2014. március 22., szombat

Egy könyvmoly naplójából IV.

Ismét összegyűlt egy csokorra való anekdota könyvimádó megnyilvánulásaimból, úgyhogy eljött az ideje a rovatírásnak.

Kezdetnek visszautalnék a rovat előző bejegyzésére. Ott megjegyeztem, hogy rendeltem két könyvet. Az Archívum és az Árnyalatnyi remény a két szóban forgó kötet, amikre még nem sikerült időt szakítanom, azt azonban akkor még nem tudtam, hogy ez a két könyv kapcsolatban áll.
Miután átvettem őket és a szokásos barátkozási köröket futottam velük, vagyis simogatás, szagolgatás, belelapozás, meglepő felfedezést tettem. Az Archívum borítóján Ruta Sepetys ajánlója díszeleg, aki pedig az Árnyalatnyi remény írója. Ilyen véletlenek ritkán vannak, így megállapítottam, remek párost választottam és bizonyára jól megférnek majd a könyvespolcomon.
Ehhez tartozik még egy információ, amit szintén elejtettem a rovat előző bejegyzésében. Ruta Sepetys Budapestre látogat és dedikálós, beszélgetős estet is tart. Az esemény április 8-án lesz az Allee bevásárlóközpont Libri boltjában este hat órától. Természetesen nem fogom kihagyni és addig szándékomban áll elolvasni a könyvet is. Akit érdekel és teheti, jöjjön. (Egyelőre még nem szerveztem magamnak társaságot, szóval aki őrült könyvmoly kísérőre vágy, szóljon nyugodtan.)

A könyvtárakat sem hanyagoltam el az elmúlt hónapban. Még akkor is sikerült belezsúfolnom napirendembe, mikor alig maradt rá pár órám. Gyakorlatilag hazaérve a vasútállomásról szinte egyenesen a könyvtárba vezetett az utam. 
Bent célirányosan haladtam a gyerekrészleg felé, hogy néhány mangát begyűjtsek, mikor ismerősbe botlottam. Kicsit beszélgettünk, majd mikor jött velem mangát vadászni, megjegyezte, most ő is szívesen olvasna valamit, de nem tudja mit, ajánljak neki. Erre persze vérszemet kaptam és rögtönzött idegenvezetést tartottam a könyvtár polcai között.
Mentünk a sorokban, miközben kommentáltam: "Ez jó könyv. Ez kevésbé. Ezt jobb ha nem olvasod. Ó, hát ez is bent van, akkor jön velem haza. Itt is van néhány jó." és így tovább. Néhányat a kezébe is nyomtam, szegény alig bírt követni, közben pedig vadásztam össze azokat, amik nekem kellettek és róluk is ejtettem néhány szót. 
Mire a könyvtároshoz értünk a kezemben a szokásos könyvtoronnyal, nála meg az Állatfarmmal, amire sikeresen rábeszéltem, már valószínűleg zsongott a feje a sok könyves információtól. Meg is jegyezte, hogy úgy kiismerem magam a könyvtárban, mintha otthon lennék. Ezt persze bóknak vettem és csak vigyorogtam. Kéthetente ott bóklászom és fosztogatok, még jó, hogy tudom, mi merre van.

Korábban már írtam, hogy szinte bárhol és bármikor képes vagyok olvasni. Még főzés közben is a sorokat bújom, míg felforr a víz. Talán én vagyok az egyetlen, aki a koli konyhájába könyvvel megy.
A táskámban, így mindig lapul olvasnivaló. Ehhez kapcsolódik a következő eset:
Épp be akartam menni az egyik Sparba, mikor becsipogtam. Általában csipogok az elektromos kapuknál, amik nem kedvelnek és mindig nehezen engednek át, most mégis meglepődtem.
Biztonsági őr persze egyből mellettem termett, bár egyértelmű volt, hogy nem nyúltam le semmit, sőt inkább hoztam valamit.
"Van könyv a táskájában?" - tette fel a kérdést. Egyből rávágtam, hogy igen és a kérésre elő is kotortam a frissen vásárolt angol tankönyvemet. Gondoltam, biztosan ez csipoghatott, hiszen alig húsz perce vettem. 
Biztonsági őr letesztelte, nem csipogott, következő kérdés: "Van még más is?" Erre bólogatva előhúztam egy vaskos könyvtári tankönyvet. Biztonsági őr szerint a könyvtári vonalkód gyakran csipog. Letesztelte, de nem ő volt a hunyó. Már meg sem vártam a következő kérdést, egyből előhúztam még egy kötetet. Biztonsági őr lassan úgy nézett rám, mint egy bűvészre, ahogy nyuszi helyett könyveket varázsoltam elő. Ezúttal azonban megvolt a bűnös A vízisten menyasszonya személyében.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiszúrják az embert, ha néhány könyv lapul a táskájában...

Még egy történetecskét szeretnék elmesélni, ami pont ma esett meg velem.
Tegnap este olvastam különféle könyves fórumokon, hogy ma ingyenes könyv-bolhapiacot tartanak a főváros garázs bolhapiacán. Eddig még nem hallottam erről a helyről, de nem volt szükségem több magyarázatra, azonnal tudtam, ott a helyem. Queen B.-t is érdekelte a dolog, így együtt mentünk könyvnézőbe.
örökbefogadott könyvek
Ahogy sejtettem, antikvár könyvekről volt szó, abból is vagy tíz doboznyi. Volt köztük minden a tankönyvektől, a vallásos köteteken át a vicckönyvekig. Az állapotuk is hasonlóan változatos volt, akadt nagyon elrongyolódott, cseppet megviselt és csupán megsárgult is. A közös bennük talán csak az volt, hogy mindegyik 2000 előtti kiadású. 
Egy ember öt könyvet vihetett el ingyen és bár úgy terveztem, nem esek bűnbe és jól meggondolom, mi csábít el, sikerült begyűjtenem és örökbefogadnom négy kötetet.
Queen B.-vel szisztematikusan túrtuk sorba a dobozokat. Az első, amin megakadt a szemem A legyőzöttek volt. Csábított a fekete borító, a beletett cetli pedig, amin a már eltűnt külső borító belső fülszövege volt olvasható, érdekesnek tűnt. Mégis visszatettem a dobozba és inkább A Fekete Brigád ragadt a kezemben. Gondoltam, üres kézzel csak nem megyek haza, ez meg könnyed történelmi regény, ideális a célnak. Aztán ahogy haladtam dobozról dobozra, egy ezüstös borító is megfogott, a Beavatás, aminél nem csupán a magyar szerző csábított, hanem az ígéretes fülszöveg is. Mellette ismét előkerült a fekete borítós, így megint fontolóra vettem. Aztán belefutottam A bukott lányba, aminek a címe ragadott meg, fülszöveg ugyanis nem volt. A magyar szerző miatt, ő is a kezemben ragadt, majd megint megpillantottam a fekete borítót. szinte üldözött ez a könyv, így őt sem hagyhattam ott.
Szóval ezt a négyet adoptáltam, míg Queen B. ötöt. Kicsit sárgák, kicsit dohos szaguk van és az egyiknek gyűrött a csücske, a másikon meg van egy kis folt, de úgy gondolom, a bennük lévő szavak értékét ez nem csökkenti. A nyomtatott betűk értékének nem lehet szavatossága. 
Már csak azt kell kitalálnom, mikor szakítok rájuk időt, mert van még bőven olvasásra váró könyv a polcomon.

2 megjegyzés:

  1. A Sparos eseteden jót mosolyogtam. A női -moly- táskák rejtelmei. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Néha már túlságosan is rejtelmes, mint egy fekete lyuk, eltűnnek benne a dolgok.

      Törlés