2014. március 1., szombat

Állatfarm

Azt hiszem, Orwell rajongója lettem. Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de biztosan nem az utolsó. Az 1984 után kicsit tartottam tőle, hogy az a kötet volt a csúcs, így a többi munkáját hozzá fogom mérni és esetleg csalódhatok. Nos, tévedtem. Az Állatfarm is van olyan lenyűgöző, mint a nagy kultuszkönyve.
1945-ben jelent meg először és azóta sok-sok kiadást megélt. Újra és újra új borítót is kapott. Nekem az 1989-es változathoz volt szerencsém és talán ez a borító a legtalálóbb. Szintelen, mégis tökéletesen kifejezi a lényeget.
Nagyon vékony könyvecske, picivel több mint száz oldal, így gyorsan végig lehet lapozni. Ráadásul, ahogy az alcím is ígéri, Tündérmese, ami az olvasmányosságán is meglátszik.
Fülszöveg:
"Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…"
Zseniális könyv! Egyszerű és szemléletes bemutatása a diktatúra kialakulásának.
Orwell fogta azt, mit a világban látott és írt róla egy mesét állatokkal a főszerepben. A kommunizmus és az állatizmus párhuzama állandóan felbukkanó elem, hiszen elsősorban a sztálini rendszernek szól ez a regényformát öltött fricska, mégsem csupán erre épül ez a farm. Az állatok között ugyanis megtalálható minden nézőpont, minden embertípus és minden politikai és világnézet. Mr. Jones állatai sokszínűek, ahogy az emberiség is az, és mind másképp reagálnak a helyzetekre.
Természetesen saját mivoltukat sosem hazudtolják meg. (A birkák ostobák, a macska lusta, a kutya csak a parancsnak él stb. - csupa sztereotip állat. ) No, meg a nevüket, mert több szereplő beszélő nevet is kapott, hogy még egyértelműbbek legyenek az utalások és párhuzamok.
A könyv valóban tündérmesének indul. Az elején minden szép és jó, már szinte idillikus. Nagy remények és nagy álmok elevenednek meg az állatok előtt egy olyan világról, ahol minden négylábú egyenlő és teljes harmóniában élhetnek. Aztán persze ezek az álmok fokozatosan megmérgeződnek a további elképzelések által és bebizonyosodik, mégsem olyan egyszerű az egyenlőség. Itt nem csak a diktatúra csíráira gondolok, hanem a különböző állatfajok okozta eltérésekre is, mint amilyen az olvasás elsajátítása.
Az olvasó persze tudja, sejti hova vezetnek az események, mégis kicsit olyan, mint a Major állatai, bizakodik és vár. Aztán egyre mélyebbet csalódik a szereplőkben. A tündérmese pedig egy igazi Grimm mese lesz tele erőszakkal és vérrel. Számomra Bandi sorsa volt a mélypont.
A felépítés tehát remek és mindez egyszerű, világos nyelvezetben valósul meg. Láthatóvá téve a fogaskerekeket, amik ezt az egészet mozgatják,és így az olvasó könnyedén felfogja, hogyan alakul ki a nagy álmokból és demokratikus elképzelésekből a kevesek önkényuralma. A történet vége pedig felteszi rá a koronát és kifejezetten üt.
Összességében tehát egy nagyszerű és tanulságos tündérmese ez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Érdemes Orwell könyveit olvasni.
"MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL"
Kiegészítés:
Orwell meglehetősen sötét világképet fest le, amit még a tündérmese elemei sem tudtak ellensúlyozni. A kiábrándultság szinte sugárzik belőle, én mégis nagyon szimpatikus írónak találom. Biztosan olvasok még a tollából.
Azt pedig, hogy a saját nézőpontját is megjelenítette az állatok vegyes társaságában, remek húzásnak tartom. Ha valaki tudni akarja, milyen az író világképe, különösen figyelmesen olvassa Benjámin, a szamár sorait.
"Csak az öreg Benjámin állította, hogy hosszú életének minden részletére emlékszik, és tudja, hogy a dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség; a szenvedés és a csalódás, mondta, az élet megváltozhatatlan törvényei."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése