Az Igazi

A feleségkereső uralkodói valóságshow utolsó kötete.

Az első könyvet (A Párválasztó) nagyon szerettem, mert aranyos volt és humorosan könnyed. Cseppet sem éreztem túlzásnak a romantikát és könnyen megkedveltem a szereplőket. A második résznél (Az Elit) azonban csappant lelkesedésem a szerelmi huzavona számlájára írva. Ezek után fokozottan kíváncsi voltam, milyen korona kerül a sorozat végére.

A borító tökéletes, szépen passzol az előzményekhez és most a hölgy is bájosnak tűnik rajta. 346 oldalával vastagsága is megszokott, és bár akad benne elgépelés nem is egy, összességében nincs panaszom a fizikai kivitelezésre.

Fülszöveg:

"Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. "

A könyv elején kicsit megijedtem, hogy hiába jutott a második rész végén döntésre America, ismét kezdi előröl a nyafogást a két fiú között. Utána azonban sikerült megnyugodnom, mert a döntése végeleges volt, csak nem bírta ezt kimondani és ezzel az idegeimre ment.

Amennyire kedveltem a főhősnőt a sorozat elején, úgy kezdett elegem lenni belőle a végére. Elvileg önzetlen és kedves teremtés, én mégis úgy éreztem, hogy nagyon is önző. Sosem próbálta a fiúk szemszögéből is megnézni a dolgokat, ráadásul nem adta meg a hercegnek az egyetlen dolgot, amire vágyott, cserébe mégis elvárt mindent. A palotaőrt illetően pedig teljesen vaknak bizonyult.

Szóval nem lett a szívem csücske a lány, de a fiúk kissé kiegyensúlyozták a dolgot. Aspennel csak sikerült megbarátkoznom valamennyire, bár jobban a sarkára állhatott volna. Maxon pedig, nos ő a főnyeremény. Szegény srác hiába herceg, szívás az élete és tökéletesen megértettem, mennyire elege volt már a rengeteg érdekből, amelyekkel befolyásolni kívánták. Kedvelem a karakterét, bár a nyílt hősszerelmes szerep nem állt jól neki.

A többi szereplő nálam a futottak még kategóriába került, hiába igyekezett az írónő megkedveltetni a többi lányt és csúnyának beállítani a királyt. Utóbbi nem egy ma született bárány, de sokkal negatívabb is lehetett volna. A történet hangsúlya így egyértelműen a főszereplők felé tolódott.

A fő konfliktusszál ezek után természetesen a szerelem, az írónő mégis igyekezett kicsit kiszínezni a dolgokat. Felkarolta a lázadók vonalát és még ha gyengén is, de bevont egy kis belpolitikát és ez nagyon tetszett. Tetszett, mert izgalmasabbá tette a könyvet és tetszett, mert jobban kibontakozott tőle ez a világ. Azonban a vége nem úgy sült el, ahogy megérdemelte volna.

Kiera Cass tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, a vége mégis annyira kiszámítható volt, hogy egy mondat után tudtam, mi lesz az aktuális fejezetben. Először elsütötte a szokásos szerelmi drámát (Köszönet érte America ostobaságának!), majd meghintette egy nagy adag porcukorral (Kiver a víz a szerelmes levelektől...) és hogy feltegye rá azt a bizonyos csillogó koronát, még nyakon öntötte az egészet egy váratlannak szánt, de szörnyen kiszámítható akcióval. És hogy mi sült ki ebből az egészből? Könnyedén elvarrt szálak (azaz iktassunk ki mindenkit, aki a boldog befejezés útjában áll) és még egy kis giccs, mert enélkül nincs uralkodói lagzi.

Összességében tehát nem vagyok elragadtatva a befejezéstől, mert ebből a jó alapötletből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ettől függetlenül ajánlom a könyvet mindazoknak, akik az előző részeket szerették, mivel giccs és indokolatlan dráma ide vagy oda, szórakoztató ez az uralkodói szerelmi történet.

Kiegészítés:

Azt mondtam volna, hogy befejeződött ez a sorozat? Nos, nem egészen. Nemrég megjelent a negyedik könyv, amely bár America szerelmi története lezárult, tovább fűzi ezt a nem mindennapi valóságshow-t.

A koronahercegnő a sorozat után 20 évvel játszódik és szerepcserét ad, vagyis ezúttal urak versengenek egyetlen hölgy szívéért. Habár nem érzem úgy, hogy erre feltétlenül szükség lett volna, kíváncsi vagyok, hová tudja még fokozni az írónő a dolgokat, így ha lehetőségem adódik rá, elolvasom.