2014. március 21., péntek

Vörös kert 1.

Ennek a mangának nem szokványos a megjelenése. Az általánossal ellentétben ugyanis a Vörös kert előbb egy anime volt és csak utána lett belőle képregény is. Épp ezért a szerzőségi címkénél nálam Gonzo néven szerepel - ahogy a borítón is -, hiszen a Gonzó stúdió fejéből pattant ki ez a történet, így nem lehet csupán egy ember nevével ellátni ezt a csapatmunkát.
A rajzoló, Kirihito Ayamura azonban megérdemli, hogy kiemeljük. Remek munkát végzett, ami a gyönyörű borító alapján is könnyen kikövetkeztethető. A manga rajzolása igazán igényes és szerintem mérföldekkel szebb, mint az anime grafikája.
Mangatack Kiadónak köszönhetik a magyar olvasók és oldalszámra kényelmes vastagságú 184 lapjával.
Fülszöveg:
"Négy lány – négy külön egyéniség. Egy iskolába járnak, egy valami összeköti őket: egy teljesen elfelejtett éjszaka. Valami szörnyű dolog történt velük, de képtelenek visszaemlékezni rá, hogy mi, csak sejtéseik vannak. Akkor derül ki az igazság, amikor megjelennek a lepkék…"
A fülszöveg nem sokat árul el a történetről és ez így van jól. Én még ezt a rövid összefoglalót sem futottam át, mikor elkezdtem olvasni, így minden meglepetésként ért.
Nem tudom, mire számítottam, de néhány lap után kikerekedett a szemem egy "Ja, hogy ez vámpíros sztori!" felkiáltással. Félreértés ne essék, nem egy Drakula stílusú és nem is ezeken a vámpírszerű szörnyeken van a hangsúly, legalábbis ebben az első kötetben még csak mellékszereplők.
Ez a manga, ha be kellene skatulyáznom, misztikus thrillernek mondanám. Misztikus az említett természetfeletti vonal miatt és thriller, mert szövevényes a cselekménye és az olvasó lassan rakja össze a kirakós darabkáit a szereplőkkel együtt.
A cselekmény nem egyenes vonalban halad, hanem ugrál az időben és a szereplők között is. Ez pedig kellő koncentrációt és figyelmet követel az olvasóktól. Nekem mondjuk nem okozott nehézséget pedig buszon, illetve az egyetemen olvastam ki, de többen sérelmezték a nehezen követhetőséget. 
Az első kötet csak bemelegítés, az olvasó megismeri a szereplőket, lépésről lépésre összerakja velük az elfeledett éjszakát és a végén sok-sok kérdés kavarog a fejében.
A szereplők valóban külön egyéniségek, mindegyik lány más természet és máshogy kezeli a helyzetet. Nekem Claire volt a kedvencem, mert erős és határozott jellem. A főhősnő, Kate nekem túlságosan labilis volt, bár különösebb problémám nem akadt sem vele, sem a többiekkel.
Ahogy már említettem, Kirihito Ayamura remek munkát végzett. Sokkal szebben ábrázolta a szereplőket, mint az anime, mégsem ezzel fogott meg igazán. Egy ilyen történethez, amiben sok a sötétség és a halál árnyéka, kellően komor hangulat passzol. Ezt pedig a rajzoló remekül érzékelteti az aprólékos, gyakran satírozott hátterekkel. Sötét, komor, mégis gyönyörű, vagyis remek munka. Ráadásnak pedig nem félt nem csupán a vámpírszerű lények csúnyaságát hangsúlyozni, hanem a lányok esendőségét is. Mikor megrémülnek, sírnak és kiakadnak, ugyanúgy eltorzulnak a vonásik, mint a hús és vér embereknek.
Összességében tehát egy érdekes manga szép kivitelezésben. Nekem tetszett és kíváncsian várom a folytatást.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a komor hangulatú történeteket és nem zavarja őket, ha nem minden teljesen világos. Akit viszont zavar, ha a szálak bonyolult pókhálót alkotnak és csak szép pillangókat ábrázoló képekre vágyik, az keressen egy másik, vidámabb műfajú mangát.

Kiegészítés:
Sajnos rossz hír a magyar olvasóknak, hogy bár a második kötet 2010-ben megjelent, azóta semmi hír a további részekről. Épp ezért elég bizonytalan sorsú ez a történet. Pedig egyáltalán nem hosszú sorozat, mindössze 4 kötetes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése