Egy kifejezetten szórakoztató manhwa sorozat befejező kötete. Előző hat részről írtam külön-külön bejegyzéseket és mindegyiket remeknek találtam. Épp ezért nagyon kíváncsi voltam, hogyan ér véget a gyermeteg démonnagyúr és bolondokból álló udvartartásának története. Különösen a 6. kötet miatt, ami gyakorlatilag pontot tett a fő konfliktushelyzetre.
A borítóra ezúttal Raenef és Eclipse párosa került egy tipikus helyzetben, ami jó választásnak tűnik a történet lezárásához.
Vastagsága a megszokott, 176 oldal, gyorsan végig lehet lapozni.
Fülszöveg:
"Egyszer minden rossz jóra fordul… Kiképzés alatt álló démonnagyúrként Raenef hihetetlen dolgokat élt át. Számtalan ellenséggel harcolt, barátokat szerzett, valamint erős érzelmi kötelék alakult ki közte és tanára, Eclipse között. Szétszórtsága ellenére valahogy mégis okosabb, érettebb lett… és ez egyszerre mind köddé vált! Az utolsó kötetben Raenef újra az utcán találja magát, tátongó lyukakkal az emlékezetében, a tárcájában és a szívében. Tényleg ez a sors rendeltetett a világ legimádnivalóbb démonnagyurának?"
Szereplők a régiek, akad benne humoros jelenet abszurd helyzetekből és megjegyzésekből adódóan és a rajzolása is a megszokott, mégsem voltam megelégedve vele.
Úgy érzem, ez a rész teljesen felesleges volt. Egy felesleges problémával indít, aminek nem sok értelmét látom, és ami gyorsan meg is oldódik, mintha muszáj lett volna még egy picike kalandot írni/rajzolni a végére.
Ezt a kalandot pedig teljesen érdektelen epilógus történetek követik.
Bármennyire is szórakoztató Krayon vonzalma Erutis iránt, kifejezetten untam ezt a kis történetet a történetben. Lényegében nem történt benne semmi és a humora sem hatott úgy, mint mikor ez a szál a fő cselekményvonalban elrejtve bukkant fel. Erőltetettnek éreztem.
A másik epilógus, aminek akár "házimunka hadművelet" címet is adhatnánk, szintén hasonlóan felesleges és érdektelen volt. Mintha a kötetek végén felbukkanó extra képkockákat nyújtották volna túlságosan hosszúra.
Mikor a képregény végére értem, úgy éreztem, ezúttal teljesen feleslegesen olvastam el valamit. A hetedik kötet ugyanis nem ad semmit, sem a történethez, sem a karakterekhez. Felesleges elnyújtás semmi több, csak hogy a szerző kiadhasson még egy kötetet. A hatodik kötettel be kellett volna fejezni ezt az amúgy remek történetet. Ha az pár oldallal vastagabb lett volna egy gyors epilógussal, sokkal jobban járt volna mindenki.
Szóval csalódtam a hetedik részben, ettől függetlenül azonban olvassa csak el mindenki, aki már végiglapozta az előző részeket. Magas elvárásai viszont senkinek se legyenek, mert ez a sorozat leggyengébb pontja.
Aki pedig nem ismerné a Démonnaplókat és bohókás és kalandos képregényre vágyik, az csapjon le az első kötetre. A lezárástól függetlenül érdemes elolvasni ezt a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése