2014. január 10., péntek

Enigma

Senkit se tévesszen meg az író neve vagy az USA-ban játszódó cselekmény, ez a könyv egy magyar írónő (Balatoni Ilona) tollából született. 
A borító szép, bár az őszi levél egy kis fejtörést okozott nekem. A cselekmény napsütötte nyáron játszódik, így nehezen láttam meg az összefüggést a könyv és a falevél között, aztán mégis megvilágosodtam. (Senkinek sem akarom elrontani a felfedezés örömét, így inkább megtartom magamnak a "titkot", ám annyit megsúgok, köze van a vérhez.) A fehér háttér pedig plusz pontot érdemel. Úgyis kezdtem már unni a Könyvmolyképző egyen fekete borítóit.
Vastagságra kellemes 360 oldal, igazán gyorsan lehet haladni vele. Ennyi elég is lesz a külsőségekről.
Fülszöveg:
"Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit."
A fülszöveg vége cseppet megtévesztő, mivel több izgalmat ígér, mint amennyit valójában tartalmaz.
Ez a könyv egy könnyed, romantikus, kissé édes desszert. Ideális nyári olvasmány a tó partjára két szunyókálás közé. A hangulata egyszerű, de nagyszerű, ami könnyedén beszívja az olvasót, belecsimpaszkodik a ruhájába és azt súgja: Nézd, itt nyár van, meg szerelem, meg gyönyörű természet, maradj velem! Az olvasó pedig mosolyogva nyugtatja meg: Jól van, még egy fejezet belefér. Épp ezért azt mondom, bája van, kicsit édesen ragadós, de akkor is bájos. Csakhogy ez a remek nyári hangulat a 200. oldal után szétfoszlik, mint éjjeli lepke, mikor a villanykörtének ütközik...
A cselekmény kényelmes sétatempóban bontakozik ki, hogy minden a helyére kerüljön, az olvasó megismerhesse a szereplőket és átlássa a helyzetet. Ezzel pedig nincs semmi baj, ahogy az ugrásokkal sincs, mikor egy-egy hét huss elröppen pár sor alatt. Lena képessége fokozatosan bontakozik ki, egyre több és több lesz, a végén már csipetnyit több is mint szükséges és a családi dolgok is ebben a tempóban bomlanak ki.
Nekem tetszett ez az érző dolog, bár az empátia ezen foka inkább átok, mint áldás. Én már akkor kiakadok, ha valaki a buszon belemászik az aurámba, pedig gyakran előfordul, így nem szeretnék érző lenni. Ettől függetlenül nagyon érdekes volt olvasni Lena képességéről. Ráadásul ettől a kissé misztikus száltól lett több a könyv, mint egy tipikus nyári románc. 
Lena többnyire szerethető főhősnő. Néha viszont kifejezetten ostoba dolgokat művel és elfelejti használni a józan eszét. Szóval nem tökéletes, de ezzel nincs is semmi baj.
A többi szereplő is szimpatikus, kicsit talán mindenki túlságosan kedves. Nekem legalábbis kifejezetten mézes-mázasnak tűntek a felbukkanó új szereplők, ahogy csicseregtek. Victort mégis sikerült igazán megkedvelnem és talán ő az egyetlen szereplő, akivel semmi problémám nem volt.
Zoe ugyanis az őrületbe kergetett a stílusával. Még most is megborzongok, ha arra gondolok, hányszor hagyta el a száját a "nyuszkó" vagy a "nyuszifül". Gyilkos indulatokat gerjesztett bennem... (Korábban egy másik könyvnél már említettem, mennyire gyűlölöm a becézéseket és ez továbbra is fennáll.)
Ami pedig az aktuális férfifőhőst illeti, teljesen hidegen hagyott. Egyszerűen nem tudtam megkedvelni Alexet az ostobasága miatt és nekem valami hiányzott belőle, amitől igazi egyéniséggé vált volna. 
Szóval, ha a hangulat végig kitart, a cselekmény tovább sétálgat és a szereplők is maradnak ilyen kissé édesen kedvesek, akkor nem lenne egyetlen rossz szavam sem erre a könyvre, mert néha tényleg nagyszerű egy könnyed nyári olvasmányban elmerülni. Csakhogy az utolsó cirka 100 oldal elrontotta a vattacukrot.
Értem én, hogy kellett egy kis bonyodalom a végére, nehogy olyan egyszerű legyen ez a szerelem, de a szappanoperába illő megoldás szánalmas volt. Aztán persze tovább kellett fokozni a dolgot egy másik szintén szappanoperát idéző "csavarral", bár ez még önmagában elment volna. Csakhogy így együtt sok volt, túl sok, ami úgy pukkantotta ki a kellemes kis légbuborékomat, amit a könyv szőtt körém eddig, mint egy veszett méhecske.
Valószínűleg az írónő is érezte, túlságosan melodramatikus vizekre evezett, és korrigálni akart. És itt rontotta még tovább a helyzetet a fülszövegben is elejtett akcióval. Ez a kissé erőltetett akció nekem nem passzolt a romantikus előzményekhez. Ráadásul nem is tudtam izgulni rajta, mert itt-ott abszurdnak találtam. A gonosz karakter unalmasan egysíkú volt, ahogy homályban maradt motivációja, mivel nekem nem állt össze miért teszi, sőt az sem, hogy mit tesz. Lena pedig ostoba ifjúsági regényfőhős módjára vetette bele magát egyik öngyilkos akcióból a másikba és valahogy mégis ő vált mindig a nap hősévé, ami bosszantó. Ráadásul a teljes szereplőgárda asszisztált hozzá, ami őket is minősíti a dologban...
Ha tehát nem lett volna a végén ez az eltúlzott melodráma és mérsékeltebb formában csempészett volna bele egy kis akciót az írónő, akkor sokkal jobb és kerekebb lett volna nekem ez a könyv.
Összességében azt mondom, nem rossz könyv, de nem is kiemelkedő. Nyári olvasmánynak ideális és a hangulata miatt érdemes elolvasni. Aki könnyed, romantikus kikapcsolódásra vágyik egy csipet misztikus kiegészítéssel, az vágjon csak bele. Az utolsó száz oldalt le kell nyelni, mint a keserű pirulát, de azt mondom, jó dolog minél több magyar szerzőt megismerni. 

Extra:
A könyv vége lezár, elvarrja a szálakat, ám mikor utánajártam picit az írónőnek, kiderült, épp a folytatáson dolgozik. Ó, igen, ennek is lesz folytatása...
Fogalmam sincs, hova tudja még fokozni a dolgokat (remélem nem szappanoperákból merít hozzá) és félek, hogy elveszik a bájos hangulat, de azért adok majd neki egy esélyt. A címe amúgy Ezüsthíd lesz és még nincs pontos megjelenési dátum. 
Aki további információkra vágyik, zaklassa csak az írónőt (honlapja ITT), biztosan örül az érdeklődésnek, úgyhogy csak bátran. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése