A Barlangi Medve népe

Erre a könyvre, mint ahogy a jó könyvek többségére, véletlenül bukkantam rá.

Épp a Temeraire sorozat első két kötetét szereztem be, amikor a könyvek mellé egy reklámfüzetet is tettek a táskámba. Mikor pedig kiléptem a boltból (Libri), megnéztem, mit reklámoznak mostanában. A csupán néhány lapos füzetecske tartalmazta A Barlangi Medve népe fülszövegét, néhány érdekességet a sorozatról és apró részletet a könyvből. Elkezdtem olvasni az utcán, majd a villamoson és ismét az utcán. Csupán izmaim emlékezetére hagyatkoztam, hogy merre kell menni, annyira belemerültem. Fel sem néztem, míg a részlet végére nem értem. Akkor pedig megszületett bennem az elhatározás: kell nekem ez a könyv.

Mielőtt azonban jobban belemerülnék, jöjjön a rövid tartalom:

"Valamikor, az emberiség hajnalán, a félelmetes és lenyűgöző jégkorszakban egy aprócska gyerek és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. A kislány egy pusztító földrengésben elveszti otthonát, családját, menekülni kényszerül. Sok-sok viszontagság után egy másik civilizációhoz tartozó, totemállatáról a Barlangi Medve népének nevezett törzs fogadja be. A szőke, kék szemű, sudár Aylára eleinte gyanakvással tekintenek társai, hiszen más, nagyon más, mint ők. Ám jótevőinek, Izának, a javasasszonynak, Crebnek, a sámánnak és főként akaraterejének, kitartásának, ügyességének köszönhetően végül sikerül elfogadtatnia magát a törzs többségével. De van, aki továbbra is ferde szemmel néz rá, a hatalmát félti tőle, és bosszút forral ellene…"

Ha be kellene sorolnom, akkor ismeretterjesztő regénynek titulálnám.

Nem egy szokványos kalandregény, nem egy szerelmi történet és nem is száraz ténykönyv, inkább ezek megfelelőarányú egyvelege.

Mivel a fő szakom történelem, némi tudományos kíváncsiság is vegyült elhatározásomba. Ehhez egy kis ízelítő:

"Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, amely – csakúgy, mint minden emberi történet az azóta eltelt harmincezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás, a múlt és a jövő folyamatosságának és összeütközésének a hőskölteménye."

Persze, bármennyire is támaszkodott az írónő tudományos alapokra, nem kell mindent készpénznek venni. A régészeti feltárások alapján tudjuk, hol éltek, milyen eszközöket használtak, a maradványokból következtetünk kinézetükre, illetve a néprajzi és antropológiai kutatások révén megpróbálhatjuk rekonstruálni szokásaikat, esetleg gondolkodásmódjukat. Megjegyzem, ez utóbbi a legnehezebb és talán lehetetlen is. Ahhoz, hogy megértsünk ugyanis egy Neander-völgyi embert, az ő fejével kellene gondolkodnunk, közöttük kellene élnünk és a legfőbb, hogy meg kellene szabadulnunk minden eddigi tapasztalatunktól, gondolkodásunktól. Ez pedig nem egyszerű, csaknem lehetetlen. Így tudományosan, bár valóban a lehető leghitelesebb, mégsem teljes. De ezt senki sem várhatja el tőle, hiszen egy regényről van szó.

A regény célja pedig a szórakoztatás, amit teljes mértékben ad ez a kötet.

A leírások által az olvasó szinte visszamegy a múltba, látja az érintetlen természetet, megismeri az akkor élt embereket. Aztán pedig rájön, hogy alig különböznek tőlünk.

Számomra épp ez a könyv varázsa, rámutat a tényre, hogy évezredek ide vagy oda, nem sokat változtunk. Ayla érzései, gondolatai, céljai, mindennapi élete ugyanolyan, mint bármelyik mai nőé. Hiszen ő is vágyik a társaságra, szeret, gyűlöl, küzd és néha felad dolgokat. Ellátja magát, a családját, megtanul túlélni és beilleszkedni, felveszi a szokásokat és része lesz a közösségnek.

Nem írnék túl sokat a cselekményről, mert nehéz lenne spoiler nélkül, inkább csak a benyomásaimat osztom meg.

A karakterek jól kidolgozottak. Ayla és a többség nagyon is szerethető, míg Broud a teljesen negatív figura számomra is. A végére már szinte úgy gyűlöltem, mint a főhős. Persze, ennek legfőbb oka az, hogy eléggé feminista beállítottságú vagyok. A könyv kis közössége pedig a sztereotípiák rabja. Ayla helyében én sokkal többet lázadtam volna. Nem szeretem, sőt képtelen vagyok elviselni, ha korlátok közé szorítanak. A könyvbeli asszonyok pedig teljesen alá vannak vetve a férfiaknak. Félreértés ne essék, nem bánnak rosszul velük és tisztelik is őket, az én lelkemnek mégsem eléggé.

A legérdekesebbnek a világról alkotott képüket találtam. Ez persze tudományosan a legbizonytalanabb terület, mégis nagyon érdekes és jól felépített.

Tehát a könyv szerint a totemizmus áll a Neander-völgyi világképének közepén. Mindent a szellemekkel magyaráznak, ami nem meglepő. A primitív társadalmak mindegyikében találnak valami általános magyarázatot az olyan dolgokra, amit másként nem tudnának megmagyarázni. Az arab társadalmakban például mindent a boszorkányokkal magyaráznak, jót és rosszat egyaránt. Ettől megnyugszanak, hiszen csak a bizonytalanság ijesztő. De visszatérve a könyv szereplőihez, ők még a fogantatást is a szellemek tettének tulajdonítják. Nem kötötték össze a szexuális életet a gyerekszületéssel. Náluk a szex egy hétköznapi dolog, mint az evés vagy az alvás. A testvéreken kívül pedig bárki hálhat bárkivel, ha az illető hajadon, ugyanis a férjes asszonyok a férj tulajdonát képezik. A gyerekek pedig gyakran játszanak "párosodásdit", így fiatalon elvesztik ártatlanságukat és akár teherbe is eshetne. Ekkor persze gyorsan férjhez adják őket, hogy meglegyen a rend. És itt van a másik érdekesség. Mivel az átlagéletkor jóval alacsonyabb, mint a mostani, korábban érnek. Egy nyolcéves lány, már asszonynak számít, míg egy harmincéves aggastyánnak. Ez valójában teljesen logikus.

Nos, ami még a szellemvilágot illeti, az ő vallásuk is olyan, mint a többi. Megvan a saját istenük, történeteik, szokásaik, szertartások és hiedelmek, akár bármelyik mai vallásban. Ez is azt mutatja, milyen kevésben különböznek tőlünk.

Érdekes továbbá a két faj összehasonlítása. Ayla sok tekintetben kitűnik közülük és most nem csupán a külsejére gondolok, hanem agyi fejlettségére is. Képes az alkalmazkodásra, érti a számokat és gyorsan tanul, ugyanakkor hiányzik belőle a kollektív emlékezet. Az írónő a Neander-völgyi megnagyobbodott nyúltagyára vezeti vissza a kollektív emlékeztet, ami kissé hihetetlen nekem, mégis csodálatos. Ez azonban a könyvből teljesen megérthető, így most meg sem kísérlem elmagyarázni.

Összességében egy csodálatos könyvsorozat első darabja. Mivel nagyon tetszett, érdekel a folytatás. Alig várom, hogy Ayla népe, őseink életébe is belepillanthassak.

Azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a múlt iránt, nem riadnak vissza egy kis tudományosságtól és a hosszabb leírásoktól. Ayla sorsa nem könnyű, senki se számítson cukorszirupos történetre, inkább a valóságot adja vissza úgy, ahogy van.

Még egy megjegyzés. A könyv alapján készült egy film is, ami viszont nem nyerte el az írónő tetszését, így részemről nem is vagyok kíváncsi rá. Szerintem, ez a könyv, tipikusan olyan, amiből nem lehet jó filmet készíteni. Így tökéletes, ahogy van, a betűk világában, az olvasó képzeletében.