Ismét Esztergomban jártam. (Korábbi csavargásom a városban ITT olvasható.)
Bár a jelenlegi extrán hideg időjárás nem kedvez a csavarogni vágyóknak, mi mégis nekivágtunk fittyet hányva a mínuszokra. Karácsonyra ugyanis élmény ajándékot kaptam Tigristől, egy páros jegyet egy kis nyomozásra.
A Rejtélyek Háza a mostanában egyre népszerűbb szabadulószobák mellett kültéri kalandokat is kínál a nyomozni vágyóknak. Az egyik ilyen programjukon, egy történelmi rejtély kinyomozásában vettünk részt.
Több helyszín is választható, ám mi rögtön Esztergom mellett tettük le a voksot, annyira megtetszett legutóbbi látogatásunk során. Szóval cseppet sem törődtünk a hideg-rekorddal, nekivágtunk a város utcáinak, hogy felfedjük a történelmi gyilkosság részleteit.
A nyomozás egy hangulatos kávézó-étteremben indult a város szívében. Itt volt találkánk az összekötő emberrel vagyis a szervezővel, aki a várt gyanús aktatáska helyett csak egy vastag borítékkal érkezett. Összefoglalta nekünk a játékot, útbaigazított a végcél felé és jó nyomozást kívánt. Aztán már magunkra is hagyott minket, hogy belevethessük lelkesedésünket a feladatba.
Rögtön fel is téptem a borítékot és forró italaink mellett el is kezdtem olvasni a versbe szedett rejtvényt. Közben körvonalazódott a felállás, hogy én, a bölcsész foglalkozom a irodalmi és történelmi kérdésekkel, míg San Diego megoldja a matematikai kérdéseket. Jó kis csapatot alkottunk és mire elfogyott a forró csokim, benne voltunk már a rejtvény sűrűjében.
Aztán persze ki kellett mennünk az utcára, hogy megszámoljunk néhány ablakot, megnézzük milyen állat van a csatornafedőn és végigjárjuk a város szobrait illetve emléktábláit. Ez elment volna egy könnyed délutáni romantikus sétának is, ha nem lett volna farkasordító hideg.
Olyan hideg volt, hogy a zselés tollunk befagyott és sztrájkba kezdett. Felváltva vittük a papírokat, mert kesztyűben is fázott a kezünk és még egy járókelőt is fel kellett segítenünk útközben, mert elcsúszott a jégen.
Ettől függetlenül végig mosolyogtunk, sőt nevettünk, mikor lehúzva a kesztyűt minél gyorsabban próbáltuk lefirkálni a válaszokat. Közben megcsodáltuk a várost, kihasználtunk minden napsugarat és lassan de biztosan felderítettük a rejtvényt.
A gyilkosság tehát szépen összeállt, mindent kikövetkeztettünk, San Diegot pedig elkapta a maximalizmus szelleme és megszállottam kereste a nyomra vezető számokat, bár már tudtuk az eredményt. Épp az egyik ilyen számleltárt készítette egy templom előtt, amikor úgy éreztem, odafagyok a járdára, főleg mivel a Bazilika bevétele még hátra volt. Indítványoztam is egy gyors kitérőt.
Az első útba eső étterembe betértünk kicsit felmelegedni. Két csésze forró tea mellett pedig összegeztük mindazt, amit a kinti hidegben megtudtunk.
Ahogy a mellékelt képen is látszik, kiterítettük lapjainkat és további nyomok után kutattunk. Még a kedves pincér bácsi is érdeklődve csatlakozott hozzánk a gyilkos eszköz megfejtésébe. Nem igazán értette ugyanis, hogy miért tér be hozzájuk időről időre valaki papírhalomba merülve. Úgy tűnik, nem mi voltunk az egyetlenek, akik a nyomozást forró italokkal szakítottuk meg. Aztán, mikor úgy éreztük, megmelegedtünk, ismét kimentünk a hidegbe egyenesen fel a Bazilikához.
Sokkal szebb volt napvilágnál körbenézni (ahogy a mellékelt képek is mutatják) és sokkal hidegebb volt odafönt a szélben. Ez azonban nem riasztott engem a fényképezésben, társamat pedig a számvadászatban. Egy idő után azonban dupla zokni és bundás bakancs ellenére is kezdtem a macskakövekhez fagyni és lányosan nyafogni.
San Diego végül feladta a számokat, hiszen nélkülük is megvolt már a rejtvény titka és megkönyörülve rajtam, elkerülve a fagyási sérüléseket, a végcél felé vettük az irányt.
A célállomás egy étterem, a Prímás Pince volt. Itt bezsebeltük a ládika kincsét, egy-egy oklevelet, szereztünk hűtőmágnest, mert kell valami szuvenír a csavargásokról és ha már meleg helyen voltunk, maradtunk is. Maradtunk felmelegedni egy forró teával és egy finom vacsorával.
Igazán hangulatos volt megpihenni a nyomozás után egy remekül felszerelt és fűtött pincében. Plusz a sütőtöklevesük sem volt épp utolsó. Pont ez kellett nekem, hogy visszatérjen a vérkeringésem.
Vacsora mellett még rendeztük a rejtvényünk sorait és mivel a játék véget ért, interneten ellenőriztük, mire jutottunk. Addig nem nyúltunk külső segítséghez, hiszen az elvette volna a móka lényegét.
Összességében tehát a rettentően hideg idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. Kellemesen elfáradtunk, jót tett a gondolkodás minden agysejtünknek és persze a sikerélmény is, hogy megoldottunk egy gyilkossági ügyet. Közben pedig csupa kedves emberrel találkoztunk és kiszakadtunk kicsit a szürke hétköznapok morcosságából.
Szóval csak ajánlani tudom ezeket a nyomozós programokat. Hétvégi kikapcsolódásnak akár családdal, akár barátokkal ideális és randinak tökéletes. Azért azt javaslom, aki teheti, válasszon kegyesebb időjárást.
No, de mi kemények vagyunk, mint a lefagyott macskakő, hogy a hónap leghidegebb napján is elmentünk nyomozni.
Ha valakinek felkeltette az érdeklődését ITT további információkhoz juthat.
A nyomozás egy hangulatos kávézó-étteremben indult a város szívében. Itt volt találkánk az összekötő emberrel vagyis a szervezővel, aki a várt gyanús aktatáska helyett csak egy vastag borítékkal érkezett. Összefoglalta nekünk a játékot, útbaigazított a végcél felé és jó nyomozást kívánt. Aztán már magunkra is hagyott minket, hogy belevethessük lelkesedésünket a feladatba.
Rögtön fel is téptem a borítékot és forró italaink mellett el is kezdtem olvasni a versbe szedett rejtvényt. Közben körvonalazódott a felállás, hogy én, a bölcsész foglalkozom a irodalmi és történelmi kérdésekkel, míg San Diego megoldja a matematikai kérdéseket. Jó kis csapatot alkottunk és mire elfogyott a forró csokim, benne voltunk már a rejtvény sűrűjében.
Aztán persze ki kellett mennünk az utcára, hogy megszámoljunk néhány ablakot, megnézzük milyen állat van a csatornafedőn és végigjárjuk a város szobrait illetve emléktábláit. Ez elment volna egy könnyed délutáni romantikus sétának is, ha nem lett volna farkasordító hideg.
 |
| igen, azok ott jégtáblák a Dunán... |
Ettől függetlenül végig mosolyogtunk, sőt nevettünk, mikor lehúzva a kesztyűt minél gyorsabban próbáltuk lefirkálni a válaszokat. Közben megcsodáltuk a várost, kihasználtunk minden napsugarat és lassan de biztosan felderítettük a rejtvényt.
A gyilkosság tehát szépen összeállt, mindent kikövetkeztettünk, San Diegot pedig elkapta a maximalizmus szelleme és megszállottam kereste a nyomra vezető számokat, bár már tudtuk az eredményt. Épp az egyik ilyen számleltárt készítette egy templom előtt, amikor úgy éreztem, odafagyok a járdára, főleg mivel a Bazilika bevétele még hátra volt. Indítványoztam is egy gyors kitérőt.
 |
| rejtvénybe merülve |
Ahogy a mellékelt képen is látszik, kiterítettük lapjainkat és további nyomok után kutattunk. Még a kedves pincér bácsi is érdeklődve csatlakozott hozzánk a gyilkos eszköz megfejtésébe. Nem igazán értette ugyanis, hogy miért tér be hozzájuk időről időre valaki papírhalomba merülve. Úgy tűnik, nem mi voltunk az egyetlenek, akik a nyomozást forró italokkal szakítottuk meg. Aztán, mikor úgy éreztük, megmelegedtünk, ismét kimentünk a hidegbe egyenesen fel a Bazilikához.
Sokkal szebb volt napvilágnál körbenézni (ahogy a mellékelt képek is mutatják) és sokkal hidegebb volt odafönt a szélben. Ez azonban nem riasztott engem a fényképezésben, társamat pedig a számvadászatban. Egy idő után azonban dupla zokni és bundás bakancs ellenére is kezdtem a macskakövekhez fagyni és lányosan nyafogni.
 |
| Bazilika |
A célállomás egy étterem, a Prímás Pince volt. Itt bezsebeltük a ládika kincsét, egy-egy oklevelet, szereztünk hűtőmágnest, mert kell valami szuvenír a csavargásokról és ha már meleg helyen voltunk, maradtunk is. Maradtunk felmelegedni egy forró teával és egy finom vacsorával.
Igazán hangulatos volt megpihenni a nyomozás után egy remekül felszerelt és fűtött pincében. Plusz a sütőtöklevesük sem volt épp utolsó. Pont ez kellett nekem, hogy visszatérjen a vérkeringésem.
 |
| Prímás Pince |
Összességében tehát a rettentően hideg idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. Kellemesen elfáradtunk, jót tett a gondolkodás minden agysejtünknek és persze a sikerélmény is, hogy megoldottunk egy gyilkossági ügyet. Közben pedig csupa kedves emberrel találkoztunk és kiszakadtunk kicsit a szürke hétköznapok morcosságából.
Szóval csak ajánlani tudom ezeket a nyomozós programokat. Hétvégi kikapcsolódásnak akár családdal, akár barátokkal ideális és randinak tökéletes. Azért azt javaslom, aki teheti, válasszon kegyesebb időjárást.
No, de mi kemények vagyunk, mint a lefagyott macskakő, hogy a hónap leghidegebb napján is elmentünk nyomozni.
Ha valakinek felkeltette az érdeklődését ITT további információkhoz juthat.
 |
| a rejtély megoldva |
 |
| Nem tudom megunni! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése