2012. október 10., szerda

Sárkánylány - Thuban öröksége

Sárkányokról olvasni, írni nekem mindig öröm. Most mégis kicsit nehéz szívvel jártatom ujjaimat a klaviatúrán, mivel ez a könyv nem olyan volt, mint vártam.
Előzetes elvárásaimat már kifejtettem könyves rovataimban (Könyves kívánságlista II. és Könyves várólista II.), így most csak annyit fűznék hozzá, hogy sárkány-hiánycsillapítót reméltem tőle, amit nem kaptam meg maradéktalanul.
Ám mielőtt belemennék a részletekbe, jöjjenek a külsőségek.
Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából lehet magyarul olvasni, szép borítóval, kemény kötésben. A kivitelezésre nem lehet panasz. A sárkányos iniciálék a fejezetek elején pedig külön piros pontot érdemelnek. 300 fölötti oldalszámával kellemes vastagságú darab.
Fülszöveg:
"Sofia egy római árvaházban él. Ő az, aki senkinek sem kell: 12 éves elmúlt, reménye sincs, hogy ennyi idősen örökbe fogadják. És ugyan kinek kéne egy magafajta szerencsétlenség, akiből még a sorstársai is csúfot űznek, és a szigorú apácanővéreknek is csak bosszúságot okoz? Sofia már rég beletörődött, hogy ő egy nagy nulla, sőt, dupla nulla, akinek az élet nem tartogat semmi jót. Álmaiban azonban csodás márványvárosban jár. Mit jár!? Repül! Ő, a jelentéktelen kis senki, aki a valóságban retteg a magasságtól. És még számtalan más dologtól. Gyakorlatilag mindentől.
Egy nap furcsa idegen érkezik az árvaházba. Egy különös antropológiaprofesszor, aki egyenesen őérte jött. Új otthona egy szépséges tó felett emelkedő villa, amelyet egy különös fa köré építettek. Nagyon különös az a fa. És nagyon öreg…"
Ez valójában a fülszöveg első fele, de önkényesen megvágtam, mivel szinte elmeséli a könyv teljes cselekményét. A spoilereket pedig nem szeretem. Ráadásul gyerekkönyv, így nem is nyújt eget rengető meglepetéseket.
Csupán a sárkányok miatt kezdtem bele, na meg mert valami kalandos történetre vágytam. Kedvenc csodás lényeim azonban csak jelzésszinten voltak jelen és a kalandok sem tudtak teljesen lekötni.
A történet a mesék szokásos felállását követi, vagyis egy látszólag reménytelen küzdelmet a gonosz ellen. A karakterek ennek megfelelően alakulnak. A negatív figurák csupa sötét, kegyetlen jellemvonásaikkal kellenének rémiszteni, míg a pozitív egyének szeretetükkel és küzdelmükkel hódítanának. Itt jön a képbe a megcélzott közönség, vagyis a fiatalabb korosztály. (14 éves kórtól ajánlja a kiadó) Én ehhez már cseppet öreg vagyok, bár nagyon szeretem a meséket, mégis a bonyolultabb jellemekhez és történetekhez edződtem, így ez a könyv nem nyújtott nekem túl sokat.
Először mérgelődtem is miatta. Bosszantott Sofia állandó nyafogása, amivel kisebbítette amúgy is szegényes önbizalmát. Aztán megpróbáltam felidézni, milyen voltam 12-13 évesen és kezdtem megérteni. Hiszen én is féltem új kapcsolatokat nyitni, ismeretlenbe belevágni, a gonosz elleni veszélyes harc felvételéről nem is beszélve. Igaz, engem nem kértek fel a világ megmentésére... (Öröm és boldogság a világnak!) 
A könyvet tehát gyerekfejjel kell olvasni. Ez azonban nagyon nehéz évek távlatából nézve. Kell hozzá egy belső gyermek, aki még nyitott a tiszta dolgokra és csodákra. Többé-kevésbé sikerült is így tennem.
A cselekmény tehát egyszerű jó fiúk kontra rossz fiúk harca, a karakterek sem bonyolultak, mégis van benne egy csipetnyi különlegesség. 
A helyszín nagyon tetszett. Róma, az örök város megkapó színpad sárkányok és sárkánykígyók harcához. Amúgy is tele van a múlt nyomaival, legendákkal és rejtélyekkel.
Jó volt olvasni a kicsit szájbarágós bízz magadban kampányt is. Az önbizalom és a bátorság megtalálása nem könnyű feladat, így hiába lerágott csont, mindig aktuális. Sofia azonban akkor is bosszantóan sokat nyafogott és szinte megőszültem, mire kicsit a sarkára állt. 
Ennél sokkal jobban átjött, pedig nem is hangsúlyozták annyira, a szülői szeretet. Szépen lett felépítve Sofia és a professzor alakuló kapcsolata. Át lehet érezni a főhősnő vágyát egy apa után és az örömét, mikor talál valakit a szerepre. Nekem ez a burkolt mondanivaló ért a legtöbbet a könyvben.
A sárkányok sajnos csak névleges szerepet kaptak a prológuson kívül és csak a már hagyományosnak számító bölcs szerepben tetszelegtek. Szerettem volna többet kapni Thuban gondolataiból, érzéseiből. Ez viszont annyira összegabalyodott Sofia önmarcangolásával, hogy elvesztette lényegét.
A sárkánykígyó ellenséget egyszerűen unalmasnak találtam csatlósaival együtt. Nem kedvelem az egysíkú személyiségeket, nem hitelesek.
Összességében egy tipikus kalandos gyerektörténet, amiben a mellőzött főhős megtalálja önmagát és helyét a világban. Elsősorban tízes éveik elején járó kalandvágyóknak ajánlom, illetve azoknak a felnőtteknek, akik szívében még mindig él egy gyerek. A műfajában szerintem megállja helyét.

Kiegészítés:
Az írónő Licia Troisi olasz származású (Rómában született) és meglehetősen sikeres.
A Sárkánylány sorozat öt kötetből áll (Abban a tévhitben éltem, hogy trilógia, ám most rákerestem és megvilágosodtam.), aminek első része a Thuban öröksége. Magyarul még a második (Idhunn fája) és a harmadik (Aldibah homokórája) kötet jelent meg. A maradék két rész hazai sorsáról nincsenek információim. Könyvmolyképző Kiadó nem szokott elfeledkezni sorozatokról, így bizonyára csak túl sok másik könyv van, amivel épp foglalatoskodnak, ezért a nagy hírcsend.
A szerző másik sorozatáról, ami magyarul az Égvilág címet kapta, ellenben biztos forrásaim vannak. A trilógia (ez tényleg csak három kötet) utolsó része is ki fog jönni szintén a Könyvmolyképző Kiadó nyomdájából. Amúgy az első két kötet már elérhető.
Mivel a Sárkánylányt könyvtárból szereztem be, valószínűleg folytatni fogom. Egy időre azonban pihentettem, mivel nincs túl sok szabadidőm olvasni, így mérlegelnem kell, mivel érdemes eltölteni. Saját szerzeményeim pedig  elsőbbséget élveznek. 
Troisi másik sorozata azonban cseppet sem csigázott fel. Nem olyan jó a stílusa, hogy mindegyik könyvére rávessem magam. Persze, ki tudja, mit hoz még a jövő, na meg a könyvtár polca...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése