2020. november 23., hétfő

Kis tüzek mindenütt

Olvastam már az írónőtől (Amit sohase mondtam el), és kifejezetten megnyert magának a karakterábrázolásával, így lelkesen vettem kézbe ezt a regényét.
A borító nagyon szép, tökéletesen passzol a címhez, ami szintén megkapó. 384 oldalával nem hosszú könyv, és olvastatja is magát, így gyorsan végig lehet lapozni.
Fülszöveg:
"Shaker ​Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása.Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni.
A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban.
Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat."
A történet meglehetősen összetett, bár nincs mozgalmas cselekménye. Két családot mutat be, és nagy hangsúlyt fektet a családtagok közötti dinamikára. Ehhez jön nagyjából a könyv felénél egy konfliktushelyzet, ami behoz néhány mellékszereplőt és egy kifejezetten érdekes kérdéskört.
Szeretem az írónő stílusát, és még mindig tetszik, ahogy a karaktereket ábrázolja. Nincs jó szereplő, sem rossz, hanem emberek vannak, emberi hibákkal, rossz döntésekkel és megbánásokkal. Ráadásul a könyv cseppet sem ítélkezik, nem foglal állást egyik szereplő mellett sem, így az olvasóra marad, hogy eldöntse, kivel szimpatizál és kivel nem. A kötetben felbukkanó dilemmákban sem foglal állást, ami szintén dicséretes. Ez a pártatlanság talán a legvonzóbb ebben a könyvben.
A történet lassan halad, megfontoltan építkezik, és tele van visszaemlékezésekkel. Ez engem egyáltalán nem zavart, bár éreztem, hogy egy-egy kitekintés miatt kissé kiestünk a történet fő sodrából. Viszont a kitérők során bemutatott kérdések, mint a művészet, a gyerekvállalás, voltak annyira érdekesek, hogy ne zavarjon igazán. Viszont, ha az olvasó nem szeret csapongani, lehet, hogy nem lesz elragadtatva tőle.
Az is nagyon tetszett, hogy bár volt itt néhány fontos történés, főleg a múltban, a cselekmény mégis kis lépésekből állt. Itt egy félreértés, ott egy kimondatlan konfliktus, amott egy titok és már borultak is azok a bizonyos dominók, amelyek a kis tüzekhez vezettek. Nekem tehát tetszett a könyv felépítése, a történet vezetése, viszont volt valami, amivel nem voltam teljes mértékben elégedett.
A kötet kifejezetten sok szereplőt mozgat, akik között értelemszerűen vannak hangsúlyosabb, és kevésbé hangsúlyosabb karakterek. Ez rendjén is van, nem kell mindenkit olyan behatóan megismerni, két szereplő esetében mégis zavart a felületesség. Az egyik Mr. Richardson volt, akinek konkrétan egyetlen mondata volt ebben a kötetben. Pedig egy férfi nézőpont kifejezetten jót tett volna a könyvnek és tovább árnyalta volna Mrs. Richardson karakterét.
A másik ilyen méltatlanul mellőzött szereplő Izzy volt. Izzy, aki már az első oldalakon kulcsszereplőnek van beállítva. Ő a tüzek okozója (ez nem spoiler, mert az első pár oldalon kiderül), mégis a kötet egyharmadán csak mások elbeszélésőből lehet róla megtudni bármit is, és sajnos végig a periférián marad. Épp ezért zavaró volt, hogy az ő motivációi és tettei, amelyek végül lezárják a cselekményt, kifejtetlenek maradtak. Indokolatlanul kevés időt szentelt a szerző ennek a karakternek, amit kifejezetten sajnáltam.
Sok szereplő és szerteágazó narráció ide vagy oda, a könyv mégis egy dolog körül kering, egy dolgot jár körbe minden oldalról, az anyaságot. Ezt pedig valóban körültekintően teszi. Először is bemutat két ellentétes anyafigurát, egy egyedül álló anyát, és egy rendezett életet élő, többgyerekes anyukát, akiket nem haboz időről-időre szembeállítani. Aztán behozza az örökbefogadás kérdéskörét az örökbe adó és az örökbe fogadó anyuka szemszögéből egyaránt. Mindezt pedig megfejeli a béranyaság és az abortusz kérdéseivel. Ahogy már korábban írtam, sehol sem foglal állást a könyv, csak bemutatja mindezt, ad lehetőséget minden oldal kibontakozására, az érvek felsorolására, aztán rábízza az olvasóra a végkövetkeztetés levonását. Dicséretes hozzáállás.
Van még egy dolog, ami említésre érdemes, és két könyv alapján úgy tűnik, az írónő kedvenc eleme, a kulturális különbségek bevonása. Az amerikai szerzőnek kínai gyökerei vannak, és ezek a gyökerek megjelennek a könyveiben is. Mindig van legalább egy szereplő, aki hasonló háttérrel rendelkezik, aki így vagy úgy, de megtapasztalja a sztereotípiákat, legyenek akár negatívak, akár pozitívak. Ráadásul itt a kulturális különbségek kidomborítása és a nézőpontok bemutatása egy örökbefogadás köré csoportosul. Ügyes húzás, remek extra a történetbe.
Összességében nekem tetszett ez a könyv. Érdekes kérdéseket jár körül érdekes karakterekkel. Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató családtörténeteket, akik szívesen olvasnának az anyaság minden aspektusáról, és kedvelik a pártatlan szerzőket. Illetve, aki már olvasta az írónő másik regényét, és szerette, ebben sem fog csalódni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése