2015. július 4., szombat

Mozgóképek XXXIV.

Ezúttal is négy filmet hoztam és most is meglehetősen változatos a műfaji paletta.

Hotarubi no Mori e / A szentjánosbogarak erdeje

"Hotaru a nyarat a nagyszüleinél tölti vidéken, ahol a szóbeszéd szerint a közeli erdőben youkai-ok élnek. Ahogy a legtöbb gyereket, úgy a kislányt is érdeklik a mondák meselényei, de egy felfedezőútja során, túl mélyen bemerészkedik az erdőbe és eltéved. Éppen szorult helyzetét siratja, amikor egy furcsa, maszkos fiú jelenik meg a fák között. A fiú, aki később Ginnéven mutatkozik be és állítása szerint egy youkai, szívesen segít Hotarunak kitalálni az erdőből, csupán egy dolgot köt a lelkére, soha, semmilyen körülmények között se érjen hozzá, mert ha emberi kéz érinti, akkor örökre eltűnik."
Mindössze 45 perces rövidfilmről van szó, mivel  Midorikawa Yuki egyfejezetes mangája alapján készült. A történet épp ezért rövid és egyszerű, ugyanakkor nagyszerű. A hangulat megragadó, a látvány gyönyörű, a zene passzol és a mondanivaló is adva van. Igazi kincs ez a történet, amit csak ajánlani tudok. Drámakedvelők előnyben, de senki sem fog csalódni benne, ha szereti a természetfeletti, pasztellszínű és mosolygósan szomorkás történeteket.

Duff

"A DUFF a Designated Ugly Fat Friend, magyarán kb. az “ügyeletes, ronda, dagadt barátnő” kifejezés rövidítése, amit a 17 éves Bianca (Mae Whitman) “érdemel ki” egy Wesley nevű sráctól, akit minden jóképűsége ellenére is ki nem állhat. Amikor rádöbben, hogy bizony a többiek is DUFF-ként tekintenek rá, végül pont Wesley-től kér tanácsot, hogy mit tehetne ez ellen. Miközben Bianca elszántan küzd, hogy e megalázó címtől megfosszák, egyre közelebb kerül a gyűlöletes Wesley-hez, aki viszont egyre szimpatikusabbnak tűnik föl a szemében."
Két okból néztem meg ezt a filmet. Könyvadaptáció és a könyvet sokan dicsérték, illetve épp könnyed vígjátékra vágytam. Sajnos, azt kell mondanom, csalódtam.
Ezt a történetet ugyanis, ha nem is pont ilyen formában, de ezerszer láttam vagy olvastam már. Az alap tehát elcsépelt és ezt még a humor sem teszi többé. Egy-két jeleneten kívül nem volt igazán vicces, így pedig végig untam a filmet. A szereplők szokványosak, a cselekmény rettentően kiszámítható és a párbeszédek sem pörögtek igazán. Egyszerűen nincs ebben a filmben semmi különleges, ami kiemelhetné a hasonló (szinte ugyanilyen) filmek tengeréből. Nekem rettentően kevés volt és elvette a kedvem a könyvtől is.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik ezredszerre is szeretik a rút kiskacsa összejön a herceggel felállást.

Távozz tőlem, Sátán!
"Aki New Yorkban rendőr, az nap mint nap találkozik a bűn és gonoszság minden formájával. Sarchie (Eric Bana) azonban képtelen hozzászokni ahhoz a sok fájdalomhoz, amivel szolgálatban kénytelen szembenézni. Most egy egészen különös gyilkosságsorozat ügyében kénytelen nyomozni. A megmagyarázhatatlan és megmagyarázhatatlanul kegyetlen gyilkosságok felzaklatják, és a szolgálaton kívüli óráit is tönkreteszik: pedig azokat a kislányával és gyönyörű feleségével szeretné tölteni. Amikor már úgy érzi, beleőrül az egyre csak ismétlődő esetekbe, találkozik egy pappal, aki nem hord reverendát, és legalább olyan kemény figura, mint egy New York-i zsaru. És azt állítja, tudja, mi áll a borzasztó bűncselekmények hátterében."
Applequeen barátommal csajos délutánt tartottunk, vagyis egy extrán egészséges anyagokból készült ebéd után megnéztünk egy filmet miközben egészségtelen nassolni valókat tömtünk magunkba. Nem ez volt az első horror, amit ehhez a programhoz választottunk és nem is a legjobb.
A történet inkább thrillerre hajaz és nincs benne semmi ijesztő. Egy kis nyomozás, szokásos családi gondok, csipet természetfeletti és egy  pap, aki nagyon lazának akar tűnni. Szóval nem egy mélyenszántó alkotás, de nem is ez a cél, hanem a szórakoztatás. Nos, nem jött össze. A cselekmény teljesen kiszámítható, a pap inkább fura mint menő, a főhős bosszantó és a gonosz, nos a gonosz egy szóval: gagyi. Ilyen nevetséges ördögűzést régen láttam. Értelem tehát nem sok akadt benne, logikai baki ellenben bőven. Szóval egy újabb vacak ördögűzős szerencsétlenség, ami előbb vált ki kínos kacajt vagy undorodó grimaszt a nézőből, minthogy egy kicsit lúdbőrözzön az ember karja.
Csak azoknak ajánlom, akik szeretik a gyenge minőségű, horrornak csúfolt filmeket.

Későnérők
"Megan (Keira Knightley) huszas évei közepén is csak sodródik az árral. Túlképzett, alulfoglalkoztatott, és még mindig gimis szerelmével él együtt. Amikor a barátja megkéri a kezét, bepánikol és rájön, nem akar olyan lenni, mint a barátaik, akik már mind megállapodtak és karrierjüket építik. Minden megváltozik, maikor összetalálkozik és beköltözik a 16 éves Annikához (Chloe Grace Moretz) és annak egyedülálló, életunt apjához (Sam Rockwell)."
Első ránézésre tipikus romantikus történetnek tűnik, de olyan finoman van tálalva, hogy lerázza magáról a sablon címkét.
Nagyon tetszett, hogy a főhős útkeresése került a középpontba, amihez nem volt szükség extrém helyzetekre és ami pont olyan kusza volt, mint a valóságban. Ez a film egyszerűen hiteles és nagyon jó pillanatban kapott el. Aki érezte már úgy, hogy egy sötét alagútban sétál és nem tudja, mi jöhet vele szembe, az értékelni fogja. Persze nem szükséges egyetérteni a szereplőkkel, de mégis meg lehet érteni a vívódásukat. Felnőni nehéz, az elvárások néha belepnek minket és a tömeg nyomása nagyon frusztráló tud lenni, de ha hagyunk magunknak időt a saját utunk kibontakozására, jóra fordulnak a dolgok, akár a filmben.
Szóval, bár kissé lassú tempójú, tetszetős film csipetnyi mondanivalóval. Elsősorban azoknak ajánlom, akik későnérőnek tartják magukat, de bárkinek jó lehet délutáni kikapcsolódásként.

Értékelés:
Hotarubi no Mori e             ->  10
Későnérők                           ->  8
Duff                                     ->  6
Távozz tőlem, Sátán!          ->  5

Zárszónak hoztam egy kis The Doors-t, mert nem tudom, mit vétett Jim Morrison, hogy az említett horrornak csúfolt film a sötét oldalhoz kötötte. Talán csak kellett valami a filmbe, amit a néző szerethet... mert a felcsendülő dalokon kívül nem sok pozitívat láttam benne.
Ja, és ha ezek szerint Jim Morrison az ördöggel cimborál, váltok egy jegyet a pokolba, mert ott garantáltan jó buli lesz...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése