2014. március 3., hétfő

Mozgóképek XVIII.

Hű, már március van. Itt a tavasz! Lassan lehet parkban olvasni, ami valószínűleg a filmnézést háttérbe szorítja majd. Egyelőre azonban nem kell a rovat válságától tartani, mert ezúttal is hoztam három filmet.

Thor - Sötét világ
"Thor a Föld és a Kilenc birodalom védelméért száll harcba egy eddig az árnyakban bujkáló ellenséggel, aki most magát az egész univerzumot akarja. A Thor és A bosszúállók eseményeit követően, a Sötét világban Thor a világegyetem rendjéért harcol, eközben azonban egy ősi faj a bosszúra szomjazó Malekith vezetésével visszatér, hogy az egész univerzumot sötétségbe taszítsa. Még Odin és Asgard sem tud szembeszállni azzal az ellenséggel, akivel Thornak szembe kell néznie. Veszélyes úton indul el, mely során újra találkozik szerelmével, Jane Fosterrel és fel kell áldoznia mindent, hogy megmentse a világot."
Hirtelen felindulásból elkövetett filmnézés eredménye. Az első Thor filmet is láttam természetesen, ám nem hagyott bennem mély nyomot. Elment, de nem lett a kedvenc Marvel filmem. Mégis adtam egy esélyt az új résznek, amiről több jót hallottam, mint rosszat, illetve azt, hogy milyen csavaros és bonyolult. 
Nos, én untam. Ha nem lett volna benne Loki, aki eszméletlen poénokat vitt bele még akkor is, mikor a kisujját sem mozdította, akkor elpazarolt időnek tekintettem volna ezt az egészet. A csavar nem volt csavar, mert azonnal ki lehetett találni és nekem túlságosan sci-fi volt. Nem az én világom...
Ettől függetlenül a Thor és Loki rajongók biztosan élvezni fogják. Ha viszont az első rész nem hatott meg, ez sem fog.

Valentin nap
"Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, ám ez a nap sem mentes a feszült pillanatoktól, fordulópontoktól. Új kapcsolatok születnek, és régiek érnek véget, egy már véget ért kapcsolat elejtett fonalát épp ma veszik fel. Szerelmek, szakítások, újrakezdések. Morley (Jessica Alba), Liz (Anne Hathaway), Reed (Ashton Kutcher), Holden (Bradley Cooper), Kara (Jessica Biel), Kate (Julia Roberts) és a többiek a szerelem csapdájába estek, és nem tudják, hogyan másszanak ki belőle."
Stílusosan, vagy közhelyesen -  kinek hogyan tetszik -, pont Bálint napon néztem meg ezt a filmet. Anyukámmal csajos délutánt tartottunk filmezéssel és nassolással. Mikor közösen választunk filmet, általában a romantikus vígjátékok lesznek a befutók, vagy épp a színészek, ez a film pedig tökéletesen ötvözi ezt a két szempontot.
Aranyos, romantikus kis könnyedség, sok pici történetecskével a szerelem ezer arcáról és mindezt remek színészek előadásában. Persze volt olyan történet, ami kevésbé érdekelt és olyan is, ami akár hosszabb változatban is működött volna, mégis így volt jó. Nagyon tetszett, ahogy összefonódtak a szálak, ahogy spontán találkozott egyik történet főhőse a másikkal. Remekül volt összerakva és külön pontot érdemel, amiért nem csupán a szerelem, hanem a romantika napjához fűződő viszonyokat is megpróbálta több szempontból bemutatni. Mert bár lehet szeretni, utálni, vagy inkább névnapot tartani helyette, tény hogy mindenkinek van róla véleménye.
Szóval ez egy aranyos romantikus film néhány kifejezetten humoros jelenettel. Aki pont ilyenre vágyik, garantáltan nem fog csalódni.

Ami meg ezt a rózsaszín napot illeti, bár a giccses, piros szívecskéktől pszichopata gondolataim támadtak, nincs vele különösebb bajom. Ez csak egy jó alkalom, hogy meglepjük valami aprósággal azokat, akik fontoska nekünk. Ó, igen, átvett ünnep, meg üzlet blablabla, csak azt felejti el mindenki, hogy rosszul vettük át, ami már a mi hibánk... Több európai országban Bálint nap a barátság napja is, míg mondjuk Japánban csak a lányok ajándékoznak,  nem is akármit, saját készítésű csokoládét a kiszemelt fiúnak. A barátságok pedig fontosak, míg a lányoknak ez egy jó alkalom lehet, hogy megtegyék azt a bizonyos lépést, amire amúgy nincs bátorságuk, negatív következmény nélkül. (Utána van egy Fehér napnak nevezett alkalom is, amikor a fiúk viszonozzák ezt a kedvességet a lányoknak, úgyhogy nem egyoldalú a dolog.)
A kedves gesztusok köré épült alkalmak pedig kellenek, megszínesítik a szürke hétköznapokat.

Levelek Júliának
"Az újságírói álmokat dédelgető Sophie a munkamániás szakáccsal, Victorral él. A férfit jobban izgatja az étterme megnyitása, mint a menyasszonya. A pár Veronába utazik egy romantikus kirándulásra. Sophie bánatára Victor nem vele, hanem a helyi ételekkel és italokkal van elfoglalva. Egyedül indul hát a város felfedezésére. Júlia házánál egy ötven éve írt levélre bukkan, melynek írója az ifjúkori olasz udvarlója után kutat. Sophie válaszol neki, mire meglepetésére előkerül a levél írója. A lány csatlakozik Claire-hez és az öntelt unokájához, együtt indulnak a rég elvesztett kedves után."
Másik romantikus kis semmiség.
Az alapötlet tetszetős, Róma ideális környezet és az elcsépelt Shakespeare sztori akkor is megunhatatlan, ha nem mindenki szereti. (Mint például én.) Tetszett is az elején, ahogy kibontakozott, ahogy a karakterek kinyíltak és a múlt utáni nyomozásba vetették magukat. Jót tesz a női néző lelkének, ha ilyen hosszú idő elteltével is parázsló szerelmet lát. Csakhogy, amilyen aranyos és romantikus az elején, sajnos pont olyan nyálas a végén. Nem volt elég a klisékből, el kellett sütni az összeset az utolsó negyedórába sűrítve. Ez a tömény, negédes, ragadós csöpögés pedig megmérgezte nekem az összhatást.
Kifejezetten romantikus lelkű egyéneknek ajánlom, aki kevésbé rózsaszínűen szereti, lehet hogy nehezen emészti meg.

Hát ezt a három filmet néztem meg az elmúlt hónapban, no meg az összes Harry Potter filmet, amit már említettem egy másik rovat bejegyzésében, így inkább nem ismétlem magam. A végére jöjjön még a pontozás:

Értékelés:
Valentin nap                ->   9
Levelek Júliának          ->  8
Thor - Sötét világ         ->  7

A Harry Potter filmek természetesen 10 csillagosak mind, nincs ezen mit elmélkedni vagy magyarázni. Megunhatatlan alkotások.
Ráadásnak még egy kis Loki, mert ezt a képet nem hagyhattam ki. 
Nem vagyok kifejezetten rajongója, de ezzel az "olvasgatok, ti meg öljétek meg egymást, ha akarjátok" viselkedéssel teljesen levett a lábamról. 
Az olvasni szerető férfiak amúgy is a gyengéim. Természetesen csupa önző indokból, ha ugyanis szeret olvasni, nem fog megsértődni, amiért sok időt töltök a nyomatott betűk társaságában, vagy mert belehabarodom egy regényszereplőbe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése