2014. február 20., csütörtök

A tökéletes Árnyék

Brent Weeks Éjangyal trilógiája nagyon kedves nekem. Örülök, hogy a polcomon tudhatom, és ha ütős fantasy olvasmányra vágyom, csak leemelem és újra elmerülhetek a veszejtők világában.
Mikor megtudtam, hogy a trilógiához készült novellát, aminek főszereplője Durzo Blint, magyarul is kiadják, fellelkesedtem és alig vártam, hogy megkaparintsam. Aztán a megjelenés után belefutottam a boltban, megsimogattam és csalódottan állapítottam meg, hogy csupán 76 oldal, ezért végül mégsem jött haza velem. Kisvárosom könyvtárában viszont megtaláltam, így sikerült elolvasnom.
A borító passzol a trilógia köteteihez és bár azt ígéri "A Névtelen megmutatja az igazi arcát." nem éreztem úgy, hogy ez megtörtént volna. 
Fülszöveg:
"Csillagtűz Gaelan békés gazdálkodó. Boldog férj, apa, óvatos, csendes, egyszerű férfi.
És halhatatlan.
Az évszázadok során sok arcot viselt, hogy leplezze adottságait.
Gyakran vált belőle hős, ilyenkor a neve mindig legendává vált: Acaelus Thorne, Yricthe Black, Acélhajlító Hrothan, Tal Drakkan, Fürge Rebus…
Amikor a gyönyörű kurtizán kérésére megöli a világ legjobb orgyilkosait, olyasmit talál az út végén, ami elpusztíthat mindent, amiben valaha hitt. "
Csalódott vagyok. Voltak elvárásaim: szerettem volna még többet és többet olvasni Durzoról, akit a trilógiában nagyon megkedveltem (kedvenc szereplőm volt), szerettem volna háttért kapni hozzá és hosszú, küzdelmes életéhez és persze egy-egy kiegészítő információt, hogy a homlokomra csaphassak: "Ja, hogy ezért történt..." Legnagyobb sajnálatomra, mindezekből semmit sem teljesült.
Durzo nem mutatta meg az igazi arcát, csak az egyiket a sokból, pontosabban azt az arcot, aki a novella végén Druzóvá alakul. Ez az arc, vagyis Gaelen engem nem különösebben érdekelt. Nálam ő labdába sem rúgott Druzó mellett, mert ő csak egy maszk volt, amit ideiglenesen felvett. Druzó ellenben a legközelebb áll minden maszk közül az igazi archoz.
A novella nem sok plusz információt ad a trilógiához, csupán megmutatja, hogyan cserélődött le a Shinga és hogyan ismerkedett meg Durzo Mama K.-val és hogyan lett belőle veszejtő. Utóbbi vicces kicsit, hiszen Durzo veszejtő titulus nélkül is simán lekörözött minden bérgyilkost. 
Mézesmadzagnak fel-felbukkan még a régmúlt, vagyis Durzo legelső élete és persze a ka'kari körüli titkok is, mégsem adnak semmit. Kifolynak az olvasó kezéből, mint a víz és csak pislogni lehet a megszökött cseppek után. Pedig épp ez a szál lett volna az, ami szerintem minden Éjangyal rajongót érdekelt volna.
Azt kell mondanom, fájdalom, de ez a 76 oldal teljesen érdektelen és érezhetően csupán az olvasók kíváncsiságát hivatott tovább szítani. Egyértelműen a rajongóknak készült, bár nem vagyok benne biztos, hogy minden rajongó megköszöni majd...
Elolvastam, eltöprengtem a trilógia szálain és kedvet kaptam újra elolvasni a három könyvet, de ha ez a novella kimard az életemből, akkor sem vesztettem volna semmit.
Elvetemült Éjangyal és Durzo Blint rajongóknak ajánlom, mások nem fogják élvezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése