek mindenki a végét várja."
Ez egy kamudokumentumfilm, lényegében egy rövid vígjáték. Bírom a Black Mirror készítőit, kicsit mégis halogattam ezt a filmet. Nem voltam ugyanis biztos benne, hogy tudok nevetni az elmúlt év eseményein. Nos, nem kellett volna ennyire aggódnom, mert tudtam.
A film fekete humorra építkezik, kifiguráz mindent és mindenkit, és saját magát sem veszi igazán komolyan. Viszont a humor mögött valódi képsorok is vannak, és sajnos a valóság nem emiatt a görbe tükör miatt tűnik ferdének. Szóval ez egyszerre egy szórakoztató és ütős alkotás. Van benne minden a vírustól a rasszizmusig, és bár nevetünk a szereplőkön, hiszen színészek és kicsit túlóznak, az már nem olyan vicces, hogy a valóságból merítettek.
Tetszett. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a fekete humort, és szeretnének egy jót nevetni nyomorúságunkon.
Az Aranypinty
"A 13 éves New York-i Theo Decker élete egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, amikor édesanyját meggyilkolják a Metropolitan Museum elleni terroristatámadás során. A tragédia forgatagában a fiú magához vesz egy felbecsülhetetlen értékű festményt, mely egy apró madarat, egy aranypintyet ábrázol. A film Theo életét követi nyomon a tragikus események kezdetétől."
Regényadaptációról van szó, ám az eredeti művet nem olvastam. Mikor mozikba került, elég érdekesnek találtam, aztán sok-sok negatív véleményt hallottam róla, így jegeltem kicsit.
Sajnos azt kell mondanom, hogy Ansel Elgort nem nekem készít filmeket. Amiben ez a srác van, az nekem nem tetszik, és ezt sajnos több alkotás alapján kell mondanom. Nem tudom, hogy ő nyúl-e ennyire mellé az ízlésemnek, mikor elvállal egy-egy szerepet vagy szimplán nem csípem a játékát, de ezután tényleg kerülni fogom azokat a filmeket, amelyekben főszerepet kap.
A történet egyébként nem tűnik rossznak, könyvben biztosan sokkal jobb, de annyira el van nyújtva, és annyira nem felel meg a nézői elvárásoknak, hogy szinte élvezhetetlen. 149 perces, vagyis rettentő hosszú. Rettentően unalmas és rettentően idegesítő szereplők vannak benne. A főhős srác annyira érdektelen, hogy az már teljesítmény. A szerelmi élete az igazi önként vállalt káosz, míg a fetsmény egy olyan kifejtetlen szál, ami akár jó is lehetett volna. A film végi nyafogás pedig megkoronázta ezt az elnyújtott szenvedést. Borzalmas volt, főleg hogy látszott rajta, lehetett volna jobb is. Ráadásul Aneurin Barnard úgy ellopta a showt, mint a pinty... Na, az ő játákát eddig kifejezetten szerettem mindenben.
Inkább nem ajánlanám ezt a filmet. Az élet túl rövid, hogy ilyen sok időt elpazaroljunk valamire. Ha valakit mégis érdekelne a fetsmény története, inkább olvassa el a könyvet, az remélhetőleg sokkal fogyaszthatóbb.
Project Power: A por ereje
"Egy katona, egy tinédzser és egy zsaru találkozik New Orleans utcáin egy olyan veszélyes új tabletta forrását keresve, ami rövid időre szuper erőt ad használójának."
San Diego választotta ezt a filmet, és mivel az alapötlet jónak tűnt, rábólintottam.
Nos, az alap tényleg tetszetős, ez a drogos szuperhősök dolog elég kreatív, a kivitelezés azonban meglehetősen bénára sikerült. Próbálkoztak a készítők, de valahogy nem sikerült eltönteniük, hogy szokásos klisékre alapuló akciófilmet, családi fimet, vagy egy antiszuperhős alkotást szeretnének. Úgyhogy csipegettek ezt-azt innen is és onnan is, így lett egy nagyon furcsa hibrid, ami se ez, se az. A végeredmény tehát egy gyengécske, klisés akciófilm lett borzalmas extrákkal, mint a tinilány rapper szárnypróbálgatásai. Oké, a rap nem az én műfajon, de ez tényleg kellett? Tényleg? Nem volt jobb ötletük? Sajnálom ezt a filmet, mert az antiszuperhős vonal tényleg ígéretes volt, és sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, mint díszletet a lerágott csont bosszúálló katona történetéhez.
Nem nagyon ajánlom, de ha valaki mindenképpen akciófilmet szeretne nézni, inkább ezzel próbálkozzon, mint a fenti androidos baromsággal. Itt legalább a készítőknek volt egy jó ötlete, az már más kérdés, hogy nem sokra mentek vele.
Sajnáljuk, nem találtuk otthon
"Rick családja a gazdasági válság óta egyre nagyobb adósságokkal és nehézségekkel küzd. A munkanélküli családfő egyéni vállalkozásba kezd, egy szállító cég alvállalkozójaként csomagkézbesítőnek áll, s ehhez hitelre vesz egy furgont. Nap, mint nap keményen dolgozik, a munkanapok hosszúak, és fárasztók, a határidők szorosak, nehezen tarthatók. Az elcsigázott Rick mindenáron próbál talpon maradni ebben az embertelenül kizsákmányoló vállalati rendszerben, miközben családját is kezdi elhanyagolni. Pedig idősgondozó felesége munkája is veszélybe kerül, amikor kénytelenek eladni az autóját, s kamasz fiuk lázadó természetével szemben is egyre tehetetlenebbek."
Erről a filmről jókat hallottam, így felkeltette a kíváncsiságomat.
Családi drámáról van szó, így tudtam, mire számíthatok, mégis meglepődtem kicsit. Ez az alkotás ugyanis jóval visszafogodtabb, jóval hétköznapibb, mint vártam. Félreértés ne essék, ez nem egy negatív tulajdonsága, csak engem cseppet meglepett. Nagyobb ívet vártam tőle, nagyobb lezárást, ám helyette kaptam egy hétköznapi történetet hétköznapi emberekkel, hétköznapi problémákkal, gyakotlatilag a valóságot. A valóságot nézni pedig nem épp kellemes. A néző könnyedén együtt tud érezni a szereplőkkel, látja a problémáikat, látja a megoldás hiányát, a küzdelmüket, és konkrétan rosszul érzi magát miattuk. Nincs semmi drámai ebben a filmben, mégis üt. Üt, mert a világ tele van ilyen emberekkel, akik vacak, vagy épp nemes munkát végeznek annyi pénzért, ami alig futja a megélhetésükre. Közben vitatkoznak, kibékülnek. Családban élnek, ami szintén sok munkát igényel, ám erre nem feltétlenül marad idejük az említett munkahelyek miatt. A többi ember pedig közönyös, így mindent maguknak kell megoldaniuk. Tényleg rossz nézni, de minden küzdelmükben van egy kis pozitívum. Ez a család küzd és ezt láthatóan egymásért teszik, ami egy igazán szép üzenet.
Nem bánom, hogy megnéztem. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a valóságos történeteket. Drámakedvelők előnyben. Illetve, aki úgy érzi, neki van a világon a legvacakabb munkája, mindenképpen nézze meg, mert ez a film neki megnyugtató lehet.
Értékelés:
Diana: Saját szavaimmal -> 9
2020: Legyen már vége! -> 8
Sajnáljuk, nem találtuk otthon -> 7
Project Power: A por ereje -> 5
Az Aranypinty -> 4
Halálos harcmező -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése