Páros, páratlan

Szeretem Jojo Moyes könyveit, mert egyszerre romantikusak, kalandosak és mindig van bennük valami tanulság, mint a jó mesékben. Előző két könyve után (Mielőtt megismertelek és Akit elhagytál) ezért magas elvárásokkal és lelkesen csapok le mindenre a tollából. 

Ez a könyv azonban most mégsem kapott el annyira.

A borító mutatós, külön piros pont a homokba rejtett számokért és az ajándék könyvjelző sem maradt el. 416 lapjával kellemes vastagságú olvasmány. A kiadó tehát jó munkát végzett, bár Tanzie nevét rendszeresen elírták.

Fülszöveg:

"Az életben többnyire egyszerű a matek: a páros ügyek sokszor páratlanul zűrösek. Több okból is szörnyű, ha az embert elhagyja a gyerekei apja, egyebek közt a pénzügyek meg a szörnyű csalódás miatt is. De még a végtelenül fárasztó, minden energiát felemésztő anyagi küszködésnél is rosszabb, hogy amikor olyasmi történik, amivel nem tudunk mit kezdeni, akkor az egyedülálló szülőnél nincs magányosabb ember a világon.
Így van ezzel Jess is, aki egyedül neveli kislányát, Tanzie-t és a férje korábbi kapcsolatából származó fiát, az emós Nickyt, aki a szomszéd srácok miatt igen nehéz helyzetben van. A kislány viszont matekzseni, de akármennyit gürcöl Jess, a Tanzie tehetségéhez illő méregdrága magániskolára sehogy nem jön össze a pénz. Hacsak… hacsak meg nem nyeri a skóciai pénzdíjas matekversenyt. Odáig azonban el is kell jutni. Skóciáig hosszú az út, főleg, ha egy ócska tragaccsal indul útnak az ember, ráadásul forgalmi nélkül. Ekkor lép a színre Ed, a lapátra tett cégvezető, akinek pénze és ideje is van jócskán. Neki más gondjai akadnak: a törvénnyel került összeütközésbe. És persze magányos, és komoly lelkifurdalás gyötri."

Van valami megkapó az utazásban. Valami kalandos, valami váratlan, valami nem hétköznapi, így aki erre épít történetet, nem eshet nagy hibába. Jojo Moyes tehát ismét remek alapötlethez nyúlt és szépen fel is építette a szokásos alapossággal, nekem mégis hiányérzetem volt.

A szöveg persze rendben van, az írónő stílusa most is könnyed, bár talán egy csipettel több humor elfért volna még. A karakterek is hozzák a szokásos színvonalat. Nagyon szeretem, hogy minden szereplője érezhetően emberi, hibáznak, cseppet sem tökéletesek, mégis jó emberek. A hozzájuk tartozó bonyodalom is borítékolva van, hiszen akad itt minden bírósági ügytől, egyedülálló szülőn át a kamaszok beilleszkedési gondjáig. A cselekmény pedig halad, nem siet, de nem is lassít és egy percre sem válik unalmassá. No, de ha ennyi benne a jó adalék, mi vele a gondom? Kevés.

Az alapötlet kiváló, a problémák érezhetőek, a szereplők szimpatikusak, de nem ad többet egy váratlan utazásból fakadó kalandnál. Könnyed romantikus regények élkategóriájába tartozik, ám szemben az írónő előző két mélyebb kérdéseket boncolgató könyvével, ez a kötet pusztán szórakoztatni akar.

könyv és könyvjelzője

Félreértés ne essék, akad itt is bőven dráma, lehet izgulni a főhősökért, de nincs éle és Moyes kezd kiszámíthatóvá válni a szememben. Néhány dolog persze már a fülszöveg alapján borítékolva van, de az, hogy a végén ismét eljátszotta a "Na, még egy drámai csavar, aztán jöhet a happy end!" figurát, kezd sablonossá válni. Ráadásul ismét nem merte elsüllyeszteni azt a hajót. Oké, kell a boldog befejezés, így jön át az üzenet, de annyira elüt a regény 350 oldalának való életből merített küzdelmétől az utolsó oldalak boldogan éltek amíg meg nem... befejezése. Egyszerűen nem érzem az egyensúlyt.

Pedig az írónőnek van bőven érzéke az érdekes figurákhoz és az izgalmas csavarokhoz, csak nem mindig használja ki. Ott vannak például a gyerekek, akik véletlenszerűen kapnak egy picike megszólalási lehetőséget a két főhős mellett. Azonban, míg Tanzie (ilyen névvel egyszerűen muszáj matekzseninek lennie...) személyisége elég teret kap, Nicky el van hanyagolva. Pedig az első megszólalása ütős volt, utána azonban meglehetősen gyenge lett. Nem volt szufla a srácban, pedig belőle aztán ki lehetett volna hozni egy igazi lázadó, morcos kamaszt, mégsem sikerült. Sőt, megkockáztatom, hogy a hangvétele nem volt eléggé fiús sem.

Összességen tehát jó könyv ez, végig lekötött és szórakoztatott, de ismerve az írónő eddigi munkásságait, többet vártam tőle.

Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, akinek picit is megtetszett, mert érdemes elolvasni. Egyedülálló anyukáknak különösen élvezetes olvasmány lehet.