2012. október 19., péntek

Ajándékok

Ez a bejegyzés örömködés és dicsekvés funkciót tölt be. Nekem vannak ugyanis a legaranyosabb, legdrágább barátaim. Az apró figyelmességeket mindig sokra értékelem.
Szóval nem egészen egy hónapja eggyel több gyertya került arra a bizonyos tortára és ezen apropó alkalmából sok szép holmival gazdagodtam. Most pedig szeretném sorra venni őket, eldicsekedni velük és megmutatni a nagyvilágnak. A többség ugyanis spontán és nagyon váratlanul ért, igazi meglepetések voltak.

Mit is kaphatna egy könyvmoly, ha nem könyvet? 
A képen látható csinos köteteket anyukámnak köszönhetem. No, meg magamnak, amiért a megszabott pénzösszeg keretein belül négy könyvet is sikerült levadásznom.
Bal oldali kettőt használtan vettem jó áron aranyos molyoktól. A jobb oldali köteteket pedig nagyszerű akciók keretében vadásztam le a Könyvudvarban illetve a Bookline-nál. A csoki és a díszítés pedig a meglepetés ráadás funkciót töltötte be.
Mondanom sem kell, mennyire tudtam nekik örülni és mennyire várom, hogy mindet átlapozhassam az első betűtől az utolsóig.
A Hold színét már el is kezdtem, alig van belőle 30 oldal hátra, így hamarosan írok is róla egy szép bejegyzést sok-sok idézettel, mert megérdemli. Tökéletes választás volt!

A következő meglepetés tüneményért Csikoszoknit illeti a köszönet.
Mikor átléptem a kollégium küszöbét, portásbácsi egyből azzal fogadott, hogy levelem jött. Meglepetten néztem rá, mivel a postát általában otthon intézem. Aztán, ahogy a kezembe került a boríték, még mielőtt ránéztem volna a feladóra, tudtam, ez csakis az ország másik csücskéből jöhetett.
A képeslap csilli-villi rózsaszín virágokkal és pillangókkal tarkítva. A legjobb választás, mivel bár nem épp ilyen a stílusom, ez illet az alkalomhoz és a feladóhoz kötődő barátságomhoz.
Csajos képeslap a legkedvesebb barátnőmtől, mi mást kívánhatna egy lány?

A meglepetések azonban csak fokozódtak, mikor találkoztam Puccaval.
Az egyetem folyosóján hirtelen előrántott egy lila zacskót, hogy emlékeztessen a koromra. 
A zacskóban pedig a mellékelt képen látható színes, csíkos, mosolygós zokni lapult.
Hihetetlen micsoda ötletei vannak, bár a tavalyi meglepése, egy rózsaszín, rácsos partinapszemüveg felülmúlhatatlan marad egy életre. No, de vigyorogva tapsikoltam örömömben és biztosan mindenki hülyének nézett a folyosón, ahogy egy zoknit csodáltam nagy lelkesen.
Hideg napokra tökéletes lesz, mikor a koliszobában elgémberednek lábujjaim. Főleg, ha papucsban szaladok le a pizzafutárhoz...

Applequeen is megragadta a lehetőséget, hogy meglepjen. 
Gyanútlan voltam, míg elő nem halászott egy karácsonyi dobozt a táskájából (csak ilyet talált otthon, amibe belefért az alsó képen látható cukorfalat) és a tetejére téve a bal oldali képen látható elefántos borítékot, a kezembe nem nyomta az egészet. Pislogtam is meglepetten bőszen, na meg ámultam, hogy ennyit fáradozott miattam.
A borítékban, ami eszméletlenül aranyos, két csomag mosolygós matrica lapult. Passzolnak az új zoknimhoz.
A legnagyobb döbbenet azonban akkor ért, mikor belenéztem a dobozba.
Egy kézzel készített (Applequeen varrta!!!) plüssnyúl volt benne.
Mondanom sem kell, hogy első látásra beleszerettem a rózsaszín-zöld szépségbe, a felemás füleibe (drága barátosném az egyik fülét véletlenül fordítva varrta a fejéhez) és a kissé zavart tekintetébe.
Olyan örömmel szorongattam, mint egy hatéves a karácsonyi ajándékokat. Nem is győztem hálálkodni érte és dicsérni a kitartást és az ügyességet, amivel véghez vitte ezt a remekművet.
A nyúl (Applequeen elmondása szerint Nyuszi Lucy névre hallgat) rendszeres hálótársam lett. Így már a koliban sem vagyok egyedül a párnámmal. (Otthoni ágyamat amúgy egy plüsskutyával osztom meg, amit néhány éve F. és HuAn barátomtól kaptam szinten öregedés alkalmából.)
Örök gyerek maradok, sosem növök ki a mesékből, Kinder tojásból és plüssállatokból.

Meglepetéseim azonban nem értek véget. Hosszú tárgyalás és egyeztetés után ugyanis végre sikerült találkoznom Ribizlyvel is.
Már egy ideje hazajött Kínából (egy teljes évig volt kint) és hozott nekem sok szép ajándékot. Na, meg ellátott képeslapokkal is, míg a messzi Ázsiában barangolt, onnan tudtam, épp merre jár.
Kínából szerzett kincseim a következők, ahogy a mellékelt képek is mutatják:
Evőpálcika szép csomagolásban halacskás mintával.
Kulcstartó szütyőke, ami pont ideális nekem, mivel normális pénztárcát nem hordok.
Rúzstartó, szép piros, amiben még egy pici tükör is van, hogy kellően nőies dolgaim is legyenek. Szerencsehozó talizmán, egyik oldalán kínai írásjelekkel, a másikon sárkány motívummal, alul pedig jin-jang díszítéssel.
Kínai pénz, csak mert érdekes.
A dobozban pedig a legeslegjobb, legdrágább holmi lapul, amivel meg lehet olvasztani a szívemet, egy csodálatos, fém könyvjelző. Egy könyvmoly nem lehet meg könyvjelzők nélkül, én pedig szeretem mindig ugyanazokat a jól bevált darabokat használni. Hát, most eggyel nőtt a repertoárom és úgy fogok rá vigyázni, mint a hímes... khm, akarom mondani, mint a japán levelezőtársamtól kapott koreai, szintén fém, cipő alakú könyvjelzőmre.
Imádom, imádom és nem bírok betelni vele. Ezért is mellékelek róla több képet, hogy minden szögből meg lehessen csodálni és érthető legyen a használatának módja is.
A minta rajta amúgy a kínai színház egyik tradicionális maszkja. Hogy pontosan melyik, azt Ribizly sem tudta megmondani, mivel még a dobozkába helyezett rövid leírás sem szólt róla sem angolul, sem kínaiul. 
Kizárólag otthoni olvasáskor fogom használni, nehogy utazás közben megsérüljön, vagy elvesszen.
A vastagabb kötetekhez tökéletes választás.
Az első könyv pedig, amit ezzel a szépséggel együtt fogok olvasni, a képen is látható, A lovak völgye lesz. Most épp sok jó könyv pihen a polcomon, ám olvasáskor mindig a szívem után megyek (meg úgy általánosságban is) és ezt a könyvet dobogja. 
Irány tehát vissza az őskorba, a többi ráér!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése