2014. február 21., péntek

Angyalnyár

Ez egy kiegészítő füzetecske Cynthia Hand angyalos trilógiájához. A második könyv, Angyalfény és a befejező rész Angyalvágy között foglal helyet és a nyári eseményeket foglalja össze.
A történet első két kötetét olvastam, tetszett is, így szerettem volna ezt a kiegészítő részt is átlapozni a harmadik könyv előtt. Hála Ribizlynek, sikerült.
A borító passzol az előzőkhöz, mégis eltér, hiszen nem került rá a női alak, ami jól mutatja kiegészítő jellegét. Erre amúgy azonnal rájön mindenki, mivel puha kötést kapott és nagyon vékonyka. Mindössze 98 oldal, gyorsan végig lehet olvasni.
Fülszöveg:
"Clara szabadulni igyekszik az emlékektől, amelyek Wyomingban kísértik, és a jövőre utaló látomásoktól, amelyekkel egyelőre nem képes szembenézni – ezért tökéletes menekülésnek tűnik, ha a nyarat Olaszországban tölti legjobb barátnőjével, Angelával… Amióta Angela az eszét tudja, mindig azt magyarázták neki, hogy a szerelem veszedelmes, egy percre se hagyja őrizetlenül a szívét. Két éve azonban, amikor megismerkedett Phennel, elhatározta, hogy mindenáron közel kerül hozzá. Most döntenie kell, megoszthatja-e Clarával a titkát, vagy ha elmondja neki az igazságot, azzal kockára tesz mindent, ami fontos a számára.
A hol Angela, hol Clara nézőpontjából kibontakozó történet bemutatja a felejthetetlen nyarat, amely próbára teszi a két lány barátságát, és visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket."
Ez tényleg egy kiegészítő kisregény, egyszerre csemege a rajongóknak és kiegészítés minden kíváncsi olvasónak.
A történet rövid, egyszerű és a csavar benne rettentően kiszámítható, mégis azt mondom, jó hogy kiadásra került. Clara mellett itt ugyanis bele lehet pillantani Angela gondolataiba, mivel két nézőpontból futnak az események.
Angela nekem mindig kicsit homályos folt volt, értem itt a viselkedését és a motivációját egyaránt. Cseppet idegesített, főleg a titkolózása, mert gyanakvó természet vagyok. Ebben a kiegészítő füzetben pedig végre megtudtam mivel is ütötte el az időt nyaranta Olaszországban.  Belepillantva a fejébe az is kiderült, mennyire lebecsüli magát, ami a néha fellengzős és énközpontú viselkedésének alapja. A szerelmi élete meg, nos, engem pont hidegen hagyott.
Oké, épp ez lenne a lényeg, hiszen nyár, Róma, helyes olasz pasi, romantika, de épp nem érdekelt. Nem számított, mert olyan sok a kusza angyalzűr, ami ezerszer érdekesebb, mint Angela szívügyei. Ezért csupán a két dolog kapcsolódási pontja volt az, ami felkeltette kíváncsiságomat. Természetesen nem árulom el, olvasson mindenki utána.
Ami a fülszövegben említett barátságpróbát illeti, nem volt nagy próba. Még mindig úgy érzem, hogy Clara és Angela kapcsolatának nagyobb részét a szükség szülte, mint a szimpátia. Ráadásul néha kifejezetten érdekkapcsolatnak tűnik és nem értem, Clara miért csak elvétett gondolatban bosszankodik azon, hogy míg Angela mindenről részletesen kifaggatja, addig a saját dolgairól hallgat, mint a sír.
Phen ennek a nyári kalandnak a lényege, ő az aki belesimítja ezt a kis kitérést a történet főszálába. Nem túlságosan megnyerő személyiség, de látok benne potenciált bőven. Kreáltam is hozzá egy elméletet, ami ha bejönne, ütős befejező kötetet lehetne kerekíteni hozzá. No, de ez majd elválik, lehet, hogy csupán túl élénk a fantáziám...
Összességében tehát remek kedvcsináló a befejező kötethez, érdemes elolvasni mindenkinek, aki szereti ezt a sorozatot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése