2017. augusztus 1., kedd

Mozgóképek LIX.

Folytatódik a sorminta, mivel júliusban is 5 mozifilmet láttam és ebből kettőt moziban. Úgy tűnik, hogy a havi öt film az ideális számomra, főleg, hogy a nyár új filmeket tekintve nem hozza a kiválóságok áradatát, plusz jobban rá vagyok pörögve a Trónok harca új részeire, mint a moziműsorra.
No, de lássuk azt az öt filmet:

Fegyvertelen katona
"A Hacksaw Ridge Desmond Doss [Andrew Garfield] szinte hihetetlen története, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését."
A legutóbbi Oscar gálán indult a legjobb filmnek járó szoborért és unokatestvérem (aki egyébként tank, repülő és úgy összességében háború fanatikus tinédzser) vehemensen ajánlotta. A valós alaptörténet is érdekesnek ígérkezett, így bizakodva álltam neki a filmnek, ami most már tudom, förtelmes.
Ez a film egy vicc. Hiteltelen giccsparádé Mel Gibson kedvenc fordulataival vagyis rengeteg művérrel és agresszív vallási töltettel. Mindezt pedig olyan amerikai stílusban, aminél csak az amerikai zászló amerikaibb. Rögtön ki is fejtem, miért, mert még mindig nem hevertem ki ezt a vackot.
A főhős Forrest Gump és megkapjuk a szokványos háttértörténetet problémás családdal, nagy szerelemmel, meg a többi sallanggal. Aztán jön a bevonulás, aminél elindul a viccparádé. Vince Vaugh játssza a kiképző tisztet, aki cseppet sem megfelelő a szerepre. Még egy csapat kiskacsát sem tudna megfélemlíteni a kiabálásával, nem hogy tesztoszterontól túltengő, hősképzetes férfiakat. Majd jön a csavar, főhős nem fog fegyvert és a büszke Amerika ezzel nem tud mit kezdeni. Egyszerűen a nagy állam, a szuperhatalom nem tud leszerelni egy olyan katonát, aki gyenge láncszem a gépezetben és itt indul el a sok-sok kérdőjel hada. Ezek pedig csak szaporodnak, amint a kiskacsa alakulat elindul a bevetésre. Ekkor jön Mel Gibson fixa ideálja, vagyis hogy minél véresebb, minél undorítóbb, minél több bél és végtag fröcsög szerteszét, annál valóságosabb az akció. Nos, nem. Első öt perceben a néző elszörnyed és megállapítja. amit már tud: háború rossz, emberek meghalnak benne. Utána azonban már sztoikusan szemléli az egészet és nem érti, miért kell még több fröcsögő belsőséget lassítva végigszemlélnie, mikor felfogta az üzenetet. Aztán jön a főhős, hogy mindezt megtoldja egy adag vallási rakétával, mert Mel Gibson lenni vallásos, így vala minden filmje isteni kinyilatkoztatás. Aztán vége. No, igen, a film semmit sem mond a háborúról, a konkrét csatáról, amit vívnak (csak annyit hogy amerikaiak lenni hősök, japánok lenni hülyék lásd kötéllétra) vagy bármilyen hadmozdulatról, mert a néző végig a belsőségeket figyeli, amiben a katonák másznak drámaian kiabálva. Ez tehát nem háborús film, hanem harmadrangú akció(-vígjáték) film, mert egyetlen képkockáját sem hittem el, annyira távol áll a valóságtól. Csupán egy újabb amerikai dráma-giccs parádé a sokból.
Senkinek sem ajánlom! Aki jó háborús filmet akar nézni, talál ennél ezerszer jobbat nem is egyet. Akinek pedig fontos a hitelesség, olvassa tovább ezt a bejegyzést és ajánlok neki egy mesterművet.

Pókember - Hazatérés
"Kamaszodni eleve nem könnyű, és Peter nem arról híres, hogy feltalálja magát. Nagyon vicces srác, mégsem tartozik a nagymenők közé. Nappal. Éjszaka azonban övé a nagyváros, és nemcsak utcaszinten. Különleges szerkóban lendül felhőkarcolóról felhőkarcolóra, nem lehet meglépni előle és nem könnyű legyőzni. Eddig legalábbis senkinek sem sikerült.De a Pókember most egészen új ellenségekkel találkozik, és úgy tűnik, még a szokásos humora is kevés lehet hozzá, hogy életben maradjon. Az új bajban új szövetségesek után kell néznie."
Pókember a kedvenc szuperhősöm. Gyerekkorom nagy kedvence, mert farsangkor míg minden kislány az óvodában tündér vagy hercegnő akart lenni, addig én: Pókember! Szóval megnéztem a korábbi mozifilmeket is. A legelső még tetszett is, bár nem adta vissza az igazi pókos hangulatot. A folytatások már elszomorítottak, míg az újabb próbálkozás Garfield úrral a főszerepben érezhetően próbálkozott, de nem volt az igazi. Egyik filmben sem kaptam meg azt a srácot, akiért óvodában oda és vissza voltam, egészen mostanáig.
Ez a film remek! Friss, üde, vicces és izgalmas, ahogy kell. Tom Holland tökéletes választás volt a szerepre. Megkaptam tőle, azt a vagány, szabadszájú, de mégis kedves figurát, akit vártam és végre az agya is úgy vágott, ahogy kell. Applequeen barátommal és a teljes moziteremmel végigkacagtuk a filmet és mikor a stáblistát is végigültük, ami Marvel filmnél kötelező, hiába kívánkozik már ki az emberből az rengeteg üdítő, amit időközben elszürcsölt, egy kicsit újra gyereknek éreztem magam.
A készítők minden apróságra figyeltek és érezhetően szerették az alapanyagot és pont annyira modernizálták, amennyire szükséges, egy pókpetéit sem tovább.
Imádtam ezt a filmet, így csak ajánlani tudom. Pókember rajongóinak kötelező, a képregényfilmek kedvelőinek pedig erősen javallott.

Az út
"Hosszú évekkel ezelőtt Amerikát rejtélyes katasztrófa sújtotta. Megszűnt az energiaellátás, majd éhínség tört ki, azután a túlélők egymásnak estek. Ebben az apokaliptikus világban az erőszak az úr, bandák vették át a hatalmat. Egy apa a fiával együtt útra kel az óceán felé, miközben megpróbálják túlélni mindezt. Minden vagyonuk elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Útjuk során nap mint nap meg kell küzdeniük a betevő falatért, fel kell venniük a harcot a természet erőivel. Egyetlen támaszuk az összetartozás érzése: az emlékek és a szeretet."
Rengeteg jót halottam erről a filmről és persze az alapjául szolgáló könyvről is. Egy ideje ezért meg akartam nézni és nem mondom, hogy baj, hogy ennyit vártam rá.
Ez a film tényleg nyomasztó és Viggo Mortensen tényleg jó drámai szerepekben. Az alapötlet remek, a kivitelezés is rendben van. Pont annyira sötét és brutális, hogy a néző érezze a dolgok súlyát. Az információ azonban kevés. Értem, hogy egy plusz hatás, ha az ember nem ismeri az okokat, de még némi háttértudás elkélt volna, mondjuk arról, hogyan nőtt fel a gyerek. Apropó a gyerek eléggé bosszantó tud lenni, de burokban élt, nem lehet felróni neki, plusz az anyja sem volt százas. Kezdetben ezért azt kaptam a filmtől, amit vártam, de aztán jött a vége és elrontotta az élményt. Cseppet sem tetszett a befejezés, nem illett a történethez, nem illett ehhez a kegyetlen világhoz, egyszerűen elvette a dolgok súlyát.
Összességében rám nem gyakorolt nagy hatást. Egyszer meg lehet nézni, de semmi eget rengető. Azoknak ajánlom, akik bírják a nyomasztó filmeket és a világvége hangulatot.

Farkastotem
"1967. Csen-zent a fiatal Pekingi egyetemistát - több ezer társával együtt - Belső-Mongóliába küldik, hogy írni és olvasni tanítsa a pásztorok egy nomád törzsét. Ám az új környezetben ő az, akinek tanulnia kell, mert a végtelen sztyeppén, ahol az ember a természet erőinek van kiszolgáltatva, új értelmet nyer a közösség, a szabadság és a felelősség fogalma; de leginkább a tiszteleté, amely a természet erői mellett a sztyeppék csúcsragadozóját a farkast illeti meg. A nomádok, és az általuk szent teremtményeknek tartott farkasok között egy különös, összetett, misztikus kötődés alakult ki, amely a ragadozók vadságából, ravaszságából és szépségéből ered. Csen-zen a pásztorok intelmei ellenére, és tudtuk nélkül, magához vesz egy fiatal farkaskölyköt, hogy a farkasok életét, viselkedésüket tanulmányozza, mit sem sejtve arról, hogy tettével nem csak a bölcsek tanácsának, hanem a természetnek a haragját is kihívja maga ellen."
Több okból érdekelt ez a film: farkasok vannak benne, el akarok menni Mongóliába és Kína 20. századi történelme megdöbbentő és érdekes. Az ismertető alapján ígéretesnek tűnt, ezért nagy a csalódásom.
A legnagyobb problémám a filmmel a karakterek szerethetetlensége volt. Az öregen kívül egyetlen emberszereplőt sem tudtam megkedvelni vagy megérteni. Mindegyik ostoba, önző és/vagy gonosz volt a szememben, sajnos a főhőssel az élen. Ehhez jött a tény, hogy Kína nem figyel a természetre, a '70-es években pedig nem figyelt semmire, csak a nagy tervre.  A film így tökéletesen bemutatja, milyen hatalmas károkat képes okozni az emberi ostobaság. Ráadásnak pedig a film végét bár feloldozásnak szánták, nem lett az. Nem éreztem a megváltást, a további lehetőségeket, pusztán a csalódást, szomorúságot és dühöt. Attól tartok mindez közel áll a valósághoz, ám filmélmény szempontjából nem megfelelő a tálalás. Valami számomra nagyon hiányzott a történetből, mondjuk egyetlen értelmes ember.
Nem igazán tudom, kinek ajánlhatnám, talán Kína viselt dolgai iránt érdeklődőeknek. Farkasrajongók mindenesetre jobb, ha elkerülik, mert csak sírni fognak tőle.

Dunkirk
"A II. világháború egyik legtragikusabb emléke lehetne, ám egy különleges mentőakció története lett belőle. 1940 májusának végén a diadalmasan előretörő német hadsereg bevonult Belgiumba, és a franciaországi Dunkerque közelében a tengerhez szorította a brit és francia katonákat. A legfeljebb 5 kilométeres szakaszon a szövetségesek több mint 300 000 embere szorult össze, és nem volt merre menekülniük.
Az angol flottának különleges és váratlan akcióval, hatalmas veszteségek árán mégis sikerült véghezvinni a mentőakciót - és sikerrel juttatta ki a frontvonalból a szabad világ utolsó hadseregét.
Film a menekülésről, a káoszról, a háborúról és a túlélésről..."
San Diego választotta ezt a filmet és milyen jól tettük, hogy moziban néztük meg, mert ez bizony széles vászonra kívánkozik.
A látvány - főleg a légi jeleneteknél - elképesztő, a zene pazar - Hans Zimmertől nem is várhatunk mást - a hitelesség csillagos ötös és úgy összességében minden a helyén van. Egyedül a több szál időbeli összefüggései okozhatnak némi fejtörést, ám ez cseppet sem zavaró.
Kérem szépen, ilyen egy hiteles és jó háborús film. Megvan a kerettörténet, vagyis tudjuk miért vannak ott a katonák és mi a céljuk. Megvan a dráma, bár nem fröcsögnek szerteszét belsőségek, csak néhány hulla lebeg diszkréten a vízen és a szereplők nevét sem tudjuk, mégis körmöt rágva izgulunk értük. Megvan az emberi tényező, mert akad itt ellentét bajtársak között és kedves önfeláldozás is. No, és megvan a valóság legnagyobb tényezője, a vakszerencse.
Ez a film tehát szinte tökéletes. Történelmileg pontos és hiteles - eredeti repülők, eredeti hajók és túlélők visszaemlékezési adják az alapját - filmes szempontból pedig látványos és hatásos. Végig izgalomban tartott és a szereplőknek hála, teljesen beszippantott. Nincs benne hatásvadász jelenet, mert a lezárás bőven belefér a feloldozás kategóriába.
Aki jó háborús filmre vágyik, mindenképpen nézze meg. Nekem nagyon tetszett. Aki viszont egy újabb főhősközpontú, melodramatikus alkotást szeretne, keresse máshol, mert itt a valósághűség az elsődleges szempont és nem a nagy monológ.

Értékelés:
Pókember - Hazatérés                     ->   10
Dunkirk                                           ->   10
Az út                                               ->    7
Farkastotem                                    ->    5
Fegyvertelen katona                       ->    2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése