Valahol, messze

Az írónő első könyve (Az emlékek őre) után nagyon kíváncsi voltam további munkáira, így mikor sikerült levadásznom ezt a kötetet, rettentő boldog voltam.

A borító ismét tetszetős, tökéletesen passzol a cselekményhez, mert kék és szövésmintát idéz. 

200 oldalával kellemesen vékony könyvecske, a kivitelezésre tehát nem lehet panasz.

Fülszöveg:

"A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet?"

Lois Lowry előző könyve után jogosan magas elvárásaim voltak ezzel a "gyerekkönyvvel" kapcsolatban. Sajnos, azt kell mondanom, semmit sem kaptam belőlük, így hatalmasat csalódtam.

Az eleje jól indult. Első tíz oldal után ismét azt éreztem, ez nem egy gyerekkönyv és nem adnám kiskölyök kezébe, ahhoz ugyanis túlságosan nyomasztó ez a világ. Aztán valahogy olyan lassú lett a történet, annyira nem fogott meg a főhős és a fonalfestés, hogy elkezdtem unni. Egyedül az tartotta bennem a kíváncsiságot, hogy vártam, mikor robban a bomba, mikor derül fény a háttérben megbúvó dolgokra. Csakhogy ezt sem kaptam meg a könyvtől...

A világ persze nyomasztó, sok a szörnyűség és ez megint gyerekszemszögből van tálalva, de ennyi és nem több. Az olvasó egyetlen kérdésére sem kap választ ezzel a messzi közösséggel kapcsolatban és a könyv végi csavar annyira átlátszó, hogy nem is nevezném fordulatnak.

Még a szereplőket sem tudtam megkedvelni. Egyedül Matty volt szimpatikus, mert Kira túlságosan direkt volt az én ízlésemnek és Thomas nem sok vizet zavart. Erőteljes karakterek nélkül pedig még laposabbá vált ez a történet.

Pedig olyan sokat ki lehetett volna hozni belőle. Mintha az írónő nem vette volna elég komolyan ezt a világot, vagy csak gyakorlásnak szánta volna a következő könyvéhez. Az emlékek őréhez képest ez bizony unalmasan lapos volt és a mondanivaló sem tudott kibontakozni. Hiába volt adva a kitaszítottság, a küzdelem és a színek, minden elvesztek valahol útközben, így viszont a könyv nem vitte igazán messze az olvasókat.

Lehet, hogy túl magasak voltak az elvárásaim, de ez most nekem cseppet sem tetszett. Épp ezért csak azoknak ajánlom, akik félre tudják tenni az írónő másik könyvének mércéjét vagy esetleg nem olvastak még semmit tőle. Azonban gyerek kezébe még így, hogy nincs foga a történetnek, sem adnám.

Kiegészítés:

Most kicsit elment a kedvem Lois Lowry további könyveitől. Félek, hogy nem tudják visszahozni az erőteljes kezdeti szintet, így kicsit várok velük.

A következő könyvet, Hírvivő így nem a közeljövőben fogom elolvasni, de valamikor majd sort kerítek rá, hátha mégis kikerekedik ebből a történetből valami ütősebb.