Rózsaszín pöttyök XIX.

Nem csupán csavarogtam ebben a hónapban, hanem a lányos időtöltéseknek is hódoltam. Mert szükség van azért néhány rózsaszín percre is.

Csajos este

Mikor kollégiumból albérletbe költöztem, volt néhány idealista elképzelésem, milyen lesz majd szabadabban két lakótárssal tölteni a napokat. Gondoltam, három lány nem túl nagy négyzetméteren garantálja a csajos estéket. Nos, ez cseppet sem így alakult. 

Egyrészt gyakorlatban csak két lány van a lakásban, mert Queen B. a fiújánál tölti az idejét. Másrészt mindegyikünk rettentően elfoglalt. Szóval a csajos esték ritkák, mint őzike a belvárosban, így nagy becsben kell őket tartani.

Nemrég sikerült összehoznunk egyet, méghozzá többhetes szervezés nélkül, ami külön öröm volt. (Ja, én is meglehetősen elfoglalt vagyok, úgyhogy az egyeztetési nehézségek az én számlámra is írhatók.) Megbeszéltünk egy kávézást és sütizést munka után, majd mikor a kávézó bezárt, átmentünk az Akvárium Klubba.

Nyáron nem annyira kedvelem a fővárost, mert rettentően meleg van (a beton este szabályosan sugározza magából a napközben felvett hőt), rengeteg az ember (főleg turista), a tömegközlekedés ebből adódóan izzadt emberek nyomorgására redukálódik egy konzervdobozban és kevés a zöld övezet, ami legalább az enyhülés illúzióját kelthetné. Azonban van jó oldala is, az éjszakai élet. Nyári estén kiülni a belváros közepén egy hangulatos, szépen megvilágított helyre és hideg limonádét kortyolgatni igazi lazítás. Mi legalábbis így éreztük, bár Poly és Queen B. újra és újra munkáról kezdtek csevegni (így jár, aki két jogásszal megy limonádézni).

Csajos este tehát kell, hogy az ember lányának lelke kicsit feltöltődjön a lányos csacsogástól. Remélem, nem kell sokáig várnom a következő ilyen alkalomra.

Körömmatrica

Korábban már írtam bőven manikűrökről, így talán egyik olvasómat sem fogja meglepni, hogy ismét erről pötyögök. Egyszerűen muszáj megosztanom a világgal új felfedezettemet, a water transfer körömmatricát. Zseniálisan egyszerű és szuper aranyos.

A képen is látható pandával Nel lepett meg egyik nap, mivel amint meglátta, rám gondolt. Több se kellett, rögtön ki is próbáltam. Csakhogy ilyen technikát még nem alkalmaztam, így kellett egy kis idő, míg ráéreztem.

Eddig használtam hagyományos matricát, amit csak rá kellett nyomni a körömre és kész, és tetoválás jellegűt, amit vizesen kellett rányomni. Tartósság szempontjából utóbbi jobb, ám néha nem lett tökéletes a minta. Ez az újfajta változat azonban tartós és gyönyörűen adja a mintát.

A lényeg, hogy ki kell vágni a figurát, amelyiket a körömre szeretnénk tenni. Aztán el kell távolítani a védőfóliát és beáztatni egy kis vízbe. A figura szépen leázik a papírról, amit már csak fel kell csippenteni és a kívánt helyre helyezni, szépen lesimítva. Azért érdemes még átlátszó fedőlakkal fixálni.

Ahogy a mellékelt képeken is látszik, bármilyen színű lakkon jól mutat. Illetve meglehetősen tartósak, ám körömlakk lemosóval könnyen el is távolíthatók.

Egyelőre csak ez a kétféle (pandás és cicás) matricám van ebből a fajtából, de lesz még több is. San Diego rendelt nekem egy fekete cicásat (egyébként ezt a mostani cicásat is tőle kaptam még karácsonyra) és Nel is teljesen rákapott. Mint a fenti képen látszik, megosztozunk a matricákon, így a repertoárom bővülni fog.

Na és hogy hogyan lehet egy fiút rávenni arra, hogy lelkesedjen a körömmatricák iránt? Köszönd meg sokszor, ha kapsz tőle egy ilyet és lelkesen mutogasd neki a körmödön, mennyire cuki és mennyire tetszik. Az eredmény garantált. Nekem még a gitárját is kölcsönadta egy fényképhez...

Unikornisparti

Korábban már írtam, hogy dívákkal dolgozom. Nos, az egyik dívának születésnapja volt és ezt nem egyszerűen megünnepeltük, hanem durva unikornispartit csaptunk.

Madonna életkorától függetlenül rajong az unikornisokért. Ezt kihasználva mindenből csak unikornisosat kapott. Nel volt az ötletgazda és a fő kivitelező, én csak a szárnysegéd, aki próbálta visszafogni. Ahogy a mellékelt képen is látszik, nem igazán tudtam...

Nagyjából két hét tervezgetés után lufik, papírdíszek és konfetti áradatával borítottuk be az irodáját, hogy amikor születésnapja reggelén belép, egy rózsaszín világban találja magát. Természetesen remekül sikerült, szóhoz sem tudott jutni, pedig akkor még az apróbb ajándékokat fel sem mérte.

Volt itt minden: unikornisszarv, unikornisos doboz, unikornisos szívószál, unikornisos keksz, felfújható unikornis üvegtartó és minden, ami ezt a világot kiegészítheti. Például a képen látható színes macaronok (mert Madonna nagyon szereti őket), marcipán hercegnő és az elmaradhatatlan kóla. No és hogy a parti mindenki számára nyilvánvalóvá váljon (bár szinte az összes kolléga elzarándokolt megcsodálni a rózsaszín irodát) még egyen pólót is készítettünk. Természetesen ezt is az unikornisok szellemében.

Szóval tényleg durva unikornisparti volt, kicsit még én is megrémültem tőle, pedig tudtam hová kell az a rengeteg lufi, amit felfújtam, de megérte. Az ünnepelt rettentően boldog volt, ez pedig legalizálja a cukorszirupos rózsaszín merényletet.